Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)
1911-10-15 / 41. szám
41-ik szám. XIV. évfolyam. , Szatmár, 1911 december 17. A bankok korszakát éljük. Ideális, magasabban gondolkodó emberek, irók, államférfiak ugyan azt hirdetik, hogy a XX. század a gyermekek korszaka. Hát bár úgy lenne! De éppen olyan joggal, éppen oly következtetéssel mondhatjuk, hogy a bankok korszaka. Ki tagadja a takárékpénztárak, a bankok jogosultságát, kereskedelmi, ipari, földmive- lésügyi, sőt általán kulturális jogosultságát. Sőt nélkülözhetlenségét. Az erkölcsi, a szolid alapon álló bankok lüktető vért vezetnek a nemzet gazdasági és kulturális életébe. De a milyen egészségére, támogatására, lendületére vannak a komoly, a mértéket tartó és szolid takarékpénztárak a társadalomnak; éppen úgy lehet mérgező anyaga, tönkretevője, egyensúlyát megbillentő intézménye is. Ha t, i. az tisztán üzérkedésre, a hirtelen meggazdagodás eszközéül, a szegény nép tönkrejutására törekszenek. Megdöbbentő az a láz, az a törtelés, a mivel a mi hazánkban a bankok, takarék- pénztárak gomba módra szaporodnak. Már alig tudnak nevet találni, hogy megkülönböztessék, össze ne tévesszék őket. A kölcsönt kereső nép már is útvesztőbe jut, ha sorsa valamelyik bankba kergeti. Mint a tiszavirág a kacskaringós folyót, úgy lepik el a bankok a városokat, sőt valamire való községeket is. Magyar bank, Leszámoló, Felszámoló, közgazdasági, ipari, agrár, parcellázó, népbank, filléres bank, alföldi, felföldi, váltó, önsegitő, jelzálogos, kölcsön, ingatlan, ingó, helyi, vidéki, kerületi bank ... és jó ég tudja mi minden nevű és cimü részvénytársaságok kergetik egymást és vonzák, tolják a közönséget a mi társadalmunkban. A mi hazánkban ezek a bankok produkálják a legsikeresebb aratást. És a legköny- nyebb — meggazdagodásra vezető operációkat . . . Elég, hogy valamelyes tőkepénzes ember unalmából felocsúdjék. Vagy hogy a szerzés, a többrevágyás gondolatának láza lepje meg. Elég, ha egy friss ügyvéd nem bir a maga klienseitől megfelelő jövedelmet szerezni: készen van egy uj bank. Az embereket mi se’ csiklandoztatja ma jobban, izgatóbban, mint hogy valami bank kötelékébe tartozzanak. A bank „vezér-igazgatói“, „igazgatói“, „felügyelői“ és más hasonló címek még jobban izgatják az embereket, mint a rendjelek. A vezérigazgatók, az igazgatók, a bankok korszakát éljük — igazában. Á részvény-láz gyötri az embereket. Nem is csuda. Nincs könnyebb élet, mint a kupponok után való élés. A csekély értékű eredeti részvények hamar felszöknek, szép jövedelmet hajtanak. Ma már kacagják azt a régi, ideális életelvet, hogy a nemzet ellen vétkezik az, a ki teljes munka erejében, férfiú korának javában a kupponok nyugdijából él. A városok, sőt egyes községek lázas építkezésének is ezek a szaporodó bankok a forrásai. Az építkezések megdöbbentő képet tárnak elénk. Az építkezés valóságos szenvedéllyé, mániává fejlődik.
