Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)

1911-03-19 / 11. szám

MAGYAR FÖLDMIVELÖ

5

rá. Azért, ha van tartalékban anyánk, anyásitsuk meg, vagy ennek hiányában egyesítsük a szomszéd családdal.

Ha azt vesszük észre, hogy valamelyik családnál az ablak és keretek be vannak piszkitva, az biztosan vérhasban szenved, az ilyen betegségben szenvedő méhek lakásából a felnyitáskor erős bűz áramlik ki, mit a méhek sem szívesen tűrnek, azért az ilyen családon lehetőleg mielőbb segítsünk és pedig úgy, hogy jó meleg időben szedjük ki az összes kereteket, a lakás falairól mossuk le langyos vízzel az ürüléket, azután törüljük ki jó szárazra, cseréljük föl a bepiszkolt kereteket tisztákkal és a méheket söpörjük vissza a kaptárba. Ha ezt a műveletet pár napig jó meleg idő követi, munkánk sikerében biztosak lehetünk. A kiszedett piszkos kereteket langyos vízben áztassuk 1—2 óráig, azután mossuk, szárítsuk meg s igy helyezzük tartalékba.

Ugyancsak az első kirepülés után állítsuk föl az itatót is, hogy méhpink könnyebben juthassanak vízhez. Kis meleg vízzel naponta langyositsuk meg, miután azt szívesebben fölkeresik s nem árthat meg nekik, mint esetleg a hideg. Hasznos lesz még a földet szalma vagy száraz haraszttal behinteni, különösen a röplyukak alatt, mert ezzel nagyon sok méhet mentünk meg az elpusztulástól. A megdermedt méheket naponként az alkonyat beállta előtt szedjük össze és adjuk be valamelyik gyengébb családnak. Végül a legfőbb gondunk legyen a kaptáruk melegen tartása, azért a téli párnát ki ne szedjük a melegebb idő beálltáig.

JmnricU István.

A keztyü történetéből. A keztyü már meglehetős régi ruhadarab. Talán az a kecskebőr, amelylyel Mózes első könyve szerint Rebeka betakarta fiának, Jákobnak a kezét, volt a világ első keztyűje. A görögök magas fejlettségéről tesz bizonyságot, hogy ők már ismerték az ujjas és ujj nélkül keztyüket, amelyekhez a rómaiaknál még a vivó-keztyü is járult. Nagy szerepet játszott a keztyü a katholikus egyház szertartásaiban és a középkori jogszolgáltatásban is.

A legdrágább keztyüket Erzsébet angol király né idejében viselték. A francia direktórium idejében jöttek divatba a hosszú keztyük, amelyek az egész női kart befedték. Különösen I. Napoleon felsége kedvelte ezeket, de azután csaknem teljesen letűntek a divat egéről, úgy hogy Viktória angol királyné trónraléptekor egyetlen tisztességes asszony sem húzott többé hosszú keztyüt. Csak a második francia császárság korában kezdték ismét viselni a hosszú, sok gombos keztyüket, amelyek azóta mindig divatban maradtak. A mai bőrkeztyü gyártás régi francia ipar. A legjobb francia keztyüket Grenoble városában készítették, amelynek keztyü- ipara még ma is igen virágzó. 1867-ben 180 keztyüs műhelye volt Grenoblenak, amelyben körülbelül 2000 munkás évenkint 900,000 tucat keztyüt állított elő 30 millió frank értékben. 1873-ban a német keztyüipar fellendülése következtében a grenoblei keztyüiparban válság állott be, amelyet a város azonban csakhamar leküzdött.

Manapság a grenoblei keztyüipar évi termelése közel másfél millió tucat keztyü, mintegy 35 millió frank értékben. Hires a svéd és a cseh keztyüipar is, mig az utóbbi években a magyar keztyü is diadalmasan állja meg a versenyt. A legjobb magyar keztyü Pécsett és Temesvárott készül.

Tulsürü vetés csak szalmát ad.-KŐsszel porba, tavasszal sárba vess.

H H HÁZIASSZONY. ■ B

^ A tojófészek. ^

Magyar gazdaasszonyaink nem egyszer panaszolják, hogy a tyúkok szanaszét tojnak, úgy, hogy a tojásaikat alig lehet összeszedni, ez különösen akkor, ha sok baromfit tartunk, nagy baj, mert sok tojásunk kárba vész. A dolog azonban nálunk természetes, kivált ott, hol a tágas udvarokon, szérűkön, pajtákban és istállókban a baromfi szabadon jár-kel és mindenféle alkalmas búvóhelyre talál. Ne feledjük azonban, bogy ha a tyúkok félre tojnak, annak mégis minden körülmény között a gazdaasszony az oka, mert számukra vagy egyáltalán nem készít tojófészket, vagy ha készít, nem tartja tisztán és nem gondoskodik fészektojásról sem, mert ezt fölösleges fényűzésnek tartja.

Minél jobb tojó, vagy kotló valamely tyuk, annál nagyobb hajlandóságot mutat arra, hogy tojásait félre tojja, ha megfelelő tojófészke nincs.

Kacsák, libák számára a fészket az ól biztos helyén, lehetőleg a hálófülkében, ha az elég tágas és pedig lenn a talajon kell készítenünk; tyúkok, gyöngvtyukok részére pedig valamivel magasabban helyezhetjük el, akár deszkán, akár a fal mélyedésében.

Fészekül nem elég egy csomó szalmát egy sarokba odadobnunk, hanem azt faládába vagy kosárba rakjuk és hacsak nem költőtyuk ül rajta, úgy a fészkét minden héten alaposan kitisztítjuk és uj almot teszünk bele, mert tisztátalan fészekbe a tyuk tojni nem jár.

Sokkal alkalmasabb, ha faládák helyett fűzfa kosárfészkeket rakunk az ólba, még pedig olyanokat, melyeknek bejáró ajtajuk oldalt nyílik. Minden olyan fészek, melynek bejárója fölül van, már azért sem alkalmas, mert az állatnak bele kell ugornia és ilyenkor könnyen összezúzza a fészekben levő tojásokat. De másrészt azért is jobb az oldalbejárós kosár, mert ennek teteje sürü fonattal vagy vászonnal van borítva és ha más tyuk, vagy csirke rá is ül, nem piszkolhat bele, mint a ládába, vagy fölül nyíló fészekbe.

De úgy a ládának, mint a füzfavesszős kosárnak egyaránt az a nagy hátránya, hogy a féreg a láda eresztékeibe, repedéseibe és a kosár fonata közé könnyen beveszi magát és onnan kiirtani alig lehet. Azért legjobbnak tartom az oldalbejárós sodronyfonatu fészkeket, melyeknek teteje horgany- lemezzel van befödve. Az ilyen fészek föltétlenül tisztántartható, a horganylemez nem rozsdásodik, de nem rozsdásodik a fészek fonata sem, ha galvanizált sodronyból készül. A befektetés sem nagy, mert a sodronyfészek úgyszólván örökös és az ügyes gazda, kinek megvan odahaza az elkerülhetetlen szerszáma és szerszámoskamrája, az csak egy fészket vesz, a többit pedig elkészíti maga, sőt készíthet egész fészeksorozatot is egyben, de akkor egyiket a másiktól belülről elég sürü sodronyhálózattal válassza el, nehogy ha két szomszédos tojófészekben ül egy-egy tyuk, azok egymást csipkedjék, vagy egyébként háborgassák.

i