Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)

1911-05-28 / 21. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ 3 Utána küldtek az apjának. Belépett egy aggastyán könnyen, mankó nél­kül, szeme fénylett, szinte beszélt. Okával-fokával megnézte a buzaszemet. — Jaj be régen nem láttam ilyet, kiáltott örömmel. Leharapott belőle egy kis darabot, kóstolgatta, aztán igy szólt : — Ez az! — Mondd csak nagyapó, mikor termett ilyen búza és hol? — Mindenütt az én időmben, — válaszolt az öreg. — Ilyen búzából sütöttünk akkor kenyeret. Akkor még bűnnek tartottuk pénzért adni vagy venni a kenyeret, a pénznek hire sem volt, de ke­nyér, az volt elég. — Két kérdésre felelj nekem most, szólt a cár. Először is hogy van az, hogy most már nem terem ilyen búza? Másodszor pedig, hogy lehet az, hogy az unokád már két mankón jár, a fiad egyen, te pedig mankó nélkül vígan jársz, a fogad mind meg van, a szemed fénylik, mint egy fiatal emberé, a hangod erős ? — Először is azért nem terem most ilyen búza, mert az emberek nem elégszenek meg a magukéval, megkívánják a másét is. Másodszor pe­dig az emberek nem élnek úgy, mint ezelőtt. Nem szeretik az Istent, lépten-nyomon megbántják, sőt káromolják. Tolsztoy Leo után Dr. Bodnár Virgil. Régi olcsó élet. Ha manap két ember be­szélni kezd, öt perc múlva kétségtelenül rátér a drágaságra, viszakivánva a régi időt, amikor sokkal olcsóbb volt minden. Alább közlünk néhány kivonatot egy régi hiva­talos Írásból, melyenek címe a következő: 1813-dik esztendei böjt más hava 19-dik és következő napja­iban Szegvár helységében tartatott tekintetes nemes Csongrád Vármegyénekközgyülése alkalmatosságával a’ céhbeli mesteremberek. Kézi műveik és munkáik ára szegődött cselédek, szolgák, és napszámosok bére. A’ vendég fogadósokra nézve reguláris ár­szabály : Egy portió leves, bármelly féle légyen is 2 kr. Tehénhús a’ hozzá valóval együtt 4 kr. Egy portió bár mily néven nevezendő főzelék 5 kr., detto be tsinált ide értvén a boti eleséget is 8 kr., detto tésztás étel 8 kr., rostélyos petsenye, a’ vagy vese petsenye 4 kr., dettó sertéshús 8 kr. Egy fertál csibe petsenye 8 kr. Egy fertál liba vagy kácsa petsenye 8 kr. Egy portió pujka vagy borjú hús petsenye 12 kr. Egy portió Sült halnak bár melly neme 12 kr. Megjegyzés: Bár melly Petsenyéhez a’ fentebb kitett taksák mellett salátát is kötelesek adni a kortsmárosok. Ha pedig egy társaságban többen esznek, ezen esetben 3 tál ételért fog fizetni minden személy 10 krt. Azon esetre, ha a’ 3 tál ételen kívül pecsenye is adatik, 1(5 krt. Hat tál ételért, ide nem értvén a’ bort és a’ kenyeret, 30 krt. ... De jó lenne az ilyen olcsó helyre ma — traktába menni. B világa, b A gabonafélék megdőlése. Minden jel arra mutat, hogyha csak rendkívüli szárazság közbe nem jön, az idén jó aratásunk lesz. Országos átlagban is jó középtermésre van kilátásunk, helyenként pedig olyan jók a vetések, hogy különösen esősesebb idő esetén megdőléstől lehet tartani. A megdőlés nem tett ugyan még senkit sem koldussá, mindamellett rendkívül nagy károkat okozhat, mert megrothad, nem képez szemet az olyan vetés, amelyik jóval aratás előtt roskadt meg. Védekezni kell tehát a megdőlés ellen, amely védekezésnek két módja van: a vetés előtti és a tavaszi védekezés. A vetés alkalmával kevés gazda gondol arra, hogy az esetleges megdőlés ellen védekezzen. Pedig a védekezést már ez alkalommal kellene megkezdeni. A vetés olyan talajban szokott megdőlni, amely nitrogénban dús. Az istállótrágyában ugyanis nagyon sok nitrogén van, amely nitrogén a vetések buja fejlődését eredményezi ugyan, de nem lévén azok szárrésze elég vastag és erőteljes, megdőlést ered­ményez. Nem szabad tehát a kalászosok alá közvet­lenül istállótrágyát használni; de istálótrágya nélkül is megdőlés keletkezhetik az olyan talajban, amely természe'től fogva nitrogénban dús s ilyenek a fekete szinű talajok szoktak lenni. Mig azonban a talajok nitrogéndús volta elő­segíti a gabonafélék megdőlését, addig azok magas foszfor tartalma akadályozza a megdőlést. Ha búza alá szuperfoszfáttal, tehát ezen foszfor tartalmú mű­trágyával trágyázunk, akkor a megdőlés elé gátat vetünk és egyszersmind nagyobb termést biztosítunk még abban az esetben is, ha a talaj akár természettől, akár az alkalmazott istállótrágyázástól nitrogéndús. A nitrogén ugyanis csak addig okoz megdőlést, mig a talajban megfoglaltatik vele arányos mennyiségű foszfor. Pedig a talaj foszformennyisége rendesen csekély azért, mert a növények aránytalanul nagyobb mennyiségű foszfort vonnak el a talajtól, mint a mennyi az istálótrágyában oda visszakerül. így tehát, ha nem alkalmazunk foszfortartalmú műtrágyákat, gyakran állhat be megdőlés, ellenben ha alkalma­zunk ilyeneket, úgy csak nagyon ritkán vagy egyál­talán nem fog megdőlni gabonánk. Ha tavasszal mutatkozik a megdőlés veszélye, akkor a gzdák többnyire lelegeltetni szokták a vetést. Ez azonban nem helyes eljárás, mert a legeltetés több kárt okozhat, mint hasznot. Leghelyesebb el­járás ilyenkor a hengerezés, amidőn tehát hengerrel járatván meg a vetéseket, megtörjük annak szárát és pedig ahol bujább, ott jobban összetöri a henger, mint ahol ritkább s igy 1—2 héttel fejlődésében visszavetjük és megakadályozzuk a megdőlést. A hengerezésnek legjobb ideje akkor van, amikor a vetés szárba indulni kezd. A megdőlést legjobban akadályozza tehát egy­részt a szuperfoszfát műtrágya használata, másrészt a hengerezés. A lovak tisztítása. Néha tapasztaljuk, hogy valamely ló addig dörzsölődzik valami kemény tárgyhoz, mig a farka szőre is lekopik. Ennek az

Next

/
Oldalképek
Tartalom