Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1912-06-02 / 22. szám
8 MAGYAR FÖLDMIVELŐ tűzhelyeken, az ebéd utolsó része a pompás pogácsa és sajt, már előzőleg mindenki részére külön papirosba csomagolva a teríték mellett állott. Az első fogás természetesen gulyásos volt. Képzelhetni, hogy milyen óriási tömegét produkálták itt ennek a jóizü magyaros ételnek. A második fogás balatoni sült hal. Ennek az elkészítése valóságos látványosságszámba ment. 40—50 méter hosszúságú árkokat vontak az étkező sátortól mintegy 2—300 méternyire s itt a már előre elkészített, megtisztított halat nyársakra húzták s az árkok mellé tűzdelték. Előbb természetesen száraz szőlővenyigéből tüzet raktak az árkokban, ennek parázsa mellett pirult az izes balatoni hal rózsapirosra, amiket azután cipókba tűzdelve 20—30 ával hordták fel az asztalokra. Az ebédnek természetesen méltó kiegészítője volt a pompás balatoni bor, amiben ugyan nem volt hiányosság. A vendégek elhelyezkedése a terített asztaloknál éppen az asztalok praktikus beosztása miatt szinte tüneményes gyorsasággal ment. Alig egy negyedóra leforgása alatt a gyűlés végeztével mindenki helyén volt. Hamarosan megkezdődött az ételek felszolgálása is. Darányi Ignác, a szövetség elnöke, a sátor déli oldalán foglalt helyet a kíséretében levő előkelőségekkel és bizony a méltóságos és kegyelmes urak is ugyanabból az ételből kaptak, amiből a nagygyűlés egész közönsége. De aki megfigyelte, észrevehette, hogy a finom ételekhez szokott nagyurak éppen olyan jóízűen fogyasztják az ebédet, mint mindenki, aki a sátor alatt helyet foglalt. A nagygyűlés lakomáját úgy tervezték, hogy annak árába benne foglaltatik a tányér és az evőeszköz is, amelyet mindenki elvihetett emlékül. Elég szokatlan és derült látványosság is volt, amikor a kisgazdasereg hóna alá kapta a tányérját, amelyet a kiszolgáló leányok készséggel mostak tisztára, zsebre vágta az evőeszközt és derült arccal mondogatta : — No, legalább nem mondhatják otthon, hogy nem viszek haza semmi emléket a Balaton partjáról. Az ebédlősátor óriási mérete természetesen teljesen kizárta azt, hogy ragyogó pohárköszöntőkben legyen részünk. Szónoklatról szó sem lehetett. Egyetlen egy beszéd hangzott el Káli Endre ref. lelkész hatalmas érces hangján. Egyik asztal tetején állva, Darányi Ignácot köszöntötte fel, azonban az ő hatalmas hangja sem hallatszott messzebbre a harmadik asztalnál. Az egész felköszöntő jóformán nem volt egyéb, mint egy hatalmas zugó : »Éljen Darányi!« felkiáltás, amely asztalról asztalra terjedt s amely magától értetődik, az elhangzott felköszöntőnek a magva is volt. A nagyszabású ebédet sikerült egy óra leforgása alatt lebonyolítani. Ezután oszladozni kezdett a vendégsereg és sietett kiki a napfényben tündöklő Balaton partjára, hogy le ne késsék a hajó- kirándulásokról. Hajókirándulások — a Balatonra. A balatontavi gőzhajózási társaságnak összesen 7 hajója van. A három legnagyobb Balatoni gőzhajó kizárólag a nagygyűlés tagjainak szolgálatára volt rendeltetve. Egv-egy hajóra azonban legfeljebb 500 ember fér el, tessék már most ilyen körülmények között 1000 és 1000 kirándulót elvinni háromféle sétahajókázni! Az ötletesség azonban itt is segített. A jelentkezők egyrészét még az előző napon átvitték a Balaton túlsó partjára Balatonfüred- nek, Tihanynak, Almádinak a megtekintésére. Még igy is tömérdek ember maradt a közgyűlési ebéd utáni kirándulásokra. Nem is fért fel mindenki a hajókra, ezeken aztán úgy segítettek, hogy az összes vitorlás hajókra és motoros csónakokra telepítettek fel egy csomó, s Balaton szépségeit élvezni akaró gazdát, akik igy természetesen valamivel rövidebb utón, de mégis teljes mértékben kitapasztalhatták azt, milyen pazar dolog a hullámzó Balaton tetején ringatózni. Kitünően sikerült a tihanyi, balatonfüredi és almádi hajókirándulás. A kirándulók egyrésze ugyan panaszkodott amiatt, hogy a tihanyi visszhang a szeles idő miatt nagyon is rosszul viselte magát. A 16 szótagot csak alig hallható hangon kiabálta vissza, amire a rossznyelvüek aztán azt felelték, hogy a visszhang nincs hozzászokva ilyen nagy társasághoz, ha az ember a tihanyi visszhangot akarja élvezni, elsősorban is tanuljon meg csöndben maradni. Már pedig a gazd’uraimék annyira belejöttek az éljenzésbe, hogy a visszhang egyenesen kénytelen volt sztrájkolni. Ez az apró kellemetlenség azonban egyáltalán nem tartotta vissza a gazdákat attól, hogy a kirándulásról visszatérve, a legnagyobb elragadtatással ne nyilatkozzanak a Balatonvidék páratlan szépségéről. A 19-iki esti vonatok, amelyek lakóhelyükre szállították a messzeföldről jött gazdákat, szintén zsúfolásig megteltek, telve voltak ragyogó arcú gazdaemberekkel, akik unos-untalan ezt kérdezték egymástól : — Látta ezt komám uram ? Látta ezt sógor ? No ugy-e, hogy gyönyörű volt? A legnagyobb hajókirándulás a junius 20-iki napra esett, amikor is Badacsonyba vitték el a visszamaradt gazdákat. Ezt a kirándulást sem győzték lebonyolítani a hajók s ezért Fonyódra külön- vonattal vitték el a kirándulók egy részét s az ottani menetrendszerinti hajóval keltek át a Balaton zalai partjára. Badacsonyban pompás fogadtatásban volt részük a gazdáknak. A földmivelésügyi kormány kiküldöttei és a badacsonyi hegyközség vezetői vártak rájuk, akik aztán apóra megmutogatták mindazokat a természeti kincseket, amelyekben Badacsony bővelkedik. — A kirándulók egyrésze a szőlőhegyeket, pincéket járta be, — a másik rész az épülő állami borközraktárat tekintette meg s végül is mindannyian találkoztak. A jellemes nő. Bíró : Hány éves Nagysád ? Hölgy: Harminc. Biró: Ugyan kérem, hisz egy hagyatéki tárgyalásnál ezelőtt négy évvel is ugyan ennyit mondott Hölgy: Épen azért biró ur! Én igaz jellemes nő vagyok, nem olyan, ki a törvény előtt ma igy holnap amúgy vall. # A SZERKESZTŐSÉG------TELEFONJA. Wß La punk — mint azt már sokszor jeleztük — julius és augusztus hónapokban szünetel. A következő szám szeptember első vasárnapjára kopogtat be olvasóink tűzhelyére. Tehát — a viszontlátásig. morvái János könyvnyomdája, szatmAron.
