Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)
1911-05-21 / 20. szám
XIV. évfolyam. Szatmár, 1911 május 21. 20-ik szám. Megjelenik minden vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Arany iános-utca 17. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS : BODNÁR GÁSPÁR Előfizetési árak: Egész évre .... Fél évre.................... .2 Negyed évre . . . . . 1 Nemzeti politikánk a történelem világfánál. (B. G.) Most, hogy tisztába jöttünk azzal: mi hát a nemzeti politika és egyáltalán politikai törekvésünk, a mondottak világítsuk meg egy-két történeti képpel. A legelső nagy, nemzeti politikai tette volt a mi őseinknek a vérszerződés például. Ebben a vérszerződésben van a fejedelemnek szabad megválasztása. A vezérek jogának és kötelességeinek megjelölése. A nemzetgyűlés tartása. A szerzett nemzeti vagyon elosztása. És igy tovább. De a magyar nemzet életére, fenmara- dására, művelődésére, hivatásának teljesithe- tésére döntő politikája mégis csak szent Istvánnak az a nagy államférfim tette, nemzeti politikája volt, hogy népével, a magyar nemzettel a kereszténységet felvétette. Ha szent István e hatalmas, e bölcs politikai lépést meg nem teszi: ma talán Magyarország — nincs. Még emléke is csak homályban borong a világtörténelem lapjain. ’Iszen — uramfia — ennek a népnek Európában se’ rokona, se barátja. Se nyelvének, se vérének. Csak ellenségei, de még milyen ellenségei valának. Ha ez a nép nem veszi fel a kereszténységet: úgyszólván elnyelték volt őt a szomszédok. De szent István politikai bölcsessége nem csak abban merült ki, hogy népével a kereszténységet felvétette. 0 körülnézett Európában és tudta, hogy neki ha nemzetének sírját nem akarja megásni: nem szabad mástól koronát, királyságot elfogadni, csak a római pápától. A ki független minden néptől. A kitől nyerte minden európai nép az erőt, az életet, a műveltséget. A társadalmasulást. Mihelyest szent István akár a némettől, akár más királytól koronát, királyságot kér: szolga leszen. Va- zalus. Elveszti függetlenségét örökre. Sőt annak a veszélynek teszi ki nemzetét, hogy a - hatalmasabbak elnyelik. A szent korona tehát, melyet a nemzeti királyság a pápától kapott: a magyar nemzet függetlenségének, önállóságának ősi és szent jelvénye. Annak jelvénye, hogy itt Magyar- országon a fejedelem a hatalmat a nemzetet együttesen gyakorolják. A kereszténységgel, a szent koronával ez a nemzet, itt Európa közepén mindjárt hatalmas missziót, küldetést nyert. Nagy politikai küldetést. És az emberiséget, a kereszténységet szolgáló hivatást. Amit becsülettel, hősiességgel, vérrel, szenvedésekkel teljesített is századokon keresztül. . . Éppen azért szent István oly európai államférfiunak, politikusnak bizonyult, a kit ma is ünnepelni és tisztelnie kellene — egész Európának. És éppen azért, mert a magyar nemzet életének, függetlenségének gyökere a kereszténységből hajtott ki: gyilkos politikát követ az, a ki a magyar nemzetet el akarja szakítani a kereszténységtől. ’Iszen józan ésszel fel kell minden embernek fognia azt, hogy valamely intézmény csak azon talpazaton állhat fenn, élhet, a melyen épült. A melyből fakadt, sarjadt. A kereszténység a magyar nemzettel
