Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1912-03-24 / 12. szám
4 MAGYAR FÖLDMIVELŐ füt, a rezedát, a vaníliát s a virágok büszke királynéját, a szép, illatos rózsát, mely pirulva hajtá bíbor fejecskéjét az ifjú keblére. S a virágok még szebbek, üdébbek lettek a nyár érintésétől, még virulóbbak, illatosabbak lehelletétől. Az Ősz komoly, meglett férfi. Őszülő fürtjeiben hervadt levelek. Mikor a virághoz ért, a legtöbb virág elhullatta szirmait, esalc egy-kettő maradt épen, köztük az őszi rózsa. De azok is elvesztették legfőbb varázsukat, az illatot. Már csak néhány szál virág volt az Urnái, mikor a Tél, egy fehérhaju, hajlott hátú aggastyán kinyujtá feléjük reszkető kezeit. A virágok dermedten hulltak a földre és jégvirág lett belőlük. Azóta békében él a négy évszak. Jő a Tavasz, elhozza virágait az emberiség gyönyörűségére. Majd helyet ad a Nyárnak s ekkor legvirágzóbb a rét s mező, legillatosabb a levegő. Aztán jön az Ősz s érintésétől sárgul a lomb, hervad a virág, mig Tél apó fagyos lehellete megdermeszti a természetet s kivirit az ablakokban a — jégvirág. Az elveszett év. Elvált a palóc legény kedvesétől, e fölött való bujában beállt katonának. — Hány éves vagy ? — kérdezték a sorozáson. — Huszonegy! De igaz ni, el is feledtem. Egy esztendeig beteg voltam, hát csak húsz vagyok. Két'Albert. Egy londoni bíróság előtt mulatságos jelenet játszódott le nem régebben, mely nem csak a hallgatóság körében váltott ki sok derültséget, hanem magát a bírót is gyakran nevetésre kényszeritette. Egy Ebencer Albert Fox nevű fiatalember állt a bíróság előtt, azzal vádolva, hogy jogosulatlanul fácánra vadászott. A fiatalember tagadta a bűnét és előadta, hogy valószinüleg ikertestvére, Ebencer Albert volt a bűnös. Ikertestvérét azonnal a bíróság elé állította. Amikor Ebencer Albert a biró elé lépett, ez türelmetlenül rászólt: »Hol van hát az ön testvére!« «Én vagyok az én testvérem!« — válaszolta mosolyogva az előállított, miközben a másik ikertestvér is belépett a terembe. A két testvér valóban úgy hasonlított egymáshoz, mint egyik tojás a másikhoz. »Hát akkor ki az eredeti vádlott?« — kérdezte a biró. Fox jelentkezett, hogy ő az, de időközben a másik testvér visszalépett s erre a zavar ismét teljes lett. A biró úgy vetett véget a zavarnak, hogy a testvérek egyikét megkérte, hogy kössön a karjára egy zsebkendőt. A tanúkihallgatások is a legnagyobb zavarral jártak, mert a tanuk csak azt tudták vallani, hogy a két fiatalember egyikét látták vadászni. Végül azzal intéződött el a dolog, hogy Ebencer Albert bevallotta a bűnét, amire a biró két font sterling birságra Ítélte. Gyermek okoskodás. Miséről jövet a templom fala mellett keserves sírásban találja a tisztelendő ur a gyermeket. — Miért sírsz kis fiam ? — kérdi őt jószivüen. — Bühü a Pista elnyerte a két garasomat, a hogy az előbb gomboztunk, bühü. — Hát fiam — oktatja a tisztelendő ur — megvert az Isten, ha azalatt mig gomboztál a templomba jősz, nem veszted el a két garasodat. — Hiszen a Pista sem volt templomba mégis elnyerte tőlem, — feleié a kárvallott. m GAZDÁK VILÁGA. 9 es db sea A szőlőkötözésről. Hazai éghajlati viszonyaink mellett a szőlőt nem lehet karó és kötözés nélkül művelni. Minden erre vonatkozó kísérlet eddig balul ütött ki. A kötözés tehát egyike nálunk a legfontosabb szőlőmunkáknak, s a gazdák még sem szoktak sok gondot fordítani erre. A régi szőlőmivesek szeretik a szőlő lombját erősen összekötözni, úgy, hogy az szorosan a karóhoz simul és e közben leveleit is erősen összekötözve a karóhoz szorítják, szóval munkásaink szeretnek nagyon szorosan kötözni, a mi pedig nem helyes, mert sok levélnek, sőt hajtásnak a pusztulásával jár. A hajtásokat különösen kezdetben, mig kicsinyek, nem szabad szorosan a karóhoz kötözni, mert kötés közben is letörhetnek, vagy később éri azokat valami baj a szoros kötés következtében, igen gyakran megesik, hogy az ilyen hajtás ferdén fejlődik, elgörbül, eltorzul stb. A fiatal hajtásokat csak annyira szabad a karóhoz közel huzni, hogy a kötelék azokat némileg megtámassza. Ezt a módját a kötözésnek »aggatásnak« nevezzük. A kötözésnek mindig lépést kellene tartani a hajtások fejlődésével, tehát nem elégséges a szőlőt egyszer megkötözni, hanem több ízben kell ezt a munkát tennünk, aszerint, amint a hajtások nagyobbra és nagyobbra nőnek. Rendes fejlődésü szőlőben a tőkék hajtásait három helyen kell átkötni. A legalsó kötést a karó dereka táján tesszük, a másodikat 30—40 cm.-rel feljebb, végül a karó teteje alatt 8—10 cm.-rel a harmadikat. Azokat a kötelékeket, amelyeket az első aggatásoknál használtunk, le kell venni és újból felhasználni a felső kötéseknél. A kötésnél, mint említettem, elsősorban arra kell ügyelni, hogy az ne legyen szoros, csak annyira, amennyire szükséges, hogy a hajtások szét ne álljanak és a szél erejének ellenálljanak. A levelekre és fürtökre is gondot kell fordítani, hogy ezeket csomóba ne kötözzük, mert ez később fejlődésüket, a fürtöknél a virágzást is megakasztja. Az ily csomóba kötözött levelek sokáig visszatartják a harmatot, esővizet és ezáltal a peronoszpora terjedésének is kedveznek, nemkülönben kedvelt tartózkodási helyet nyújtanak a szőlőmoly bábjainak. * Kisgazdák birtokvásárlása. Gróf Károlyi Lajosnak a pozsonymegyei Beszterce és Lamacs községek között elterülő 600 holdnyi birtokát szántóföldeket és réteket megvették a besztercei és lamacsi gazdák. Átlag kétezer koronát fizettek egy holdért. Állami borpince Beregszászban. A földművelésügyi kormány rendelkezése folytán az állami borpincék egyikét Beregszász nyeri el. Erre a célra az államkincstár megvásárolt 4. kát. holdat kitevő szőlőterületet, amelyen részint föld felett, részint sziklába vágva fog épülni a mintegy 350 méter hosszúságot kitevő nagyobbszabásu pince, felszerelve az okszerű és modern pincészethez szükséges ösz- szes helyiségekkel, gépekkel és eszközökkel, ügy értesültünk, hogy az építkezések a tavaszon megkezdődnek s valószinüleg még az év őszén megtörténik ezen állam pince üzembevétele.
