Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1912-04-28 / 17. szám
2 MAGYAR FÖLDMIVELÖ Magyar bányászok halála Amerikában. Vagy három hét előtt súlyos robbanási katasztrófa történt az amerikai Gary mellet levő Jed helységben, a Jed Coal and Coke Company szénbányájában. A robbanásnak nyolcvanhárom emberélet esett áldozatul. Minthogy az áldozatok egytől-egyig bevándorlók voltak, sejteni lehetett, hogy magyarok is vannak közöttük. A clevalandi Szabadság cimü lap most érkezett számában azt olvassuk, hogy ez a sejtelem való, az áldozatok között tizenkilenc magyar bányász is volt. íme a szerencsétlenül jártak névsora: 1—3. Gólya Miklós és két felnőtt fia, Mihály és Ferenc, Szatmármegye Szaniszló községből. Gólya Miklós felesége és három kis árvája Jedden lakik. 4. Szatmáry István, Zemplénmegye Agrád községből. Özvegye és három árvája maradt. 5. Papp Kálmán, a vasmegyei Csehiből; két gyermeke maradt az óhazában. 6. Zábeczki András. Zemplénmegye, Felsőreg- mecről; nőtlen. 7. Agócs János, Hajdúböszörményből; Jedden két fivére maradt, egy tizennégy és egy tizenkét éves fiú. Tehetetlen, szélütött édesapjuk Magyar- országon él. 8. Kovics Elek, Veszprémmegye Homokbövöge községből; odahaza négy gyermeke van. 9. Bódis Pál, Veszprémmegye, Öskő községből, nőtlen. 10. Horváth Ferenc, Verőcemegye (Szlavónia) Graer községből, özvegye és négy árvája maradt Jedden. 11. Gergely János, Borsodmegye, Mucsonyból, nőtlen. 12. Horváth István, Pozsegamegye, Gáj községből ; özvegye és hat gyermeke maradt odahaza. 13. Molnár Ferenc, Veszprémmegye, Sikátor községből. Hét gyermeke maradt. 14. Varga András, Hevesmegyéből. 15. Máthé Pál, Marosvásárhelyről. 16. és 17. Máthé János és István, Borsodmegye Szomolya községből. . 18. Szilágyi Bertalan. Beregmegye,Nagydobrony- ból; hat gyermeke otthon. 19. Komlósy Sándor, Szabolcsmegye, Nyírbátorból ; négy gyermek otthon. Az Amerikai Magyar Szövetség titkári hivatala a bánya tulajdonosához és a helyi hatóságokhoz fordult, tudakolva, mit szándékoznak tenni az áldozatok családjai érdekében. Miért boldogulnak? Hej, be sokszor és be’ sok tüneményes esetnél kiált fel a magyar ember: — Miért boldogulnak, miért vagyonosodnak. Például egyes szatócsok, kereskedők, korcsmárosok, vendéglősök. Hát pedig, mint mindennek, ennek a boldogulásnak is meg van a maga kulcsa. Oka, foka. Egyik, már nem is titkos kulcsa — a percentre való kiegyezés. A magyar ember, kereskedő, gazda, még a hivatalnoki osztály is, ha bajba kerül, ha az adósság csizmája, gyűrűje szorongatja, hát — beadja a kulcsot. Földhöz vágódik. Kétségbeesik. És elbujdosik, mint a megsebbzett, meglőtt madár. Hogy ne lássa senki, hogy és mikép haldoklik vagy gyógyitgatja koplalva — szenvedve sebeit. És más eszébe se’ jut. Hanem vannak, a kik nem csak baj esetén, de dúskáló, felgyűlt vagyonuk érzetében veszik elő (és nem hogy beadná) a megoldás kulcsát... A biztos receptet. Fizetésképtelenséget színlel. Formális egyezséget ajánl. De oly arányban, úgy leszállva a legkisebb kvótára, hogy azt a hitelezőnek vissza kell utasítani. Az egyeség meghiúsul. De az adós időt nyer és valamelyik slrófmann esetleg rokonával bírói foglalást vezettet maga ellen. Jön aztán az árverés. Vagy a kiegyezés. Az árverés is, a kiegyezés is arra való, hogy a hitelezőnek kicsi — kevés — semmi se maradjon. A többi tudva van. Jön egy más üzlet, esetleg más városban és céggel-cimmel. A feleség is üzletképes, bejegyezhető »cégképes.« Hát egy szótag »né« — és vége mindennek. Csak a vagyon marad meg. Ez a recept aztán többször megcsinálható. Egy-kettőnek a hasára eshetik ugyan. De a többség meggyógyul. A magyar ember ehhez nem ért. A magyar ember percentre nem tud kiegyezni. Vagy igazán megbukik. Földre esik. Elpusztul. De percentre — nem egyezik. Hát persze igy meg van oldva a kérdés is — hogy lehet boldogulni — percentre. Mester. Hát mindig csak én? Anya: Jóskám lelkem, légy te okosabb. Hadd igya meg Imre azt a csupor tejet. Jóska: Hát mindig csak én legyek az okosabb, legyen már egyszer Imre is. Argentiai hús — kutyahus. Szászországban az utóbbi években nagyon föllendült a kutyahus- íogyasztás. A császári statisztikai hivatal nincs tekintettel a szász nép titkolt gyöngéjére és kíméletlenül közzéteszi a husszemle adatokat. Ezek szerint pedig 1905-ben 6142, 1906-ban 6514, 1907-ben 6472, 1908- ban 6361, 1909-ben 6990, 1910-ben 6922, 1911-ben pedig 7007 kutyát vágtak le s bocsátottak husvizs- gálat után közfogyasztásra Németországban. Jellemző, hogy Szászországban is megtörtént az a fölsülés az argentínai hússal, amelyről a lapok a múlt évben Írtak s mely szerint a szászoknak, akik még a kutyahust is oly jóízűen fogyasztják a fönti adatok szerint, az argentínai hús nem Ízlett s a tengerentúli szállítmány nagy része megromlott, mert nem kellett senkinek sem. * Borkivitelünk emelkedése, örvendetes adatokat közöl az áruforgalmi statisztika a külföldi borforgalmunk mérlegének javulásáról. A múlt évben Magyarországból hordóban kivitt must és bor mennyisége 1,306.697 hektoliter. A behozatal ellenben csak 215.979 hektoliter volt. Az elŐ2Ő évi állapotokhoz viszonyítva külföldi borforgalmurk mérlege 431.043 hektoliterrel javult. Általában borkivitelünk 1904 óta, mikor az olasz boroknak szerződésileg engedelmezelt kedvezményes várna megszűnt, fokozatos emelkedést mutat. És az 1904. évi 708.916 hektoliterről évenként 30.000— 60.000 hektoliterrel növekedvén, 1908-ban 978.729, 1909-ben 1,219.128, 1910-ben 1.102.683, 1911-ben pedig 1,396.697 hektoliter bort és mustot vittünk ki. Ezek az alatok pedig azt bizonyítják, hogy a külföld bizalma ejyre fokozódik a magyar borok iránt.
