Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)
1911-02-12 / 6. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 5 B GAZDÁK VILA»*.. B Legelő ápolása télen. Kevés a legelő, sok a panasz rája. Ami kevés van, azt sem becsüljük meg. Javításoknak sokszor az állja útját, hogy a községi és járási hatóság tavaszi, vagy nyári munkaidőben szorgalmazza azokat, amikor minden gazdának elegendő gpndot okoz a maga gazdasága. Hónélküli, gyönge télen sok legelőmunka kevesebb huza-vonával jobban elvégezhető lenne. így a kökény és más alkalmatlan bokrok, cserjék kiirtása. Ezek a haszontalan növények sokszor rengeteg területeket vonnak el a füterméstől, amellett, hogy a legelésző juhoknak a gyapját is folyton rontják. Könnyen elvégezhető munka enyhe téli napokon a vízmosások megkötése is, kereszlsövényekkel, cöve- kekkel vagy más módon. A kiirtott kökény, galagonya bokor fűzfa vesz- szővel összekötözve s erős cövekkel leerősitve, keresztül a vízmosáson, igen jó szolgálatot tehet. Ilyen gátakat minden 50—70 lépésre készíthetünk. Ezeken mintegy átszürődik a hegyekről lefolyó hó és esővíz, lerakva az értékes, finom iszapot. Az iszap igen háládatos része a legelőnek s kevés téli munkánkat buja fünövéssel hálálja meg. Alkalmas az enyhe tél arra is, hogy a legelőre vezető utakat, hidakat rendbe hozzuk, hol lapályos, vadvizes a legelő, k iái Imijük azt. Száraz fagyok mellett trágyát hordhatunk reá, melyet bemos a tavaszi hóié. Aki pedig gyümölcsfákat akar ültetni, árnyas deleidnek soha jobb alkalmat nem találhat az ültető gödrök kiásására, mint enyhe télen. * A gazda mostohái, a legelők, panaszkodnak. Panaszuk az országházba is eljutott már. Váljon gondol-e velük a pihenő gazda ? Törődik-e velük a községi biró most, mikor olyan alkalmas az idő a munkára s olyan nagyon- nagyon olcsó a falusi ember munkája, hogy csak jó szó és okos vezetés kell hozzá? Árt-e vagy használ a rovaroknak a téli fagy? Sokan azon nézetben vannak, hogy a téli nagy fagyok igen sok rovart (rovar-lárvát) semmisítenek meg. Igen sok megfigyelés és feljegyzések ennek ellenkezőjét s azt tanúsítják, hogy a szabadban a fák kérge alatt, vagy a megfagyott talajban a hidegnek kitett rovarálcáknak és báboknak a kemény hideg legkevésbbé sem ártott. Ellenkezőleg az tapasztaltatok hogyha télen erős hideg uralkodik, az a rovarokra nézve még hasznos is, mert mig egyfelől a talajt boritó jég- és hóréteg elrejtette, védte őket, különösen a rovart evő madaraink előtt; másfelől addig a nagy hideg, jég- és hótakaró folytán, élelemhiáuy következtében sok rovarevő madarunk szokott elpusztulni s igy a rovarok a pusztítástól mentve vannak. Statisztikai adatok is igazolják, hogy tartós tél után, midőn nagy hidegek és havazások voltak, tavasszal sokkal több rovar szokott előbujni, sőt a kártékony Lepidoplera faj épen megszaporodva szokott jelentkezni s ugyanez észleltetett a mező- gazdaságra káros rovarokról is. Népies gazdasági felolvasások. Az egész országban széles területen folyik a nép gazdasági tanítása. Január második vasárnapján bétszáznyolc- van város, község és tanyarészen volt gazdasági előadás, felölelve az egyes vidékek legégetőbb gazdasági kérdéseit. Gróf Serényi Béla földmivelésügyi miniszter, hogy ezen gyakorlati előadásoknak irányt adjon és a munkaterületet megjelölje, körültekintő gonddal és avatottsággal elkészíttette kiváló gyakorlati gazdák és gazdasági irók tollából az egyes szakkérdésekre vonatkozó előadási anyagot és elrendelte, hogy a szakszerűen szerkesztett művecské- ket a felolvasások végén osszák szét. A tél folyamán az országnak ötezernégyszáz helyén rendeznek gazdasági előadásokat, melyek iránt a nép rendkívüli érdeklődést tanúsít, úgy, hogy több helyen az előadás valóságos gazdasági eszmecserévé és vitává kerekedik. Tövisek és virágok. Azt mondják, azt zokogják untalan, hogy iszonytatos — a drágaság. Furcsa! Szindirektoroknak, vendéglősöknek, kocsmáro- soknak, kabaret-társaságoknak soha jobban nem ment és soha jobb dolguk nem volt, mint éppen most, a nagy ínség idejében. Ezek váltig sóhajtják. — Áldott jó drágaság ! * Érdekes látványt nyújt igy farsangkor — a bálterem. Ahova életnek, duzzadó egészségnek, ragyogó kedvnek kellene bevonulnia. Mint egykor, nem is régen. Most mit lát az ember. És mit hall. A leányokat, mintha leforrázná a hervadás. az égő vágyakozás heve. S csak forognak-forognak, mintha muszáj volna. A férfiak, a legényemberek meg csak szájhősök. Nagyokat kurjantanak, hogy hát: —^ So’se halunk meg! És jól nézd meg őket. A szemeik úgy feküdnek a szemüregekben, mint — egy koporsóban. A házasság nem csak szerelem. Nem csak oltár, pap, anyakönyvvezető. Egy pecsétes levél a tiszta és örökös hűségről. És nem is csak megszokás. Mindennapi meghódítás az. A nőnek ezentúl is napról-napra meg kell hódítani férjét. De mondom... nem csak hódítás. És nem is nyugalom. Szerelem ide — szerelem oda, de főzni kell. Mert nem csak szive van a férfinak, de gyomra is. És mentői erősebb a házas életben a hűség, az önfeláldozás: annál mélyebbek a gondok. Édes vagy fájó remények. Sőt — küzdelmek is. * Az igaz, hogy kevés oly házasságot kötnek ma már, mely magában foglalja az őszinteséget, az egyesülés szépségét, a házas élet érintkezéseinek gyöngédségét — és a szerelem tartósságát. Pedig igazán ebben szendereg a házas élet tövisek közt bár, de folyton viruló rózsája. Mester.
