Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)
1911-08-06 / 31. szám
6 MAGYAR FÖLDMJVELŐ Tanácsadó. Szántsuk-e vaqq eléqessük a tarlót? Erre nézve egy földbirtokos következőkép nyilatkozik. Megengedem, hogy a tarló teljes elégetése által a kártékony állati és növényi férgeknek nagy tömege elpusztítható, de viszont állítom, hogy a gabonatarlónak teljes elégetése sohasem sikerül. Magam is sokszor megpróbáltam, de még a legszárazabb időjárás és a legkedvezőbb szél mellett is, különösen ott, ahol a tarló nem volt elég magas, csak egyes csikókat sikerült leégetnem, ahol pedig rövid volt a tarló, egyáltalán nem fogott tüzet. Az az állítás, hogy a tarló a következő tavaszi munkáltatásnál zavarólag hat, egyáltalán nem állhat meg. Ha a tarlót mindjárt az aratás után leszántottuk s ha a talaj nem volt egészen kiszáradva, a tarló 3—4 hét múlva már teljes feloszlásnak indul. * Káros-e a méh a gazdaságban ? A méh a növények virágából szedi a táplálékot, s ezzel nemhogy kárt tesz, hanem ellenkezőleg, kiszámíthatatlan hasznot hajt. Határozottan kimondhatjuk tehát, hogy tápláléka megszerzése közben egyiknek sem. A kérdést inkább úgy kellett volna feltenni, hogy mely állatokra ártalmas a méhszurás. Tisztába kell jönnünk e kérdésnél, hogy a méh csak akkor támad, ha vagyona vagy élete veszélyben forog, még pedig csakis lakása közelében. Ha egy nagyobb állat, pl. mondjuk a ló, olyan körülmények közé kerül, hogy egy egész méhcsalád megtámadja, belepusztulhat, mint erre már volt is példa. Ha azonbau állatainkat nem engedjük a méhes közvetlen közelébe, e részben nincs mit tartanunk. Sőt nagyon még akkor sem kellene félni, ha egy odaszabadult állat egy-egy szúrást kapna, mert az ennek következtében bizonyosan odébb áll. A baromfi, különösen a kacsa, fölfalja a méheket, s ezzel rém kárt tesz a méhekben. Maga azonban rendszerint semmi kárát sem vallja. Igaz, hogy a kacsa nagyon falánk állat, s igv a méhet félelevenen lenyeli, de azért különösebb baj nem történik. Egy gazda Írja, hogy méhesétől 4—5 méternyire volt a baromfi udvara, nevelt kacsát is, többször megtörtént, hogy egyik-másik szomorkodott, a begye megdagadt, de egy óra múlva már semmi baja sem volt. Vigan ette tovább a méhet. Egy sem pusztult el. A méh a baromfi-udvarba a vízre szokott leszállói, ha azonban a méhes környékén van méhitató, akkor ezért sem repül oda, nincs tehát alkalmuk a torkosoknak lakomát csapni. Nálam is csak azért kaptak a mé- hekre, mert a kerítés dróthálóján keresztül fértek — kicsiny korukban — s mire én erre rájöttem, alaposan megszedték a bögyüket méhhel, de baja egynek sem történt. Aki emiatt lemond a méhészkedésről az a saját érdeke ellen cselekszik ! A borkereskedő. — A legkisebb lányomat kéri? szól a borkereskedő ... Szívesen fogadom vömül, de látja Rózsi még nagyon fiatal, kiforratlan, savanykás ... Inkáb ajánlok egy régibb évfolyamot ..., a nagyobbik leányomat. m m mi üjsás? aa ESS Ű23 CT Hull a fának a levele ... Hull a fának a levele, Őszi szellő játszik vele, Játszik vele, sodorgatja. Hol leejti, hol felkapja. Busan néz az ág utána. Véghetetlen nagy útjára ... Összeborul másik ággal, Panaszos, nagy zokogással. Ahogy nézi: fáj a fának Levelei hogy úgy szállnak, Hogy úgy szállnak szerte-széjjel, Sebes szárnyú őszi széllel... — Mért is nincs a falevélnek, Ha már egész nyarat ér meg : Szép virágos koporsója, Dalos madár siratója ° GRACZA JÁNOS. — Az aradi vértanuk emlékezete. Az aradi vértanuk halálának 62-ik évfordulóját hagyományos módon ünnepelték meg az idén is a fővárosban. Az évforduló alkalmából október hatodikán, pénteken délélőtt tizórakor ünnepi gyász isteni tisztelet volt a ferencrendiek belvárosi templomában, ahol előzőleg Magyarország vértanú miniszter- elnökének, gróf Batthyányi Lajos lelkiüdvéért mondottak rekviemet. A gyászhonvédegylet elnökségének és választmányának tagjai, a honvéd menedékház parancsnoksága és öreg honvédéi, az országos függetlenségi pártok tagjai, a fővárosi hazafias polgári körök, valamint az egyetemi polgárok. Az országgyűlés Berzeviczy Albert képviselőházi elnök vezetésével koszorút tett a vértanuk aradi szobrára. — A trónörökös ajándéka Az észak magyarországi hadgyakorlatok alkalmával — mint ismeretes — a trónörökös a sztoropkói régi várból átalakított járási székházban lakott Malonyay Tamás főszolgabíró lakásában. A trónörökös most Malonyay Tamásné, született Szemere Gizellának, a ház úrnőjének, egy gyémántokkal kirakott remek karperecét küldött ajándékba ott tartózkodásának emlékéül. — Firczák püspök jubeliuma. Ungvárról Írják : Firczák Gyula görög-katholikus püspök áldozó papságának ötvenedik évfordulója alkalmából szept. 27-én a székes- egyházban ünnepi mise volt, amelyen a hivatalok főnökei Lőrinczy Jenő alispán vezetésével vettek részt. Mise után a városi képviselőtestület disz közgyűlést tartott, amelyen megjelentek a teológiai tanítóképző-intézet növendékei a tanárok vezetésével. Ország Jakab városi főorvos indítványára Firczák Gyula püspököt Ungvár városa díszpolgárává választották, nevéről egy utcát neveztek el és a püspök nevére 1000 koronás alapítványt tettek a szegények részére. Firczák püspök ma Máriapócsra vonult, hogy ott misét mondjon. A mai nap emlékére a püspök 43 000 koronát ajándékozott jótékony célra. —- Árpád sírjának kutatása. A Műemlékek Országos Bizottságának tagjai Forster Gyula báró elnök vezetésével minap helyszíni szemlét tartottak az ó-budai határban, az újlaki téglagyári telepen, a hol dr. Helényi Imre iró és Szombathelyi György székesfővárosi szám- tanácsos állítólag fölfedezték a »Magna via«-t, a nagy utat, mely az Árpád sírját magában rejtő régi Fehéregyháza templom romjaihoz vezet. A bizottsága feltárt úttestről megállapította, hogy az egy régi római utca, mely, ha nem azonos is a »Magna viá«-val, igen érdekes műtörténet!
