Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1912-06-23 / 25. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 5 m GA?i0AK TILÁQA. 9 tra ras wea Gondoskodás az öreg földmivelőkről. Mire megvénülünk. Amit várni lehetett, az remény szerint bekövetkezett. Az a törvény, melyet ő felsége a király március hó 1-én szentesített és amelylyel aztán életbelépett a segélypénztárról szóló legújabb törvény, ritka érdeklődéssel találkozott. Lapunkhoz is nagy számban jönnek a kérdések, hogy micsoda uj kedvezményeket ad az uj törvény? Való-e, hogy ezzel a törvénynyel minden földmivelő hazai föld- míves éppen úgy nyugdijat szerezhet, mint aminő a hivatalnokoknak, katonáknak, tanítóknak már régtől fogva megvan. Éppen az érdeklődést tekintve, a törvényt főbb vonásaiban ismertetjük. Ez a törvény olyan nyugdíj biztosítást állított fel, amelybe 14 éves korától kezdve be lehet Íratni minden földmivest. gazdaembert, gazdasági cselédet, akármilyen öreg is. Tudjuk jól, bogy az öregségről való gondoskodás inkább az idősebb korban jut az embernek eszébe, mint a fiatal korában, amikor még mindent rózsás színben lát s a mikor még csak élvezni akarja az életet és a mit megkeres. Ezért nagyon emberségesen jár el a törvény, amikor nem szab határt senkinek, hogy meddig lehet a nyugdijáról való gondoskodásba belekezdenie, hanem kinek-kinek megengedi ezt akkor, amikor végre a maga eszétől reá jön, hogy jó lesz öreg napjaira is gondolni. Az uj törvény nemcsak akkor adja meg a nyugdijat, ha valaki dologtehetetlenné vált, hanem mindenkinek, aki 65-ik születésnapját megéri, ezentúl feltétlenül kijár számára holta napjáig az a nyugdíj, amit tagságával megszerzett. Erről már igazán elmondhatjuk, hogy a legszebb intézkedése a törvénynek, hogy a 65 éves öreg embernél nem keresi, tud-e még dolgozni, avagy nem, hanem mindenkinek, akinek volt szive és előrelátása öregségéről gondoskodnia, 65 éves korában meghozza a jól megérdemelt pihenést, vagy legalább a könnyebb megélhetést. Azért mondtuk, hogy meghozza a jól megérdemelt pihenést, vagy legalább a könnyebb megélhetést, mert a törvény szerint, aki fiatalabb korban lép be, az nagyobb nyugdijat s ezáltal igazi pihenést szerez, mig aki később kezdi a tagságot, az kisebb nyugdijat érhet el, de ezzel is könnyebb lesz a megélhetése, minthogy ha minden segítség nélkül maradna. Hiszen a hivatalnok is negyven évi szolgálat után éri el a teljes nyugdijat, aki rövidebb ideig szolgál, az kevesebb nyugdijat kap és 10 évi szolgálaton belül nincs nyugdíj. Ezek olyan általános szabályok, amelyek az egész világon egyformák, most tehát az uj törvény ugyanezeket alkalmazza a földmivesek nyugdijára is. Aki 40 évig volt tag, mire megrokkan vagy teljesen egészséges ugyan, de 65-ik születésnapját elérte, az azontúl holta napjáig megkapja a teljes nyugdijat, ami évenkint 240 koronát tesz ki. Aki rövidebb ideig lesz tag, az aránylagosan kevesebbet kap. 10 évi tagságon belül itt sincs nyugdíj. Amikor pedig a tag meghal, egy évi nyugdiját megkapja még egyszer a családja egyszerre egy összegben. Ezenkívül a tag egész tagsági ideje alatt balesetbiztosítást élvez. Mindezekért a fizetni való: belépéskor a községi elöljáróságnál 1 korona, azontúl pedig évenkint 10 korona, vagyis félévenkint 5 korona. No, hát ez olyan kevés, hogy ennyit minden jóravaló földmives egy-egy félévben úgyszólván a korcsmától elvont fillérekből megtakarithat. Lássuk ezt egy-kél példából. Ha valaki ma belép 25 éves korában, az 40 év múlva éri meg a hatvanötödik születésnapját, ez befizet a a tagsági díjban a 40 év alatt 10 koronájával számítva 400 koronát. Ha megérte a 65-ik évét, nem lehet józanul azonnal feltenni, hogy utánna azonnal meghal, hanem az ilyen ember el élhet még akár 10—20 évig is. Ha csak 10 évig él, akkor az 10 év alatt nyugdíjban évi 240 koronájával számítva kap 2400 koronát, vagyis együttvéve a befizetett 400 koronával 2640 korona biztos pénzt biztosított az ilyen ember magának és családjának. Vegyük, hogy az ember 45 éves korában lép be, az felényi idő alatt félannyit fizet, de csak félannyit is kap érte. Aki pedig már csak ölven éves korában lép be, az már éppen negyedannyi ideig fizet csak, de negyedannyit kap is érte. Az elmondott példa szerint a 2640 koronának negyedrésze is még elég szép pénz összesen 100 korona befizetésért. Persze, aki ma huszonöt évnél öregebb, az már a teljes 240 koronás nyugdijat el nem érheti, hanem például, aki ma negyven éves, az, ha mindjárt belép, akkor hatvanöt éves korától haláláig még mindig évenkint 150 korona nyugdijat. Igaz, hogy akit ma az uj törvény' már ötvenöt vagy még ennél is idősebb korában talált, az, ha ma belép, csak évi 60 koronás nyugdijat érhet el, de az is a maga emberségéből megszerzett tisztességes segítsége lesz öreg korára és tiz évi tagság után feltétlenül kijár neki. De hát magára vessen az, aki fiatalabb korában eddig be nem lépett. Eleget figyelmeztettünk erre mindenkit tizenkét esztendő óta. Meg lett volna rá az alkalom bőven. Most az uj törvény kimondja, hogy aki már ezelőtt is akármelyik fajta rendes tagja volt a pénztárnak, annak — ha kéri — ingyen kicserélik a tagsági könyvét az uj nyugdíj csoportbeli tagsági könyvre és megfelelően be is számítják addigi tagságát. Figyelmeztetünk tehát mindenkit, hogy aki már eddig is tag volt, az lépjen át, aki pedig még nem tag, az ne mulasszon egy napot sem. hanem lépjen be a nyugdíj csoportba, hogy öreg korára minél nagyobb nyugdijat szerezzen. A belépés a községi elöljáróságnál történik. A belépés dija az eddigi négy koronánál lényegesen kevesebb: csupán egy korona. S mivel most már minden korú embernek módja van a pénztár áldásait magának biztosítani, igen nagyszámú belépés történt eddig is és fog ezután is. És ha semmi, ez bizonyítja legjobban, hogy a magyar földmives a maga érdekét fölismerni képes.
