Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1912-03-03 / 9. szám
8 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Rövidesen aztán megtörtént csendben, minden zaj nélkül, mint valami elrejtett kis szigeten . , . szigeten a szárazon ... csak az apa jelenlétében ... meg a fiú anyjának boldogságos könyei közt — a gyűrű váltás. És mégis tudták már a másik nap. Csak egyetlen egy lény árulta el, hogy titkot hord lelkében ... A boldog meny . . . Kökény Jóskának anyja. Csak annyit, hogy titkot tud ... De ezzel már félig, talán egészen el is árulta a titkot. A mit most már a család se titkolhatott . . . így történt aztán, hogy kérdést intézett Marosné asszony , . . a legkomolyabb és veszedelmesebb anyós jelölt Postás Fánitól . . . — Hallotta-e komám-asszony. — Hallottam . . . vágta rá a falu szája. Pedig akkor hallotta először és akkor tudta csak — a hihetetlent. Tolvajfogó majom. Egy nyugalomba vonult francia hajóstiszt Borneóból egy orángutángot hozott Párisba s azt lakásán szabadon tartotta. Egy alkalommal elmenve hazulról, majmát egyik szobájába zárta. Ez alatt betört egy tolvaj, ki a lakást kiürítette. Midőn azonban abba a szobába került, hol az orán- gutáng volt, a majom reáugrott s megölte volna, ha sikoltására meg nem szabadítják tőle az emberek. A betörő igy is szerencsétlenül járt, rémületében megőrült s most azt hiszi, hogy ő majommá változott át. is veszi azt az ördöngős bibliát, hát bizony máskép forgatja. De még milyen máskép. De hát ... a nóta azt mondja a szegény legényről ... a kit mindenki rág, mindenki tép, mindenki szakgat, hogy: — Akár iszik, akár se, mégis csak részeges a neve. így vagyon a kártyával is. Az ördög bibliájával. Ha egyszer rányomták a bélyeget... azt nehezen lehet letörölni. Eltávolitani. Akár játszik, akár nem .. . mégis csak kártyás a neve. Kártyás volt hát Kökény Jóska is az egész falu előtt és ismeretében. Csak Tinike tudta, hogy máskép áll ám a bál. Tudta és hitt a fiúnak, már mint Kökény Jóskának, hogy kerüli. Tartózkodik tőle. Pedig az okos leány nem is tiltotta. Hiszen nem is tilthatta. Még szemrehányást se tett neki. Csak mikor házról-házra szállt a hir ... a rossz ... a szomorú hir ... akkor nagyon .elszomorodott. Akkor a legény észre vehetett annak a leánynak szemében egy-egy titkos könyet . .. amint ott rezgeti... ott beszélt. Szemrehányást tett. Kért. Esedezett. Intelt. És ez több volt minden beszédnél. Minden prédikációnál. Minden titkos szernél, a mit éppen Postás Fani is ajánlott ... titkon kajánul ... a leánynak. A leány azonban már tudta, hogy mi lakik Postás Fámban. Egy tekintettel utasította vissza tolakodásait. És ha sietett a hirhordó asszony, hogy besúgja ezt vagy azt. . . még ő m^ga lódította: — Ugy-e sokat veszteit . , . — Ugy-e sir a szegény anyja . , . — Ugy-e már nem is lesz belőle ember. Hanem aztán, mikor azt súgta sziszegő kígyóként, hogy Kökény Jóska hamisan is játszik, akkor bekövetkezett — — a döntés. — Most már ne tovább, mondotta a leány. És nyomban kinyitotta szivét, lelkét apja előtt. Hogy ez nem igaz. Ez rágalom. Ezt a szegény fiút tönkre akarják tenni. Most már itt az idő. Neki nem szabad tovább hallgatni. — Szeretem és megmentem, szólott a leány, mint a bős, a ki az utolsó pillanatokban rohan, hogy megmentse a hullámok közül azt, a kit a világon legjobban és egyedül szeret . . . Az öreg Kender nagyot nézett. Szinte megdöbbent. És kicsordultak szemeiből az elfojtott és régen takargatott könycseppek ... Nagyot ütött kezével az asztalra és szinte fájdalmas nyögéssel szakadt ki torkán a két kis szó: — De . . . — Ha . . . — De ha nem kártyáznék az a fiú, — Nem fog kártyázni, apám. — Nem fog! — De — ha. — De ha mondom, édes apám, nem fog kártyázni. — Akkor — akkor — akkor . . . szinte felzokogva mondotta ezt az öreg — akkor te asszony 'lészesz, a kinek nincs párja a világon. ' ' *És összeölelte leányát, összecsókolta, mint még ‘sohaseni . . . A SZERKESZTŐSE®------ TEEEFOMJÄ. Sz atmár. Olvastuk. És igazság van benne. Szerkesztőnket az a n. Társas-kör felolvasó estre »nyerte meg« az utolsó napon »egy beszéd tartására«, mely a körre nézve igen súlyos dolgot volt hivatva megoldani. Táncestélyre gondolni sem gondoltunk. S mikor az utolsó pillanatban megtudtuk Ígéretet kaptunk, hogy e kör táncestélye máskor a maga idejében lesz. Ezen eredménnyel és megnyugvással tartpttara meg beszédemet igen előkelő közönség előtt. S a beszéd után egy szó nélkül tüstént távoztam. Nos, hát ezzel az eljárással nem okoztunk sem oly visszatetszést, sem oly nyilatkozatoknak nem voltunk kiváltói, minő visszatetszést és súlyos nyilatkozatokat lehetett hallani azon a kath. irodalmi köri felolvasáson, mely a németi estély előtt 2 órával folyt le, a melyen jelen voltak azok a lanyha, közönyös katholikusok igen nagy számban és protestánsok is ... és csak azok tündököltek távollétükkel, kiknek k. kötelességük volt volna ott lenni. Mi azért nem mondjuk ám, hogy ez tüntetés volna, bár már okunk van reá... mert az nem első eset... de még sem mondjuk, mert az ördögöt falra festeni nem akarjuk. — Előfizető. Hát az előfizetések ügyét bizony már egyszer rendezni kell. A ki kapja alapot az rendben van. Attól nem kérünk semmit. De a ki megrendeli. elfogadja és kötelességére sohse ügyet se vet... annak lapját beszüntettük. Még mindig módjában van — előfizetéssel olvashatni. — Tanító. A tagosításról mi is fogunk cikkezni. Talán már legközelebb. A kérdéses füzetért tessék a Főldmivelés-ügyi Minisztériumhoz fordulni. (Ország- háztér). A többi dologban pedig a Gazdaszövetséghez Budapest. Szíveskedjék belátni, hogy nekünk raktárt kellene tartani és állandó embert fizetni, ha előfizetőinket ily mértékben akarnók kiszolgálni. Kökényesei. K. L Ma se tudom pontosan meghatározni, mikor mehetek el a gazdakörötökben való előadás megtartására. De okvetlenül elmegyek. És rövid idő múlva. Üdv! — B. E. Reméltem a lap folytatólagosan megy. Mint tetszik észrevenni mostanában nagyon le vagyok kötve. Most kell azonban a vasat ütni, mert meleg. __ /j? y ^ MO RVA! JÁNOS KÖNYVNYOMDÁJA, SZATMÁEON. ( AZ?
