Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1912-06-02 / 22. szám

6 MAGYAR FÖLDMIVELŐ B gazdAs világa, a a u E! A kapálásról. Alig akadhat egyszerűbb dolog a mezőgazda­ság körében, mint a kapálás, — ezt tartja a legtöbb gazda — mert amikor jónak látja, kapál vagy kapál­tat és azzal rendben van a dolog. A kapálás mun­kája legtöbb helyen éppen olyan mint a szántás vagy más egyéb munka: amikor annak ideje van, végrehajtják és azontúl nincs többé róla szó. Sokan ezt szükségs rossznak tartják, amit meg kell tenni, pedig nem jól van ez igy, mert a legtöbb növény, amelyet kapálni kell, hálás aziránt, ha nemcsak a szokásos módon egyszer-kétszer kapáljuk, hanem anyiszor, ahányszor lehet és ezt a munkát sokkal nagyobb terméssel fizeti meg. Legjobb példa erre a tengeri. Ezt a legtöbb helyen ugyancsak kevésszer kapálják, kikelés után egyszer, legfeljeb egyezéskor még egyszer, azután töltögetik, holott manapság már elég sok példának van arra, hogy minél többször kapáljuk a tengerit, annál nagyobb lesz annek termése, igy vagyunk más növényekkel is. Ha csak annyiszor kapáljuk őket, ahányszor szokásos, megteremnek úgy is és jó trágyaerejü főidben jó termést is adnak, de hogy mennyivel nagyobb a termésük, ha idejében és józanul többször kapáljuk, arról csak annak van fogalma, aki azt már kipróbálta. Általában az a szokás, hogy a kapásnövénye­ket (tengeri, répa burgonya) csak annyiszor kapáljuk, ahányszor az elkerülhetetlenül szükséges, pedig annyiszor kellene azt tenni, ahányszor azt a föld gyomossága és tömődöttsége kívánja és akkor nagyobb termést is nyernénk, mert »a jó kapálás féltrágyá­zás«, mely nemcsak a gyökerekhez juttatott levegő kedvező hatásával, hanem a földben lévő viz el­párolgásának megakadályozásával is hasznára válik a növényeknek. Régóta tudjuk, hogy a felületén lazított föld tovább tartja magában a vizet mint a tömődött, mely hamar kiszárad, ha tehát esőzések után azon­nal kapálunk, az ilyen vetés tovább kibírja a száraz­ságot, mint a kapálatlan, tömődött földben élő vetés és hogy ez mennyit ér, azt tudhatja minden gazda, aki látta, hogyan aszalódik a július, augusztusban legtöbbször bekövetkező szárazságban a tengerije annyira, hogy sokszor a címerét is alig képes ki­fejleszteni, annál kevésbé a csöveit és éppen igy vagyink a répával, vagy a burgonyával is. Ha a földet idejében megkapáljuk és mind­annyiszor, ahányszor az nemcsak gyomos, hanem olyan tömődött, hogy az első idők után bekövet­kező szárazság azt hamar kiaszalhatja, kapálni kell minden áron, mert az ilyen kapált vetés a száraz­ságot sokkal tovább kibírja, mint bármely más és ennél fogva nagyobb termést is szolgáltat. Ezért nem elég csak anyiszor kapálni, ahogyan apáinktól tanulva kapálni szoktunk, hanem annyiszor kell azt tennünk, ahogy azt a föld tömődöttsége kívánja mindaddig, mig a növény a földet be nem árnyékolja, mert ekkor már a föld nem is tömődik és nem is párolog annyira, hogy az veszedelnes volna. Hogy mennyit ér a föld tömődöttsége szerint megismételt kapálás — bármennyiszer történjék is az — arról akárki meggyőződhetik azzal, hogy fele földjét szükség szerint, másik felét pedig csak any- nyiszor kapálja, ahogyan az általánosan szokásos. A termést lemérve látni fogja, hogy mennyivel többet terem az idejében és elégszer kapált föld különö­sen akkor, ha száraz idő jár. Kézi kapálást annyiszor, ahányszor az valóban szükséges a föld felületének fellazítására, bajosan adhatunk. Erre csak olyan kisgazda képes, aki 1—2 holdon dolgozik, de ha már napszámoserőt is kell használni, az ennyi kapálásra ugyancsak drága és nincs is reá szükség, mert nagyon jól boldogulhatunk fogatos kapálással, mely munkára manapság már igen jó kapálógépek állanak ren­delkezésünkre. Még a kézi kapálást is gépkapával végezhetjük, ha nem az egyes tövek aljának körül- kapálására, hanem a sorok körének fellazítására van szükségünk, mert ilyenkor a Planetféle egy- vagy kétsoros kézi kapákkal könnyűszerrel egy nap 5—6- szor annyi területet kapálhatunk, mint amennyit kézikapával lehet. Még haladósabb a munka ló­kapákkal, akár a föld felületének lazítása akár töltö- getés céljaira és ezekkel a munkát könnyűszerrel megismételhetjük annyiszor, ahányszor arra a föld tömődöttsége miatt szükség van, azért az ilyen eszköz beszerzésére forditott költség hamarosan ki­fizeti magát. Hogy az idejében és a föld tömődöttsége sze­rint végzett kapálás a termés mennyiségének foko­zására egyik legjobb eszköze, azt már nagyon sok helyen felismerték, csak nálunk nem általános még annak tudata, azért érdemes e fölött gondolkozni és a fent elmondottakat az adott körülmények kö­zött józanul alkalmazni. Grabner Emil. * A főzelékfélék gyomlálása és gyérítése. A legtöbb vetemény rendszerint sűrűbben nő, mint annak normális fejlődése megkívánná. A túlságosan sürü vetemény hozadéka kevesebb, mint azé, amely kellő távolságban áll egymástól. Különösen áll ez a gyökeres és a gumós növényekről. Ha a vete­mény túlságosan sürü, a fölösleges növényszárakat az első gyomlálás alkalmával el kell távolítani. Ezt nevezik gyérítésnek. A gazt nagyra nőni ne enged­jük, mert a kései gyomlálás és gyérítés árt a nö­vényeknek. A nagyra nőtt gaz mellett a főzelék­félék gyengék és betegesek maradnak. A gaz fel­fogja a harmatot és az esőt s a palántákat a levegő és a napfény behatásának elviselésére is képtelenné teszi, elfonnyadnak és kiültetés után többnyire el­pusztulnak. Ha a gyomlálást és gyérítést idejekorán végezzük, a palánták sokkal gyorsabban kifejlődnek, erősebbekké és dusabb gyökerüekké válnak. A gyé­rítés alkalmával eltávolított palánták legtöbb eset­ben más ágyak beültetésére és hiányok pótlására felhasználhatók. Sóhaj. Nő: Egész raktárra való kosarat osztogattam szét, mig téged megismertelek. Férj: Oh, miért nem tartogattál egyet a számomra?

Next

/
Oldalképek
Tartalom