Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)
1911-02-12 / 6. szám
Megjelenik [rinden usárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Arany János-utca 17. szám. Előfizetési ärak: Egész évre..............................4 korona. Fél évre ...................................2 Ne gyed évre . . . . 1 » FHt.FI ŐS SZERKESZTŐ ÉS KIAPÓTEI.AJftOKOS : KODNAK UÁSI’ÁI! (ß) Olvastam a minap egy szellemes iró-ember könyvében, hogy: — Az emberek megrémülnek, ha valaki ^-áNsoldogság forrásához akarja vezetni, ügy vagyunk ezzel, mint mikor részvényeket kínálnak az embernek, hogy apránkint fektesse bele a pénzét. Az emberek bizalmatlanok, óvatosak. Ha lejönne a földre a boldogság angyala és azt mondaná: eredj, ott a boldogságod, a hol azt a tornyot látod, az ut végén, hát biztos, hogy azt felelné: Jó, jó — köszönöm, látom, de ráérek. Majd elmegyek érte holnap. De ezzel szemben, ezekkel szemben, ha a divat ördöge, a társadalom szeszélyes kívánalma, az utánzási, mondjuk majmolási ösztön, bennünk megmozdul . . . keresztül törtetünk mindenen Belátásos, sejtelmes, jelenen és jövendőn. Még saját nyugalmunkon is. Csak hogy' meglegyen! ügy legyen. Itt nem késünk. Nem bizalmatlankodunk. Nem vagyunk egy- cseppet sem óvatosak. Arra se’ gondolunk: vájjon a kezdetnek mi leszen — vége ?... Ezek a képek, eszmék szökhek most eszünkbe, mikor az életnek egy darabját vesszük elemzés alá. Azt a darabját, a mivel ma sok, legtöbb házas-élet kezdődik. ... Ha már az esküvő elhatározásáig jutnak . . a leányos házakban egyetlen fő gondolat, mondjuk uralkodó képzet foglalja el az agyakat, a sziveket. A — stafirozás, a kelengye gondolata. Az eladó leány kiházasitása, (mint mondani szokják) legtöbb családban nagy, ölő gondot okoz. Bettenetes, küzdelmes gondok ezek. Félrevonul e gond elől minden más gondolat. Magának a jövőnek, a boldogság vagy boldogtalanságnak gondolata is. Csak az az egy határozott törekvés, sőt íöríetés csúcsosodik ki, hogy a berendezés fényes, előkelő legyen. Mutasson, mint a kirakat Hogy aztán benn a tűzhelyen, e fényes rámába, keretbe milyen élet fog elhelyezkedni? Odaillő-e? Vagy talán nem? Az most mellékes gondolat, kérdés. Nagyon sokszor történik, hogy egy-egy család a leánynak úgyszólván egész hozományát — szinte beleöli a bútorokba. A berendezésekbe. A kelengyébe. És nem marad a reálitásokból, az anyagiakból egy fitying se’. Csak szerelmét, ábrándjait, kényességeit viszi a fényesen berendezett uj tűzhelyre. Egészen reá bízva magát arra, hogy a férfi a keretnek, a rámának való életet úgy is megszerzi. Nagy szerencse, (férfi legyen ám az a férfi) ha ennek a várakozásnak — megfelel. De az élet, ez a szeszélyes élet e tekintetben nagy csalódásokat tartogat ám a házasok számára. Az élet ugyanis hasonló a vasúti kupékhoz. A mint a vasúti kocsik, úgy az élet kocsija is — osztályokra van berendezve. A módhoz, a tehetséghez méri az élet is ezeket a kupékat. Bohó utas az, a ki összes pénzét feláldozza arra, hogy utazását a legelső osztályA kezdet.
