Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)
1911-05-21 / 20. szám
MAGYAR FÖLDMIVELÖ 5 Mert Mózest szidta . . . — Utcai gúnyolódások. — Az alább olvasható kis hirt kiollóztuk egy közismert fővárosi újságból. — Mert Mózest szidta. A rendőrség letartóztatta Lázár Miksa harminchároméves szabósegédet, akit az esztergomi törvényszék vallás ellen való vétség miatt körözött. Lázár Esztergomban kigunyolt egy imádkozó zsidó embert, majd szidta Mózest és a zsidó vallást. Cselekménye miatt négy napi fogházra Ítélték, a büntetés elől azonban megszökött és Budapestre utazott. Hát megvalljuk, helyeseljük a törvényszék eljárását és örvendünk azon, hogy végre valahára a vallásgunyolókra is rákerül a sor. Azok is megér- demlett figyelembe részesülnek. A vallás szent. Az emberek legnagyobb kincse. Ereje, vigasztalója és reménysége e siralom völgyében. A ki tehát a vallást, a vallásos cselekményt, a hitet gúnyolja, az botrányt okoz. És megsérti a vallásos kegyeletet. Oktalanul, embertelenül tör az emberiség legszentebb kincse ellen. A mi legalább is van olyan kincs, mint egyesek becsülete. Ha tehát a becsületsértést megtorolja a törvény, meg kell torolnia a hitnek, a vallásnak sertőit, káromlóit is. De minden válogatás nélkül. Minden kivétel nélkül. Fájdalom, ezt a jelenséget nem tapasztaljuk. Égbekiáltó káromlások hangzanak el ma nyilvánosan, szabadon, kihívóan — a társadalomban. Az Istent, Krisztust, Máriát, szenteket káromlók száma — megszámlálhatlan. Az egyház papjait, a pápát, a püspököket, az apácákat, a szerzeteseket szabadon káromolják, pisz- kolják, gúnyolják egyesek és tömegek egyaránt. Népgyüléseken szidják a káromló, becsmérlő, gúnyoló szavakat szórnak a hivatalos szónokok a rendőrség képviselőjének jelenlétében. A gyülekezési jog leple alatt. Hát, helyeseljük a Mózest káromló ember üldözését ... ha a törvény vallás ellen való kihágásnak minősiti azt, a ki az imádkozó zsidót kigu- nyolja, nagyon helyesen teszi. De tegye meg ezt akkor is, mikor gúnyolják, szidalmazzák a reverendában járó papot. Gúnyolják a körmeneteket, a békében haladó lelkészt az utcán abcugolják és csuhásnak nevezik ... És sok más műveletlen, fájó, gyalázó tettet követnek el. . . . Nekem is szerencsém volt a minap egy kis inzultusban, piszkolódásban részesülhetni . . . Egy csoport suhanccal találkoztam a nyílt utcán. Békésen haladtam. Egyszer csak felém tódul két-három legény papagály - abcugja: — Csuhás! — Le a csuhásokkal! Bátran, felemelt fővel lépek közéjük. Megragadom egyiknek a gallérját és kérdezem: — Mi a mestersége, barátom. — Kéményseprő, szól a legény nagyon meglepetve. — No hát tudja meg, hogy ez a csuha van olyan tisztességes ruha és éppen olyan tisztességes, mint önnek, a kéményseprőnek ruhája. És ez a csuha adott életet az iparnak, mesterségnek. Ez emelte fel az iparost, a munkást a rabszolgaságból. Hát barátom, hálátlan lenni, bizony bitangság. A többiek meredten néztek, hallgatták a jelenetet és rászóltak abcugoló társaikra. — Te, ’iszen az a pap szeret minket. Sokat tesz, sokat dolgozik értünk. így történt. Mester. Jó mondások. Nem mindenkinek vet hatot — a koczka. Ott is terem gaz, a hol nem vetik. B GAZDÁK VILÁGA. B A gyom. A gazda gyomnak nevezi nemcsak a gazt, dud- vát, hanem midazt a növényt, melynek termesztését az illető helyen nem célozta. Eszerint gyom nemcsak a tarack, acat, vadrepce, pipacs, hanem gyom például a rozs is, ha buzavetés közt mutatkozik. A gyom úgy a szántóföldön, mint a réten, kaszálón, szőlőben, kertben több okból káros és minden kigondolható módon irtani kell, mert esetleg annyira elhatalmasodik, hogy a termést tönkre si- lányitja. A gyom káros, mert elfoglalja a föld egy részét a termeszteni szándékolt növénytől; mert elszívja tőlük a táplálékot; mert beárnyékol. Legveszedelmesebb az olyan gyom, mely ugyanakkor érik, mikor a miveleti növény és aratáskor, csépléskor a kettőnek magva összekeveredik. A réten veszedelmesek az olyan gyomok, melyek a jó füvet elnyomják, melyeket az állat nem szeret vagy még mérgesek is. A gyom többféleképpen karülhet a földre. Oda kerülhet a nem tiszta maggal. A földre kerülhet a gyommag az éretlen trágyával, ha tudniillik az állat a takarmánnyal gyommagot eszik, annak legnagyobb részét, főleg a keményebbeket emésztetlenül üríti ki, az ürülékkel a trágyadombra kerül, ahol csak úgy veszíti el csirázóképességét, ha a trágya áterjed, megérik. Innen van az, hogy az éretlen trágyával meghordott föld rendesen gyomos. A gyommagvat elhullatja madár is; a köny- nyebb fajtákat a szomszédoktól áthozza a szél. A mesgye is nagy terjesztője a gyomnak, mert a mesgyét rendesen nem szokták felszántani, az ott ékeskedő gizt-gazt nem szokták lekaszálni, igy a gaz magva mindig szépen beérik és terjed tovább- tovább. A mesgye-gaz különösen ott veszedelmes, ahol apró, keskeny földparcellák vannak. Azt is tudja mindenki, hogy a miveit növények közül egyik-másik kedvez a gyomnak, a másik pedig irtja. Kedvez a gaznak az olyan növény, amely vetéstől aratásig semmi mivelésben, ápolásban nem részesül. Iyenek a kalászosok. Ellenben a kapásnövények és zöldjében levágott takarmányfélék a gaztól tisztítják a földet. A kapás azért tisztítja a földet, mert a többszöri kapálással a gazt, mielőtt magvát megérlelné és elhullajtaná, kikapálják. A zöldjében levágott takarmánnyal a még éretlen magvu gazt is levágjuk. Ismervén a gaz keletkelésének és terjedésének okait, tudhatjuk azt is, hogyan kell ellene védekezni. Első és fő szabály az, hogy a földet mindig idejében és annyiszor szántsuk, hogy a gyom pusztuljon. Mindenféle tarlót lehetőleg aratás után azonnal csekélyen föl kell szántani, hogy az elhullott gyommagvak kikeljenek. Ha ez megtörtént, újra szántsunk és pedig ezúttal mélyebben, hogy a kikelt gyomok mélyen a föld alá kerülvén, elpusztuljanak. Ahol a föld annyira gyomos, hogy ez sikerre nem vezetne, elmaradhatatlan az ugarolás. De ez
