Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)
1911-02-26 / 8. szám
4 MAGYAR FÖLDMIVELÓ I 6A2BAE VILÁGUL. B A gazda gyümölcsfái. Hogyan kezelje a gazda fáit. hogy azok szebbé, jobbá fejleszthessék gyümölcsősseiket. Vannak elsürüsödött gyümölcsfák. Mivel régen az emberek nem sokat gondoltak, sőt nem ismerték az értékesebb gyümölcsöket — a gyümölcsnek fajtájára ültették mindazokat, melyek ott, vidékükön jól nőttek, már eredetiben véve gyenge, értéktelen, még a régibb népnek is alig megfelelő gyümölcsöt adtak és ezen silányabb fajták az elsürüsödött tömegben folyton jobban silányodtak. Vagy nem tapasztalják e gazdatársaink, hogy a besztercei szilva (bercencei, magvaváló, hosszuszilva stb. vidéki elnevezések) helyenkint már annyira összezsugorodott gyümölcsöt terem, hogy magja lehetne a szép, oltott és jól kezelt ezen fajta gyümölcsének. De nincsen az a falusi kisgazda abban a módban, hogy ezen régi — vagy ha a fiatal is — összenőtt, remiz és erdővé vált gyümölcsösét kidobja és várjon mig uj gyümölcsöse termőbe jön. Azért oly formán segítünk a bajon, hogy ezeket a sürü bozótokat kellőkép ritkítsuk. Nézzünk csak körül. Vannak ebben öreg, fiatalabb, még fiatalabb és növendékfák, sarjak. Ha a véneknek teljes közelében fiatalabb van, úgy ezekből, lehetőleg olyformán, hogy minden irányban legalább 4, de lehetőleg 5—6 méter távolságban maradjanak; meghagyunk egy-egy fát, ha a régi, u. n. anyafa még nem vén: 15-20—25 éves, akkor az anyafát magukat hagyjuk meg, úgy az előbbi, mint utóbbi esetben a közvetlen közelben levőket földszine felett fűrésszel vágjuk le, a távolabbiakat — mint természetesen jobb gyökér- zetüeket — felszedjük és oda, hol ritka a terület, a fenti távolságban újra kiültetjük. A meghagyott öregebb fáknak koronáját kétharmad részre lecson- kázzuk. Tavasszal és nyáron előtörő sarjakat a területen még zöld korában ismételten többször kitördeljük. Ezen sarjakat azért kell pusztítani, hogy a fák táplálóerejét el ne szijják. Ügyes, tanulni vágyó ember, mikor a fenti és neki való dolgot végezi, egyúttal arra törekszik, hogy szorossá tegye kis gyümölcsösét. Szász József. Miért eszi féreg a szőlő tövét. Nagy csapása volt a bortermelő palóc-vidékeknek, mikor a fillokszera egész gazdaságukat tönkretette. Akkor keletkezhetett a következő Krisztus-monda is: Egyszer szüret volt. Termésre nem lehetett panasz, mert csak úgy húzták lefelé a nehéz szőlőgerezdek a venyigéket. Volt is öröm széltében. Jókedvűen dalolva szedték a szüretelők a szőlőt, csak úgy hangzottak a vig lármától a hegyek. Hallgatta Péter apostol, hallgatta egy darabig a mulatozás zaját, ő is részt szeretett volna venni a szüretben, azért meg is kérte az Urat, engedné el őt a szüretre, hadd mulassa ki egy kissé magát. Elbocsáj tóttá Krisztus az apostolt, gondolta magában : hadd csináljon magának egy vig napot. Péter el is ment. De igen jól érezhette a szüreten magát, mert eljött az este, Péter még mindig nem talált haza. Várta az Ur, várta, de bizony az apostol nem mutatkozott. Lefeküdt hát Krisztus, mert megunta a várakozást. Nyomban el is aludt. Hát reggel felé csak nagy dörömbözés veri föl Krisztust álmából. Kimegyen kaput nyitni, hát látja, hogy akkor jön vissza kedves tanítványa a szüretről. Igen jó kedve volt Péternek, látszott is rajta, hogy megivott egy kis bort. — No! Hogy mulattál Péter? — De sajnálhatod Uram, hogy te idehaza maradtál ! Ugyan jól mulathattál volna. Igen bő termés van. Nagyon vígak az emberek, folyik a bor, mintha öntöznék. — Hát azután volt-e eszükben az embereknek, hogy meg is köszönjék az Istennek az áldást? — Azt nem mondhatnám. Nem igen emlegették ott az Istent. Hacsak az az ember nem, a ki a sok bortól részeg lett és az árokba feküdt. Az beszélt ugyan sok mindent, de bizony hántásodra ne essék, biz az inkább — káromkodott. — Hát jól van Péter. Csak aludd ki magad. — Csak arra kérlek Uram, hogy jövő esztendőre megint elmehessek a szüretre, mert nagyon jól éreztem magamat. — Felőlem elmehetsz Péter, amikor csak jól esik. Várta is Péter a következő esztendőben az őszt nagyon. Mikor azután eljött a szüret ideje, egy este megint jelenti az Urnák, hogy ő elmegyen, csak hagyja nyitva a kaput, mert csak megint reggel jön haza, miért háborgatná őt. Ráhagyott Krisztus mindent. Péter elsietett. De a nap még napnyugtára se ért, már újra otthon volt Péter. Igen a szemébe volt huzva a kalapja és rosszkedvűnek látszott. — De hamar meguntad a vigasságot Péter! — szólt szelíden az Ur. — Deisz Uram, nincs vigasság sehol. Mintha, temetőben járna az ember, olyan a szőlőskert mindenfelé. Az emberek kétségbeesetten járnak, tördelik a kezüket, mert féreg rágta meg a szőlő tövét, még a tőke is elszáradt, nemhogy gerezdet hozott volna. — Emlegetnek-e most engem az emberek? — Hej Uram! Te tudod. Minden sóhajtásuk a te neveddel kezdődik és panaszukkal ostromolják az eget, mért hozta ezt a csapást rájuk. — Azért, hogy megtudja a gyarló ember, miben nagy az Isten neve. Jó mondások. Ki az emberek közt megelégedést nem talál, elégedetlenné és boldogtalanná tesz mindenkit, a kivel érintkezik. * Vannak a mi társadalmunkban emberek, a kik, ha a divat törvényeit megszegik, jobban szégyenük, mintha a becsület ellen vétkeznék. * A nő hivatása először szeretni. Másodszor egyet szeretni. Harmadszor, mindig szeretni. * A hallgató ember mindig veszedelmesebb, mint a száj as. * Tiszteld a nőt, hogy szerethesd. Mester.
