Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)

1911-02-19 / 7. szám

MAGYAR FÖLDMIVEL,Ó 2 A legtöbb régi házasélet fája, bizony ezt a gyürüzetet mutatja az ő izmosodásuk, tollasadásuk, anyagi erejük fejlődésében. Kis fészekben kezdették. Szerényen, egy­szerű, a szükségeseknek megfelelő berende­zésekkel. Ha volt a leánynak vagy a férfinak hozománya, azt nem ölték bele a fényes be­rendezésbe. Majd eljő annak ideje is. Meg- segit a jó Isten. De nem csak az Istentől várták ám a segítséget. Segítettek önmagukon is. És megsegítette az Isten is őket. Most már nem tudják sokan, hogy lehet önmagunkon segíteni. Igaz, hogy azt sem igen hiszik, hogy az Isten is segíthet. Azért van, hogy sok-sok család élete hajóját, a mely fényesen és rangosán indult... egy titkos szu, bu meríti el. Az újságba való. Egy ismert jójövedelmü úrhoz állított be valami szegény ember. Kérte, segítse meg, mert nincs kenyere se’. Az ismert jójövedelmü ur pedig adakozott erre, arra, de szorgosan ügyelt reá, hogy az újságokban ugyancsak nyoma legyen. Most azonban, hogy a szegény ember könyörgött, hát elővette a kenyeret és egy karajt levágott. — Fogadja, hogy legyen kenyere. A szegénv ember elvette a darab kenyeret. És utána nyúlt a papírkosáron heverő újságnak is, hogy a kapott kenyeret becsomagolja. — Hohó, kiáltja a házi gazda. Az a mai újság. És még nem olvastam. — Se baj, szólott naivul a szegény ember. Ha ön valami jót tesz, úgy is az újságba kerül. Hadd tegyem be most rögtön, frissen ezt a darab kenyeret is. Mi mindent tartalmaz az emberi test? A biblia szerint az embert porból teremtette az Is­ten. Most egy amerikai kémikus analizálni igyekszik ezt a testté vált port és érdekesen bizonyítja be, hogy az emberi test valóban tartalmaz ásványrészeket, még pedig igen nagy menyiségben. A tudós először is megálapitotta, hogy az emberi test összetétele egyenlő 1000 tyúktojás tartalmában foglalt vegyi és élettani összetétellel. Az emberi testben foglalt anyag, a só, a szénvas, a viz slb., elég volna, mondja a kémikus, egy mótor hajtására, egy léggömb megtöltésére, vagy akár egy 500 méteres ut megvilágítására. Az emberi test vastartal­mából 200 varrótűt, vagy 5 patkószeget lehetne kovácsolni; az emberi teslben található foszforból 22.000 gyújtót lehetne készíteni, mely elég volna 700 ember megmérgezé- séhez. Útközben — az utcán. — Szerkesztő ur, mikor fejeződik be, a Paraszt nábob regénye ? — Két számmal. — Mondok valamit. De komolyan. Nagyon komolyan figyelmeztetem. — Tessék! — Azt üzenteti T . . i bácsi, hogy ha azt a szép mezei virágot, az Esztit, odaadja feleségül annak a pesti svindler­nek, hát... hát... — No hát? — Meglövi. — Kit? — Magát, magát, szerkesztő ur. — No hát mondja meg a bácsinak, hogy nem fog meglőni. Forint — korona. Hát bizony igy múlik a világon minden. Elmúlt a bankóforint. Eltűnt a papiros tizkraj- cáros. El a hatos. A garas. A négy krajcáros. Csak a mint mi emlékszünk. Most vége a forintnak is. Pedig még millió és millió' fej gondolkodik, számol — a forinttal. Ha ezeknek a főknek koro­nákban beszélnek, ingerülten mondják: — Tessék magyarul megmondani mennyi. Mer’ én csak igy tudok számítani. * * * A korona ezentúl törvényes büntetés terhe alatt lesz köteles számító-eszközünk. A ki forintban mer számítani, az esetleg kétszáz koronát fizet. Ez a ko­rona bosszúja. Már benyújtották a kötelező koronaszámitásról szóló törvényjavaslatot. Valóban, ideje is volt már, annyi év elmúltával, az ország pénzszámitását a legszélesebb körökben is egységessé tenni. Egy or­szág üzleti életében és javainak forgalmában, külö­nösen a kisemberekre vonatkozólag, nem lehet rombolóbb valamit elképzelni, mint a nem egysége s zavaros pénz-rendszert. Elrettentő példa rá Török­ország, a hol a számtalan érvényben és forgalomban lévő pénzegység valósággal megbénítja a forgalom alantasabb részét és egyik súlyos akadálya a nép boldogulásának. A magyar állam koronát prédikált, de forinto­kat hozott forgalomba. Ezt a furcsaságot most meg­szüntetik; a magyar állam kétkoronásokat veret és bevonja helyettük a forintosokat. A forint eltűnik majd lassankint a szemünk elől; a jól ismert »Bi­zalmam az ősi erényben« kétkoronásokon fog fel­tűnni ; lassankint, idők múltán a forint már csak egy szójárás, egy emlék lesz, mint ma a garas vagy a hatos. Váltópénzt vernek tehát Körmöcbányán: uj kétkoronásokat. Amikor pedig a pénzügyminiszter ezt bejelenti, sokan kérdezik, mért zárkózik el a közönség szüksége, az elhárithatlan közszükség szava elől, a mely sürgetően kívánja az ötfilléres és ötven- filléres megcsinálását. Erre azt mondják: — Eljön annak is az ideje. Mikor az emberek erőnek erejével álattá akarnak lenni. Annak a korszaka most van igazán. Eltekintve a régi kívánságtól, hogy az ember őséül erőnek erejével a majmot akarták és akarják meg tenni (tessek, gusztus dolga, hogy milyen ősöket kíván valaki): most már a színpadon is álati bőrök­ben, állati kukorikulással, állati nyerítésekkel pró­bálnak nagy kasszát csinálni. Legújabban pedig olyan táncot hoznak divatba, mellyel az ember tökéletesen az ülati mozdulatokat, bakugrásokat és más egyébnemü mozgásokat utánozza. Hát az embe­rek egy része nem fér már ember bőrben. Minden­áron állattá akar át vedleni. Ez a XX. század kul­túrája ? * * * A legnagyobb izinház a világon a párisi opera ház, mely csaknem hártm hold földet foglal el és közel száz millió frankba kintit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom