Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1912-02-18 / 7. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 5 B GAZDÁK VILÁGA. B Mozog a föld. Az országos statisztikai hivatal a telekkönyvi hivatalok által gyűjtött és beszolgáltatott adatok alapján évről-évre kimutatást szokott készíteni arról, hogy hány földbirtok és házastelek cserélt gazdát Magyarországon szerződés, árverés illetve örökösödés utján. E rideg számok érdekesen tudnak beszélni, ha azokat az előző évek adataival összehasonlítva az emelkedést illetve csökkenést és azok okait vizsgáljuk. Az 1910-ik évről nemrég megjelent ily statisztikai kimutatás szerint az említett évben Magyar- országon összesen 601 ezer ingatlan test került uj tulajdonosok kezébe; ezek közzül 108 ezer örökösödés, 16 és fél ezer árverés folytán és 475 ezer adás-vevés, csere, vagy más szerződés utján. E birtokok értéke — a szerződési vételárakat s azok hiányában az adó százszorosát véve alapul ami a valódi értéknek messze alatt marad, — 1515 millió koronát tett, melyből 285 és fél millió az örökség, negyvenkét millió az árverés és 1187 millió a szerződés utján tulajdonost cserélt ingatlanokra esett. E számokat az előző évek adataival összehasonlítva reájövünk, hogy a szerződés utján uj kézre került ingatlanok száma évről-évre folyton emelkedik, amenyiben e szám a kilencvenes években átlag évi 320 ezer koronára rúgott. Még magasabb ez ingatlanok érték összegének emelkedése, mely az öt év előtti értéknek épen kétsze rese. Ez adat az ingatlan-értékek rohamos emelkedését is bizonyítja. Az örökösödés utján uj kézbe került birtoktestek száma és értéke nagyobb emelkedést nem mutat, mert a halandóság nem emelkedett s az érték megállapítást pedig többnyire adóalapon történik, ami lényeges változást nem mutat. örvendetes jelenség azonban, hogy az árverés utján eladott birtokok száma és eladási összege a múlthoz viszonyítva jelentékenyen csökkent. így például 1903-ban 21 ezer s a kilencvenes és kilencszázas években is átlag 18—19 ezer volt az éven- kint elárverezett ingatlanok száma. E csökkenés is tanúsítja, hogy a gazdákra nézve kedvező vámszerződések s más körülmények folytán egyszerre csökkent tönk szélére jutó kisgazdák valamint a kényszerárverések száma. A szerződési eladások számának rohamos emelkedése részben az országszerte megindult nogyobb arányú parcellázásoknak tulajdonítható, amenyiben ezek mindegyike több száz, sőt ezer adás-vevési ügylettel füg össze. Mindenképen nagy azonban a birtokváltozások eseteinek évi 600 ezret meghaladó száma, amely hozzávetőleg negyedrésze a szabadforgalom tárgyát képező összes földbirtokok és házastelkek számának. Tehát hazánkban átlag minden negyedik évben tulajdonost változtatnak az ingatlanok, ami épen nem mondható egészséges állapotnak. Ez az átlagszám természetesen úgy jön ki, hogy mig az egyik ingatlan 10—20 éven keresztül is ugyanazon kézben marad, addig mások örökösödés, árverés, eladás, vagy parcellázás utján jóformán évről-évre gazdá cserélnek s egyre növekszik ama átmeneti tulajdonosok száma, kik a földbirtokok, vagy házat csak kereskedelmi cikknek tekintik s annak nem a jövedelmére, hanem árkülönbözetére számítanak. »M. F.« Háziasszony. Jól tojik a tyuk, ha reggel meleg ételt kap, pl. mostanában főtt burgonyát korpával keverve s belé egy kevés csalánmagot, úgy hogy minden pár tyúkra egy kis kanállal jusson. Ez sietteti a mész- héj kiválását s a tojás a tyuk gyomrában hamarább kialakul. Nappal ugyanis a tyuk gondoskodik magáról, de reggel, ha éhes gyomorral futkorász étel után, először amennyit eszik annyi munkaerőt is fogyaszt; másodszor falánkságában felkap mindent, amit ér, ha kevésbbé jó is. Mig ha reggel jól tartják rögtön megindul benne a tojásképződés, jó kedvvel kaparász s annyit mindig talál válogatva is, hogy ne éhezzék. Tehát reggeli etetés: biztos tojástöbblet. * Hogy segítsünk a rossz kotlón. Tyúkot jó keltő fajból vagy pulykát olykép kényszerítünk keltésre, hogy az istálló vagy szin szögletébe egy fészket csinálunk, ebbe néhány porcellántojást teszünk. Közelben eledelt és vizet helyezünk el és naponta egy-kétszer rövid időre levesszük a kotlóra szánt baromfit a tojásokról, hogy ehessen és ihasson. Ezt addig folytatjuk, mig be nem áll a keltési láz és a kotlójelölt keményen ül a tojáson, ami néhány nap múlva be szokott következni. * A csibék szűkös etetéséről. Semmi sem boszulja meg magát annyira az állattenyénytésben, mint azon helytelenül alkalmazott takarékosság, hogy csibéinknek alig vagy éppen semmi eleséget sem nyújtunk, már pedig igen sok azoknak a tenyésztőknek a száma, akik úgy gondolkoznak, hogy keresse meg az eleségét az a csibe. »Kaparj kurta, neked is lesz« Mivel ha a fiatal állatokat nem tartjuk jól, akkor azok a kevés eleség folytán úgy növekedés, mint egészség tekintetében igen vissza fognak maradni, annyira hogy azután kifejlődött korukban azt a legkiválób takarmányozás mellett sem lehet pótolni. Különben az magától értetődik, hogy a fejlődésben lévő csibéknek sokkal inkább van szükségük bő eleségre, mint a későbbi korban, mivel a fiatal korban eleségök egyrésze a csontképződésre — mint a test alapjára — és az izmok fejlődésére lesz felhasználva, az meg csak azáltal érhető el, ha ha a csibéket elegendő és tápláló eleséggel látjuk el. Aki tehát azt akarja, hogy baromfiállománya erős, nagy és egészséges legyen, ne sajnálja az eleséget, hanem azt, amit ezen korban bőven nyújtott azoknak, megtakaríthatja részben a későbbi korban. A mit máson gáncsolsz, magad is kerüld el. Barátról jót beszólj, ellenségről — hallgass. •
