Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)

1911-01-08 / 1. szám

MAGYAR FÖLDMIVELÓ

7

Reggióban a hatóságok fejeinek vezetésével jelent meg a j közönség a temetőben, hol a polgármester emlékbeszédet mondott. Egyben egy emlékmű alapkövét telték le.

— Magyarországon, megszűnt a kolera.

A koleraesetek a legutóbbi időben már csak egészen szórványosan léptek fel, a legutolsó kolerabeteg elkülönítése óta pedig több, mint öt nap telt el. A belügyminiszter ennek alapján értesítette a közös külügyminiszteri, hogy a kolera Magyarországon megszűnt és felkérte, hogy ezt a párisi egyezményben résztvevő államokkal a velünk szemben életbeléptetett forgalmi korlátozások megszüntetése céljából közölje.

— Görögországban nagy földrengés volt.

Elis tartományban sok épület összedőlt. — A boltonl bányaszerencsétlenségnek 343 halottja van, sok özvegy és árva vesztetette kenyérkeresőjét.

— Megfagyott. Dehreczenbői írják, hogy az egyik püspőkladány melletti tanyáról Fazekas Sándorné Püspökladányba indult gyalogosan. Útközben óriási hózivatar lepte meg. Az asszony a nagy hidegben és zivatarban elesett és reggelre megfagyva találták meg az arrajárók.

— Különös meteor. Szombaton éjjel fél

3 óra tájban az égi csillagvilág szokatlan látvánnyal ijjesz- tette meg Esztergomban a fennlévő embereket. A télelmetes jelenség az úgynevezett »Bánom« szőlők felett, mások szerint pedig a »Vöröskereszt« felett tűnt fel és abból állott, hogy az égbolton igen széles lángoló sziporkázó fényes ut tűnt fel, amely lilás fényben mintegy 10 másodpercig tartott, majd iszonyú zengésszerü és mindinkább távolodó morajlás zúgott belé a csendes éjszakába. Az éjjeli őrség először tűzvészre gondolt, csak amikor az első meglepetés eloszlott, jöttek rá a lulajdonképeni valóságra, hogy egy óriási »hulló csillagot« láttak.

— A biróválasztás miatt. Monaj Abaujmegyei községben véres verekedés történt. A községben ugyanis néhány nappal ezelőtt uj bírót választottak s a választás eredményébe a kissebbségben maradt párt nem akart belenyugodni. Amikor a választást vezető főszolgabíró elhagyta a községet, egy korcsmában a különböző pártokhoz tartozó választók összeveszlek. Egyesek hazaszaladtak és vasvillával felvegyverkezve rohantak a korcsmába és ezzel, valamint késekkel támadták meg az ellenfeleket. Juhász András és Kiss János halálosan megsérültek. Az uj községi biró csendőrséget hivott és ennek nagynehezen sikerült a veszeke- dőket szétválasztani és eltávolítani.

— Vissza Braziliából. Fiúméból írják, hogy

az Adria-hajótársaság »Szeged« gőzöse, mely a minap érkezett Brazíliából Fiúméba, négy szerencsétlenül járt kivándorlót hozott haza. A szomorú utasok: Krispon Apollónia ötvenhétéves losonci s Ocskó Bareara negyvennyolc éves huni illetőségű földmivesasszony s két felnőtt leánya. Mint életerős és fiatal nők vándoroltak ki ezelőtt tizenhét, illetve tiz ével és a hosszú külföldi tartózkodásuk alatt szakadatlanul nehéz munkával tartották fenn magukat. Most a.z élet viszontagságaitól összetörve, megöregedve arra kérték a monarchia ottani képviseletét, hogy az állam költségén küldjék őket haza. A konzulátus teljesítette is a kérelmüket, mikor azonban annyi idő múlva először léptek a hazai földre, újabb keserű meglepetés érte őket. Vitás lett az illetőségük s most a fiumei rendőrség naponként három koronát utalványoz részükre, hogy fentarthassák magukat. A hosz- szadalmas illetékességi kérdés megoldásáig a viharvert visszavándorlók Fiúméban maradnak.

— A humoros választó. Pancsován most folyt le nagy érdeklődés mellett a városatya-választás. Az összeszámolásnál általános derültséget keltett a következő tartalmú szavazólap :

Megvizsgáltam jóváhagytam,

Változatlanul beadtam.

A jelölésnek őrültem,

Abból senkit sem törültem.

Éljen tehát valamennyi.

Ezt kívánja Dömötörffy.

■ A KANDALLÓNÁL. ■

■ B B

A paraszt nabob leánya.

Eredeti népies regény. Irta :

(9) Bodnár Gáspár.

VII.

Az arató ünnep pedig csak most kezdődik voltaképpen.

Egy mozgó hangya bollyá válik a nagy. hatalmas tisztás, amely a nábob kúriája előtt elterül.

Óriási mozgó fényképet, oh nem ... valóságos alakokat szemlélhetünk.

Táncra perdül az ifjúság! Olyan táncra, hogy még a csillagok is leszaladnak az égről.

Nagy szó ez!

És minő tánc! Bizony a tánc az emberrel születik, akár a beszéd, a dal, a járás. A nevetés és sirás egyaránt.

Minden népnek, minden nemzetnek meg van a maga temperamentuma, vére szerint való tánca. Sőt mondják, hogy a négep rabszolga, ha testén a szeges ostor elvégezte véres munkáját: utána táncra perdül. Ugyfelejti fájdalmait.

A tánc jellemzi is a népeket. Nemzeteket,^. De csak akkor, ha eredeti. Mint a dal, mely népek ajkán születik És nem tudni, hol és mikor születik.

Érdekes is a népek, nemzetek tánca.

A német sógor például mindég kering szélesedő körökben. Vagy lomhán topog mindig ugyanazon táncos nőjével. Bezzeg, nem úgy a francia! Csapkodva lengi körül a kört. Udvariasan simul minden hölgyhöz. De alig várja be a viszonzást, a másikhoz lebben. A spanyol ? Elkülöníti magát. Csak a hasonranguakkal táncol. Majd olvadoz. Majd gőgösen, kihivólag, feszesen, jár kél pöffeszkedik.

Hát a magyar !

Nézzétek ezt a táncoló népet. Itt az arató ünnepen. A csillagos ég alatt.

Nincs a világnak ilyen tánca !

Nézzétek csak amott, azt a párt. Lacit és Esztit.

Olyan a mozgásuk, mint a lebegő szellő. Epedő, minden salakos vágyódásnak jele nélkül. Érzéki szerelembe nem olvadnak. Hogy fogja át liliom termetét az a fiatal ember. így csak a virágot tartjuk kezünkben. Kíméletesen, gyöngéden. Olykor néma, sóhajtós ábrándokkal, másik percben boldogságos boldog reménységgel. Egymás tekintetével gyakran találkoznak. Beszélnek azokkal a gyönyörű szemekkel, mint beszélnek a drót nélküli távíróval. De a néma beszédet mindenki meghallhatná. S ha a férfit mégis megkapja az indulat heve... és lelke viharzani kezd: akkor egy-egy kis időre maga mellett hagyja kedvesen a leányt. És ő egyedül száll bajnoki táncra. És rengeti a földet.

Nézzétek a többi párokat mind... mind. És hasonló képet, mozgást, hullámzást láttok.

Kitől tanulta ez a nép a mozgásnak ezt a gyönyörben ringató arányát, harmóniáját? Kitanitotta refá? Táncmester nem! Mint dalaira nem tanította zenemester. És mégis. A dalban is művészeti harmónia rezeg, olvad egybe. Érzés és gondolat hullám-