Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1912-06-09 / 23. szám
8 MAGYAR FÖLDMIVELŐ mitani. A másik oldalon, a védsáncok mögött az olaszok állanak halált megvető nyugalommal. A mélységben kúszó ellenség még nem látszik. Hirtelen kigyulad az őrtorony fényszórója. A beduinok, mint sötét hangyaboj közelednek mindenfelől, a rikitóan világított homoksikságon. Most közel jutottak az erődítés lábához. Tüzelésük hatástalan, mert a mélységből ered, de a lőpor metsző füstje utat tör magának a magasságba. A vakmerőbbek már megkísérlik a sáncok megmászását. Láthatatlan kezek elvonszolják a homokzsákokat, hogy az erődítést lerombolhassák. Most már csak egy tartalék ládányi lőszerük van, a lövegek kifogytak. Egy vakmerő tisztiszolga vállalkozik, hogy a legszélső sánson áttör az ellenségen és a parancsnoksághoz hatol lövegeket kérni. A kapitány elrendeli a hadi állás feladását. Amikor a hadnagy ezt a parancsot meghallja azonnal kiadja a vezényszót: — Szuronyt szegezz ! A szurony az arabok réme. A puszta emlitése is félelemmel tölti el őket. Már nem tüzelnek, mert tizenhat olasz vadász rájuk tör. A beduinok észreveszik, hogy az ellenfél kisebbségben van és megrohanják a vadászokat. Hullnak az ökölcsapások, lábrugások és ütések. A térség olyan szűk, hogy a szuronyok hasznavehetetlenné válnak, de éles pengéjükkel a támadó ellenség felé ragyognak a sáncok fokáról. Újabb és újabb csapatok nyomulnak előre és valamennyien arra törekszenek, hogy a fénylő gyilkos eszközöket az olaszok kezéből kicsavarják. Az olaszok előre hajolnak és felhyársalják vakmerő támadóikat, akik halálra sebezve, tompa zuhanással a mélységbe hullanak. Csodálatos, hogy az arabok, milyen vakmerőén ragadják meg puszta kezükkel az élesre fent szuronyokat. Három óráig tartott már a harc, amikor az olaszok erősítő csapata, — az újonnan hozott lövegek és golyószórók segélyével eldöntötték a győzelmet. Másnap reggel a szakadékok tele voltak az arabok holttesteivel, akiknek véresre sebzett kezeik mind a szurony- harc borzalmasságai mellett tanúskodnak. • A SZERKESZTŐSÉG------TELEFONJA. vBP Fa lusi tanító. Igen, mi is tudjuk, halljuk, hogy egy idő óta Szatmárvármegyéből feltűnő gyakori és népes — a kivándorlás. Irtunk is már róla többször. Most legújabban olvastunk egy cikket »Képek egy kivándorló hajóról«. írója megjegyzi a többi közt: »A hajón van oláh, tót, de legtöbb színtiszta magyar. Igen sokan mennek Szatmárból. Itt meg keresve-keresik a munkásokat. Jó pénzért. Annyit a tengeren túl sem keres. Hát van-e erről tudomása az alispán urnák és a tekintetes szolgabiró urak figyelik és utána járnak-e: mi oka annak, hogy éppen Szatmárból vannak legtöbben a kivándorlók-hajókon ? — U. B. Vannak bizony idők és körülmények, mikor éppen a higgadtabbaknak legnehezebb higgadtnak maradni. Itt aztán — a nyelés használ. A dolgot különben izről-izre ismerem. — J. K. Még az is bölönködik velünk Egyszerre megvetemedett — természete. — Pedagógus. Szeptemberben, előkelő tanügyi folyóiratban fog megjelenni az értekezésem, mely végezni fog azon elsorvadt, agylágyult pedagogiátlan koponyáknak felfogásával, hogy jó ideje a mi ifjúságunk, mindkét nembeli, el volt tiltva, ki volt rekesztve, meg volt fosztva a hitéleti, a szociális tevékenységi gyakorlat terétől. Tehát az életre való előkészítésről. Ez valóságos merénylet volt a — a jövő ellen. Tehát türelem. Cs. P. Lapunk a nagy munkaidőben, julius és augusztusban szünetel. A balatoni gazdagyülésről már nagyon sokszor irtunk. — Olvasó. Dunsztja sincs arról, hogy mi munkába kerül egy lapnak — nem összeollózása, de még nem is szerkesztése, hanem valóságos megírása. Hát egy kötetnyi magyarázattal se tudnók beleszegezni a koponyájába a miről kérdezősködik. — Munkatárs. Egyáltalán még időm se akadt arra, hogy gondolkodjam, hova merre megyek — a szünidőben. — Tlszapart. Sokat akart... a szarka, de nem bírja — a farka tollazata. Megbízható időjósok. A mostani megbízhatatlan időjárás mellett valóságos áldás, ha az ember ismerősei közt akad valaki, aki el tudja dönteni azt a nagy kérdést, — milyen időjárás bekövetkeztét remélhetjük a legközelebbre? Némi kis gyakorlat mellett a falun, vagy a városok környékén lakó ember elsajátíthatja ezt a becses tudományt — az időjóslást. / A szabadban járókelő ember ugyanis számtalan jelt vehet észre úgy az állat mint a növényvilágban, amikből egész jól, sőt biztosan következtethet a közvetlen következő időjárásra. Akárhány időjós van például a növény világban is. így először a vadgesztenye levelei, melyek — ha jó időre van kilátás — még ha az ég borús is, nyúlványaikat kinyújtják, mint egy kitárt kéz. Ha ellenben eső közeleg, a levelek összehuzódnak és a nyúlványok összezsugorodnak. A pimpinella már még inkább megbízhatóbb. Ez az esőt már napokkal előbb, — ha az ég legszebb azúrkékben ragyog is — megérzi; virágja összehuzódik és zárt kehely- lyel várja az esőt 10, sőt 24 órával is a rossz idő bekövetkezése előtt. A pitypang, melynek bolyhos golyóival tavasszal és nyáron tele vannak a mezők, csak addig tartja meg alakját, amig szép száraz idő várható; mihelyt azonban eső van keletkezőben, összezsugorodik. Az összes herefélék összehajtják hármas levelüket és száruk meggörbül, ha eső van keletkezőben. Az időjósként szereplő állatok között első helyen állanak a pókok. Ezek közül is főleg a keresztespók és a házipók. Egy politikai fogoly már a múlt században hosszabb ideig lévén elzárva, nagy gonddal figyelte meg cellája pókjainak magatartását az időjárással szemben és azt tapasztalta, hogy ezek magatartásából egész biztosan lehet következtetni az eljövendő időre. A pókok ugyanis tartós esőzés beállta előtt leshelyeikre vonulnak vissza, mig verőfényes szép időben vígan sétálnak hálóikon. Ennek oka pedig onnan ered, hogy a pókháló szála a hajszálhoz hasonlóan viselkedik a nedvesség iránt, vagyis meglazul, megernyed annak behatása alatt, a pókháló tehát eszerint valóságos száraz hygrométer gyanánt szerepel. Innen van az, hogy mikor a pókháló ilyen viszonyok közé jut, a pók nem szeret rajta futkosni, hanem a tapasztalatokon okulva, leshelyére visszavonul. Az állatvilágnak vannak még más időjósai is. Ilyenek pl. a békák, melyek tartósan szép időben sárgás szint öltenek, ha ellenben eső fenyeget, sötétbarna szint kapnak. Ha a bagoly az esőben huhog, úgy a rossz idő nem lesz tartós, a következő napra tehát már biztosan szép napos időt várhatunk; mig a páva hallatja bájos hangját, akkor biztosak lehetünk róla, hogy esni fog. A néphit szerint a szamár ordítása is esőt jelent; azt meg már épen mindenki tudja, hogy a csigák az eső elől elbújnak és a fecskék alacsonyan röpködnek, ha közeleg az eső, mert a kisebb rovarok, melyek táplálékukat képezik, ilyenkor a földön mászkálnak és nem röpködnek a levegőben, mint teszik ezt a derült-saéo időben, morvái jInos könyvnyomdája, szatmAkoní
