Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1912-02-18 / 7. szám
XV. évfolyam. Szatmár, 1912 február 18. 7-ik szám. Megjelenik minden vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Arany János-utca 17. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIAÜÓTLLAJOOKOS : mm Gáspár Előfizetést árak: Egész évre ..........................4 korona. Fé l évre................................2 Negyed évre........................1 » Ik közvéleményre hivatkozik ma minden törtető ember, kapaszkodó egzisztencia. Magyarul talán igy nevezhetnék: élősdi. A közvélemény nevében Írnak, beszélnek, gondolkoznak, cselekesznek sokan. És hányszor van, hogy az a közvélemény ugyan sehol sincs. Nem található. Mert egyedül ő maga-magát képzeli, úgyszólván nevezi ki közvéleménynek. Az ő tollát. Az ő újságát. Az ő cikkeit. Az ő megnyilatkozott egyéniségét. Vagy jobban mondva egyéntelenségét. Az ő elveit. Vagy inkább elvtelenségeit. Pedig ez a mondva csinált, ez a felfújt, ez a nem is létező közvélemény teljesen távol van az igazi, az általános, a valójában meglevő közvéleménytől. A sajtó nagy része nem is alkotja, képviseli a nemzet, sokszor még egy-egy vidék vagy város közvéleményét sem. És hogy mégis az a külön, az az elszigetelt, az a kicsi közre zsugorodott közvélemény hangot adhat, sokszor vezethet, annak oka a magyar nép lelkében, természetében, a mi társadalmi embereink szétbomlásában keresendő. A magyar ember irtózik a nyilvánosságtól. Az újságba való jutás gondolata elviszi őt a társadalmi munka és szereplés legfőbb tereiről. A magyar embernek van józan gondolkodása. Meg vannak egészséges elvei. Legtöbbször jó, helyes Ítéletet is formál. De csak maga magának. Ő megteszi helyes, sokszor csattanós Ítélkezését is pl. egyes újságnak irányára, tartalmára, értékére is, de csak maga-magának. Innen van, hogy a mi hazánkban az igazi, a meglevő közvélemény hangja csak nagy nehezen, csak az utolsó, legnehezebb órákban nyilvánul meg. Igaz, hogy akkor aztán megnyilvánul. És akkor látható igazán: hol hát és miigen a közvélemény. Mert mi a közvélemény ? Egyes csoportok, klikkek, érdek-szövetkezetek gondolkozása, érzése, törtetése, hangadása ? Nem! A közvélemény az általános, a nagy többség, az egész vidék vagy városnak vagy községnek megegyező gondolkodása, érzése és vágyakozása. A lelkek tartalmának összhangja. A képzetek rokonsága, melyen felépül a közös hit, szeretet, lelkesedés. Közös munka. Öröm, bu, bánat és a jövendő reménysége. Es a hatalmasan megnyilatkozó, igaz közvélemény. B. G. Szövetkezeti lenipar a Bodrogközön. A Bodrogköz, ahol Mailáth József gróf, a Magyarországi Szövetkezetek Szövetségének elnöke, a szövetkezeti élet mozgató lelke, már sokszor tanujelét adta szövetkezeti érettségének. Onnan jön most a háziipar egyik fajának nagyszabása felkarolásáról is a hir, még pedig a lenipar szövetkezeti meghonositásáról. Nagyobbszabásu szövetkezet alakult Perbenyi- ken azon célból, hogy a lentermelést és a len ipari feldolgozását meghonosítva, a téli hónapokban igazán számbavehető foglalkozást és keresetet nyújtson a bodrogközi népnek. A szövetkezet gyárat épit, mely a szövetkezeti tagok termését 9 korona 50 fillérrért váltja be és működését előreláthatólag nemcsak a Bodrogközre, hanem Ugocsa-, Bereg- és Mármarosmegyékre is kiterjeszti. Az életrevaló kezdeményezést a földművelésügyi miniszter is méltányolja és segítségben is részesíti. \
