Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)
1911-04-09 / 14. szám
4 MAGYAR FÖLDMIVELÓ ■ GAZDÁK VILÁGA. H A viz levezetése a szőlőkben. Amilyen áldásos a viz a szőlőben, ha kellő mennyiségben van jelen, éppoly pusztító, ha nagy tömegével lesodorja a termékeny talajrétegeket és kárt tesz a tőkékben is. A felesleges vizet hegyi szőlőkben leghelyesebben úgy vezetjük le, hogy vizlevezetőkül a szőlő- utakat választjuk. Azért ezeket az utakat bevágásként készítjük a hegy lejtőjén, olvformán, hogy a bevágás a hegy felé hajoljon. Az ut tövébe köveket rakunk, hogy vízmosások ne keletkezhessenek. Megkülönböztetünk belső vizeket. A belső viz az, amely a területre hull; a külső viz az, amely kívülről folyik a szőlőterületre. Ezeket külön kell levezetni. A belső vizeket árokhálózattal vezetjük le. Minél lazább a talaj, természetesen annál sűrűbb hálózatot kell alkalmazni, mert annál nagyobb a talaj vizszivó képessége. Továbbá minél csekélyebb a szőlőterület hajlása, annál sűrűbb hálót kell készítenünk, hogy a vizet gyorsan levezethessük. A külső vizeknek bejutását a terület körül- árkolásával akadályozzuk meg. Sok szőlőben azt tapasztalják, hogy gondatlan kezelés folytán vízmosások képződnek. Ezek egyre nőnek, ha azok földjének megkötéséről nem gondoskodunk. Igen kötött vagy igen laza talajban nem keletkeznek vízmosások. Leginkább olyan talajban keletkeznek, amelyek vizet át nem bocsátók, de mállók. Nagyon meredek helyen leghamarább támad vízmosás. Legtöbbször az oktalan földmivelés az oka. Ha pl. a barázdát a hegyoldalon a főesés irányában készítjük biztos, hogy vízmosás fog keletkezni. Azért a hegyoldalakat mindig vízszintesen kell szántani, nem a lejtő irányában. Végül a meggondolatlan legeltetés is lehet oka vízmosások keletkezésének, mert ha a legelő állatok a gyeptakarót legelik és letapossák, természetesen hamar elvégezheti a viz romboló munkáját. A vízmosás három részből áll: a torokból, a vízgyűjtő medencéből és a hordalékból. A vizmo- sásmegkötési munkát a torokban kezdjük meg és úgy haladunk fel a vízgyűjtő medencében. Egymás fölé gátat emelünk cölöpökből és rozséból. Ezeket a gátakat azonban jó mélyen be kell építeni a vízmosás oldalfalába is. Kőgátakat is szoktak készíteni. A vízmedencék lejtőit is meg kell kötni, az apró cövekekkel és rőzsefonással történik, amely apróbb gátakat földdel töltünk fel, az igy keletkező lépcsőket pedig mélyen gyökeresedő fü magjával vetjük be, vagy fűzzel is dugványozhatjuk. Liptai Albert. / Tök az uj hordó javítására. Az uj hordót' a melyet használatba akarunk venni tökkel lehet javítani. A hordót ki kell forrázni és pedig tökkel. A hordót tele kell merni hideg vízzel és azt 24 óráig kell állani hagyni, hogy jól kiszívja. Ekkor egy bográcsbantököt főzünk, s miután a vizet a hordóból kiöntöttük, a forró tököt beleöntetjük és a hordót jól betakarjuk, s ha a tök már kihűlt, akkor jól kimossuk, használatba lehet venni. Milyen legyen a jó istálló ? Hogy az állatok egészsége meg ne rongálód- hassék, az állatokat kellően ápolni, az istálló berendezési tárgyait tisztítani s az istálló épületét is időn- kint javítani okvetlen szükséges. (Nagyon természetes, hogy mindezt a cselédségre bízni nem lehet, az állattulajdonosnak e szerint hébe-hóba meg kell szemlélnie az istállót.) Meg kell vizsgálnia, vájjon az istálló levegője nem-e bűzös, (okozhatják: sok trágya, állati betegségek, kellemetlen szagu gyógyszerek, hiányos szellőztetés), nem-e meleg, (oka lehet: nyári tikkasztó hőség, sok állat kicsiny, alacsony istállóban, vastag kompakt anyagból készült istállófalak.) Célszerű végigsimitani ujjunkkal az állat bőrén, ilyenkor vastag porréteg tapadhat netán ujjúnkra, (elhanyagolt bőrápolásra vall). Máskor meg erősen hullhat az állat szőre, olyannyira, hogy az állat bőrét tapogatván, egész szőrpamacs maradhat markunkban, (szülő oka: szőrváltás, bőrbaj, stb.) Sok légy lehet az istállóban (a trágyadomb közelsége, vagy tisztátlanság miatt). Előfordulhat, hogy az állat nem fogyasztja el takarmányát, (vagy az állat beteg, vagy rossz a takarmány, a jászol is piszkos lehet, stb.) Az állat bélsara lehet nagyon kemény, nagyon lágy, véres, genyes stb. Megesik, hogy szellőztetéskor az állatok a nyitott ablakhoz, vagy ajtóhoz kerülnek s a huzatos, hideg levegőtől meghűlnek. Az az eset is lehetséges, hogy a meleg istállóból kihajtott állatokat a künn levő hideg szél — főként téli időben — megbetegedeti. Nedves is lehet az istálló, (az istálló talaja vizes, vagy hiányos a szellőztetés.) Gondoskodjunk arról, hogy a trágyalé lefolyjék, vagy kikerüljön az istállóból Az istálló fala vékony legyen; a külső réteg porosus, a belső vékony réteg kompakt anyagból épüljön. Az istálló falát kúszó növényekkel futassuk be, az ilyen növények is csökkentik a forróságot. Az eresz széles legyen, hogy a falakat védje. A tetőzet szellős legyen, nem jó a vastag mennyezet, nem jó kettős ablak. Ha az állaton gyanús jeleket látunk: szakértőhöz forduljunk. Szőrváltás idején az állatokat jól tápláljuk. A jászolt is időnkint ki kell forráznunk. A legyeket ki kell hajtanunk az istállóból, egyébként függönyökkel, vagy mint emlitettem, kúszó növényekkel óvjuk az állatokat a napsugaraktól s igy a legyektől is, melyek a sötét istállóból kihúzódnak. Többen tanácsolják, hogy az istálló falát belül kék színűre fessük, a legyek ugyanis az ily módon elsötétített istállóban nem maradnak meg. A talajburkolat vizáthatlan anyagból készüljön, egy méternyi magasan a falakat is ilyen burkolattal vonjuk be. Ha a bélsáron rendestől eltérő tulajdonságot veszünk észre, az állatot orvosoltatni kell. A szellőztetéskor tereljük el az állatokat az ablak, vagy ajtó mellől. Hogy a szél erejét csökkentsük, célszerű a szabadon levő istállót — kivált ha az istállót nem környezik épületek — legalább fákkal körülültetni. Ennye, hát még sem fizettél elő a „Magyar Földmivelő“-re?
