Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1912-03-24 / 12. szám
XV. évfolyam. Szatmár, 1912 március 24. 12-ik szám. Előfizetési Arak: Egész évre ............................4 koron*. Fé l évre................................2 » Ne gyed évre .... 1 « PEIMÖ8 S2FJÜE8ZTÓ ES KIADÓTILAJIIONOS : BODNÁR GÁSPÁR Megjelenik minden vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Arany János-utca 17. szám. A mozi ma már nemcsak a fővárosnak, nagyobb- kisebb vidéki városoknak hóditó újdonsága. Á falvakba is be-bekacsint ez az újkori kacérkodó démon. Vagy —a falusi embereket is be- kommendirozza úgy vásárok vagy egyéb alkalmatosság nyomán a maga tarka műhelyébe. Az ugráló pojácák, csepürágók, halálos ugrásokat végző kötéltáncosok, kengyelfutók ideje lejárt. Divatját múlta. Már a lomha panorámák is csak éppen hogy lézengenek. A mozi — ez a táncoló, ugráló, villanysebességgel változó kis ördög indult most diadalutjára Akár a röpülő újságok, a nagy, az óriási Molochnak, nyomtató gépnek szárnyasai. És még rövidebb időn át, mint a száguldó újság bilincseibe veri a közönséget. A mozgófénykép, a mint ezt az uj találmányt a magyar elnevezte — jól indult. És fel is lehet használni jó dolgokra. Megnyitja a legtávolabbi világot. Hegyeket gördit az alföldre és homok sivatagokat hoz az óriás hegy lábai elé. Eseményeket produkál híven, gyors ütemben, egymásbafolyóan, a hogyan sem a regényíró, sem a színpad produkálni nem tud. De éppen ebben van nagy, mérhetlen veszedelmes volta is. Főleg, mert a mozit, a mozgófénykép gépeit és csudás erejét a tőke, a spekuláció, a nyerészkedési vágy csípte nyakon. Csak úgy, mint a sajtót, az ujságvállalatokat. Ma már a mozi, a mozgófénykép a leg- dusásabban jövedelmező vállalat. A vállalat, a nyerészkedési szenvedelem pedig nem ismer határt. Se embert, se emberséget. Nem tesz különbséget az erkölcs és erkölcstelenség közt. Neki a meztelenség, az arcátlan piszkosság nyereségi eszköz. Neki mágnes kell, gyilkos mágnes, mely az embereket, a tömeget tárcájával, pénzével együtt az ő tőke-vállalat bilincseibe hajtsa. A mozi rombolva halad végig országokon, vidékeken, városokon. Öli a szemérmet, tépi a fehér, tiszta érzéseket, kergeti az ifjúságot, felkavarja az emberi vért és állattá teszi ösztönös indulataival. Csak a múltkor közölt lapunk egy megrendítő esetet. Egy szerencsétlen fiatal ember szomorú megőrülését. Akit a mozi képei, izgató jelenetei hajtottak, kergettek az őrültek házába. Hány és hány fel nem jegyzett, világgá nem bocsátott ilyen szomorú hírről lehetne még számot adni. A szülők meggondolatlanul viszik a gyermekeket válogatás nélkül a mozikba. A magok keservesen keresett krajcáraikkal fizetik meg ezt, hogy a mozik megmérgezzék azoknak az ifjaknak vérét, lelkét, fantáziáját megkapják és az őrületbe, a piszkos iszapba, sárba hengergessék meg. Hát a mozit, a mozgófényképeket ne csak a rendőrség szabályozza, üldözze, ha arra rászolgál. Ez az eljárás nem elég. Nem is vezet egyedül célhoz. A közönség jobb érzésének, a nép lelkiismeretének kell itt felébrednie. És útját állania annak a veszedelemnek, mivel ezek a mozik fenyegetik a népet, magát a nemzetet. Egy értelemmel, egy érzéssel kell lehetetlenné tenni, hogy ez az újabb találmány is — veszedelmünkre lehessen.
