Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)

1910-03-13 / 10. szám

MAGYAR FOLDMIVELŐ 3 Bl VASÁRNAP, m H sa sü.a ss® Mese... a márciusi hóról. Az idén kevés hóban volt részünk. Meseszerü lenne, ha márciusban, fakadó virágvasárnap táján..- egyszerre hó takaróba jutna a föld. Különben ezt a meseszerü kifejezést csak azért használjuk, hogy rátérhessünk arra a mesére, amit a márciusi hóról tudunk. Mert a márciusi hónak is meg van a maga meséje. Hallgassuk hát... * * * A szegény Lido egyedül csatangolt-bolyongott a nagy, széles világban. Egy estenden végre korcsmába tért be, ahol tizenkét fiatal ember ült a tűz körül. Mert szeles, csúnya idő volt. Sőt vihar zugotb csípős eső esett, majd fagyott. A közeli faluban meg vészharang kongott, mert a szél tüzet, veres kakast hajtott a békés tűzhelyek fedelére. A tizenkét ifjú közül megszólal az egyik. — No idegen Lido, mi a vélekedésed erről a cudar márciusi időről? — Mi, felelt Lidó nyugodtan. Iszen az év minden hónapja ki akar tenni magáért. Mi persze szeretjük azt, amit eddig szidtunk és szidjuk azt, amit eddig szerettünk. Az ember tulajdonsága, hogy nem fér a bőrében. Mindenkép bele akar szólani a Gondviselő ég titkaiba. — Salamon vagy, bölcs vagy Lidó, válaszolt az ifjú gúnyos mosollyal. De bármily okos ember vagy, egyet nem tagadhatsz. — Mit e? — Hogy ez a március az ő kellemetlen szelei­vel, esőjével, tűzveszedelmeivel, sőt orkánjaival kiállhatlan. — Oh, be’ egyoldalúan Ítélsz — folytatja Lido az ő védekezését. Elfelejted azonban az áldást, ami március nyomában fakad. Március költi fel az ő szeleivel, zugó viharaival, ébresztő esőivel az öreg földet. Az választja el a telet és segíti győzelemre a tavaszt. Ő végzi az utolsó tisztitó munkát. Ő fa­kasztja ki a rügyeket. Nyitja ki a föld méhét, hogy a föld éltető illata szétterjedjen a nagy természet­ben. Az mozdít meg mindent egyszerre. Ő adja az első ibolyát, a tavaszi hóvirág az ő kebelén moso­lyog. Ő igazán a tavasz bevezetője. Amint a szép leánykát édesanyja bevezeti az élet tavaszába : úgy vezeti ő be a tavaszt a természet pompájába. Az ifjúnak igen tetszettek Lidó szép szavai. Mert ő volt maga a március, aki tizenegy hónap­testvéreivel üldögélt ott a lobogó tűz mellett. ügy megtetszettek igen — Lidó szép szavai hogy nyomban megakarja őt jutalmazni. Egy szép ládikát ad tehát neki ajándékba és igy szól: — Vedd tőlem ezt a ládikát. S ha valamire szükséged lesz, csak nyisd ki és meg fogod benne találni. Mikor Lido gazdag és szívtelen bátya meghal­lotta öccse szerencséjét, ment-mendegélt azonnal abba a korcsmába, kis megkérdezte tőle is az ifjú. — Mit tartasz a márciusról? — Vigye az ördög ezt az átkozott hónapot, mondotta a szívtelen ember. Ez a hónap a földmive- sek ellensége, a pásztorok réme, a veres kakasok uralkodása. Ez a hónap csak azért van a világon, hogy ha valaki rosszat akar, kíván... azt mondja: — Vigyen el a március! — Meg aztán, a március ha el nem viszi a havat, bizony baj. A márciusi hó árt a vetésnek. Egyszóval, bizony áldás lenne, ha a márciust kifog­nák, kilöknék a 12 hónap sorából. Az ifjú arca elkomorul erre a goromba, szívtelen beszédre.. És lelkében a harag kezdett háborogni. Mit is adhatott volna mást hát neki: Márciusi havat adott. Hogy mossa, tisztítsa meg száját, arcának szep- lőjét, beszédének salakját. És azóta a márciusi hó egésezn más, mint a januári vagy decemberi. B. G. Hogyan ütközünk össze az üstökössel ? Egyelőre ugyan még jókora távolságra van vén földünktől a Halley-üstökös, de azért máris akad­nak szép számmal aggódó emberek, akiknek gondot ád a világűrben felénk rohanó üstökös. A népszerű csillagászok egyre-másra kapják a leveleket, ame­lyekben a félénk lelkek ezrei kérnek felvilágosítást a Halley-üstökösről és a világot fenyegető veszede­lemről. Különösen ezrévet kapja az ilyen leveleket Ball Róbert, a hires angol csillagász, aki végre is úgy próbált menekülni a zaklatások elől, hogy nyilt levelet telt közzé a »Times«-ben, amelyben különös modorban nyilatkozik az emberek indokolatlan félelméről. A jeles csillagász levele igy hangzik: »Egy rohanó vízilónak nincs mit tartania egy pókkal való összeütközésének következményeitől és a föRl népének épp oly kevéssé kell rettegniük egy üstökössel való összeütközéstől. 1861-ben keresztül gurultunk egy üstökös csóváján és senki sem vett észre semmi különöst. Néhány száz millió év óta van élet e földön s ez idő alatt égi testünknek legalább öt üstökös látogatásában volt része. Ha az üstökösök árthatnának földünknek, úgy eddig bizo­nyára ártottak volna már és akkor úgy nekem, mint levelüket firkáló polgártársaimnak aligha volna alkalmunk az üstökössel foglalkoznunk. Azt hiszem, ez a levél megnyugvására fog szolgálni többeknek. Amennyire előre láthatom, azt hiszem, hogy május 12-én a Halley-üstökös farkában leszünk és nagyon is bízom benne, hogy ezt is átéljük. Emlékszem, hogy a hires Herschel valahol azt mondja, hogy az egész üstököst úgy össze lehet lapítani, hogy elférne a felöltőnk zsebében.« A jószivü kutya. A kutyának kiváló ösztönös érzületéről tesz tanúsá­got egy dániai eset. Egy gazdának egyik vadászkutyája napok óta elve­szett. Közben a gazda észrevette, hogy egy másik kutyája nap-nap után távozik hazulról és sárosán tér vissza. Egyik kirándulásnál követte a kutyát és kiderült, hogy az elve­szettnek hitt kutya egy üregbe esett, melyből nem birt ki­jönni és a másik kutya ennek hordott mindennap egy-egy darab húst.

Next

/
Oldalképek
Tartalom