Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1912-04-07 / 14. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 5 Most kell megmutatniok, hogy az erkölcsi biztosítékra mily nagy szükség van pénzintézetekben. Most kell kinyújtani kezüket a legáldásosabb működésre. És hisszük is, hogy ez megtörténik. * A pénzpiac igen nehéz helyzetbe jutott, tagadhatatlan. Mert a bankokat, még a legvigyázóbbakat is mérsékletre és tartózkodásra indították a napról- napra szóló banki meglepetések. Az bizonyos, hogy mozog a föld a bankok alatt . . . már t. i. a homokra, lelketlen üzérkedésekre alapított bankok alatt . . . A már jelzett eseteken kívül jön napról-napra az újabb meglepetés. A Józsefvárosi (Budapest) takarékpénztár szövetkezet a végét járja. Ellene bűnvádi feljelentést tettek ... a betevők. Három napi halasztásért könyörögtek a nagy fizetésű igazgatók és a többiek a bíróságnál. Olvassuk a következő hirt is: Megint öngyilkos lett egy bankigazgató. Máramaros- szigetröl Írják: Jakobovics József técsői földbirtokos és terménykereskedő, a técsői központi takarékpénztár részvénytársaság igazgatója szombaton este Szatmáron a Szamosba ugrott. Egyesek szerint Jakobovics nagy veszteségei miatt követte el az öngyilkosságot. Máramarosszigeten Jakobovics öngyilkossága nagy megdöbbentést keltett. Aztán . . . uzsorásokat tartóztatnak le, kik a bankoktól 8 százalékra szedték fel a pénzt és 20—50 százalékra adták ki szegény embereknek, kiket tönkre tettek. Most fogdossák őket. De lesz még más következménye is e földrengésnek. A dusfizetésü, hamar nagy jövedelemhez, könnyen pénzhez jutott, úgyszólván kvalifikáció nélkül való bankigazgatók, »klienstelen« ügyvédek, stbiek is belepotyannak a »nincstelen«-be. Vagy más hasonlóan könnyű, de a társadalomra és különösen a szegény népre veszedelmes jövedelmi források fúrásához fognak. Aztán .. .jönnek a parcellázási bankok ... de erről majd máskor. Addig várjuk az eseményeket. Mester. A kiknek nem kell — divatos himes. Érdekes jelenség, hogy akadnak faluk, a hol elhatározták, hogy nem kell divatos himes, selyem tojás, cukorhi- mes, meg afféle más mindenféle »bőti« komédia. Vissza! — mondják a régi, természetes és igazi himestojásókhoz. Az egyszerű piros, kék, zöld himeshez, melyekre aztán a leány, a legény valóságos művészi érzékkel karcol kereszteket, rózsákat és más meglepő, jelképes alakokat. / A drága és üzletet csináló divatos tojásokat lenézik és mibe’ se veszik, ügy tartják, hogy a szép, egyszerű természetes virág, a tavasz első legkedvesebb virágai az igazi virág. Az utánzott virágok csak amolyan kényszeredett, hamis és színtelen lelkek érzelmeit fejezik ki. És nincs igazuk ? Jó barátok. Tiszteletes : Vigasztalódjék Ambrus gazda ; hiszen igaz, hogy nagy szerencsétlenség a felesége halála, de a jó Isten majd azon is segít. Ambrus gazda: De nem csak az a baj ért, hogy a feleségem meghalt, de a legjobb tehenem is megdöglött. Tiszteletes : Hát azon majd segítenek a jó barátok ! Gazda : Az ám 1 Uj asszonyt már kinálnak akár hatot is — de uj tehenet még nem kínált senki! H ISKERETEK TÁRA. B A harangok élete. Mert a harangnak is van élete. Annak a magában véve néma, mozdulatlan ércnek élete van, igen, de még milyen élete. Ott, ahol keresztény élet van, tehát a műveltség él bizony, hogy harangok is vannak. Mihelyt pedig a mozdulatlan néma ércek harangokká válnak : életük van. Az emberekkel élnek, éreznek. Örülnek és sírnak. Ünnepelnek és gyászolnak, annyi bizonyos. Sőt velünk ébrednek, vagy talán őket ébresztik. Velük térnek nyugalomra. Az élet, illetőleg a napok idejét is a harangokkal együtt osztják be. Hogy is megszoktuk, sőt megszerettük a harangokat. Szinte életünkhöz tartozik. S ha nem szólnak, ha nem halljuk- csudálat, szokatlan érzés fog el. Az elnémult harangok pusztulást jelentenek. Mikor a falvakban már nem szólnak a harangok, szavuk elnémul: ott pusztul a templom, ott haldoklik az élet. Ott az enyészet borong. * Pedig a harangoknak is meg van a születésük'. A keletkezésük ideje. Volt idő, mikor nem harangoztak. Nem ismerték a harangszót. Az első keresztényeknek nem volt szabad harangozniok. A rettenetes üldözések idejében titkon, némán, nesztelenül, szótlanul mentek, úgyszólván surrantak az istentiszteletre. A mély, a sötét katakombákba. A polgári életben sem ismerték a harangot. Vagy legalább igen ritka helyen. És más alakban, mint most. Kikiáltások, kürtösök, kelepelők helyettesítették a harangokat. Mikor azonban a keresztények üldözése megszűnt és templomok, magasba nyúló tornyok kezdettek emelkedni a templomokon: a harangok is megszülettek. A harangokat is használni kezdették. És neveket is adtak neki. Megváltó harang. György harang. Miklós harang. István harang. A szentek neveiről. Az első harang Campániában, a nólai székes- egyház tornyában nyert elhelyezést. A harang feltalálójául Paulinus püspököt említi a krónika. A legenda szerint Paulinus püspök egyszer alkonyat- kor gondolatokba merülve sétált az erdőben. A nap leáldozóban volt s a fák rezgő levelén izzott az aranysugár. Ment, mendegélt Paulinus, mígnem egy tisztásra ért, melyet elborított a temérdek virág. Csodálatos béke lebegett az egész tájon. A püspök önkéntelenül összekulcsolta kezét s igy imádkozott: Ég és föld Ura, légy áldott és dicső! Adj nekem jelet, hogy velem vagy s velem maradsz életem utolsó percéig. Ekkor a szent valami rendkívüli halk, finom muzsikát hallott maga körül. A tisztáson viruló kék harangvirágok az esti szellőben ringani kezdtek és alig hallhatóan megkondultak. Ennek a percnek emlékére később a püspök ércből egy nagy harangvirágot veretett s a mely egy magányos kolostorban sokáig, mint az első harang hívta misére a környék híveit. Rómában Sabinian pápa alatt kon-
