Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)
1911-10-01 / 39. szám
4 MAGYAR FÖLDMIVELÖ ■ B KIVÁNDORLÁS. 19 BfcSi ESSI Kivándorlók a vasúti állomáson. — Képünkhöz. — Még csak gondolatára annak, hogy itt kellene hagynom az én drága hazámat — szomorúság fog el. És mégis, hányán és hányán vándorolnak a tengeren túlra, ismeretlenbe, ki tudja, milyen sorsra! Sokakat a hamis ügynökök küldenek el! Mások rokonaik, barátaik csábításainak ülnek fel. Vannak, a kik pillanatnyi elkeseredés hatása alatt, meggondolatlanul kellnek útra. És végre vannak olyanok, kik a törvény elől, lelkiismeretük súlya alatt, mint sikkasztok vagy másnemű bűnösök sietnek, futnak a tengeren túlra. Elképzelhetjük tehát, hogy mily tarka, de szomorú képet mutathat egy-egy olyan tengerparti vasúti állomás váróterme, ahol a kivándorlók megérmültkor is olvastam, hogy egy kivándorló — megőrült. Hát még mikor valaki útközben meghal. írtam egy kis gyermek temetéséről. A kis ártatlant betette a matróz egy zsákba, aztán követ helyezett a zsákra és igy eresztette le, nem a föld ölébe de a tenger mélységébe. Hullám lett a sírja, a tenger a temetője. Vannak, a kik fel sem veszik a nagy utat, csak aztán, mikor az uj világba érnek és ott szin- ről-szinre látják, hogy bizony ott sincs kolbászból fonva a kerítés, meg aztán nehezebb munkával kell keresni a kenyeret, akkor kiáltanak fel: Mégis csak legjobb otthon, Magyarországon! _____________________________Ji. Ki ncsek kiemelése — a tengerből. Még 1799-ben — 113 évvel ezelőtt — történt, hogy a hollandi partokon Terschelling közelében clsülyedt aLutinenevü britt hadihajó, amelynek rakományakizárőlaghadikincsekből állott. Azóta több Ízben többen megpróbálkoztak a hajókiemelésével, de fáradságuk sikertelen maradt, s most egy londoni Kivándorlók a vasúti állomáson. Élet a váróteremben. kezve késő éjszaka a vasúton — megpihennek, meghálnak a padlón, ahonnan másnap tovább folytatják utjokat a hajón. Képünk egy ily tengerparti vasúti állomás várótermét mutatja be, zsuffolva kivándorlókkal. Elmerengek e képen. A valóságban is láttam szinről-szinre. Istenem, hány ember, anya, gyermek szomorú története van itt lefestve. Ott látok urakat, kiket otthon megsüvegeltek, kik előtt annyian hajlongtak! Most, mint sikkasztó szökik. Ott az uj hazában talán utcát fog seperni, földet fog hordani. Ott látok falusiakat, kik eladták kis tűzhelyüket. Pénzzé tették kevés vagyonukat. Mert a szerencse országában meggazdagodni akarnak. Milyen csalódás fogja őket érni! Látok ott gyermekeket is. Hogy fognak azok majd az édes hazába vágyakozni! Megrendítő jelenetek következnek, játszódnak le aztán további utjokon — a hajón. Mig a hajó elindul, mi baj sincs. De mikor hetekig viz és ég következik, sokak megbánják elhatározásukat. A hajóslársaság tulajdonát képező Lions nevű gőzös, mely kilenc hónap előtt kezdette meg kotrási munkálatait, örvendetes eredményt ért el, amennyiben nagymennyiségű, III. Károly idejéből 1774-ből és IV. Károly idejéből 1790-ből származó spanyol ezüstpénzeket emeltek ki a tengerfenékről. A Lutine hadihajó annak idején mintegy 25 millió értékű arany- és ezüstpánzzel megrakodva indult el Angliából, hogy az akkoriban Hollandiában küzdő angol csapatok zsoldját és egyébnemü szükségleteit rendeltetési helyére szállítsa. Az utolsó száz év alatt több vállalat alakult egyenesen arra a célra, hogy a Lutine hajó kincseit fölszinre hozzák, mindazonáltal egynek sem sikerült a kotrási és kiemelési munkálatokat annyira vinni, hogy valamelyes nevezetesebb eredményről tudtak volna beszámolni. Az utolsó évszázad közepe táján egy, akkoriban alakult ily vállalat napvilágra hozta az elsülyedt hajó harangját és a fenyőfából készült kormányrudat. A harangot és a kor- mányrudból készült asztalt Londonba szállították és a Lloyd könyvtárában helyezték el. A Lions gőzös kapitánya most kijelentette, hogy minden valószínűség szerint a tengerfenéken levő hajórakomány minden hincsét ki fogja emelni, ha csak váratlan viharok vagy egyéb előre nem látható események nem fogják megakadályozni a munkálatok gyors végrehajtását.
