Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)
1910-03-06 / 9. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 5 ban biztosítjuk, ha a magot sorba vetjük, mert a növények igy egymástól arányosabb távolságra esnek s jobban táplálkozhatnak a talaj tápanyagából. A sorba vetéssel több magot is spórolunk meg, mintha szórva vetettünk volna. * Uj fák gondozása. Nagyon jól meghálálja az uj ültetésü fa, ha koronája alját beszórjuk szemcsés trágyával. Ez a zsenge gyökeret nyáron a szárazságtól a párolgás csökkentésésével védi, télen pedig mérsékli a fagyok zord hatását. Hozzá a fát az egész tenyészévad alatt bőven tartja táplálékkal. A tyúkról, mely az álnokság útjára tévedt. Bruggból, Aargan svájci kanton egyik helységéból Írja egy baromfitermelő a következő esetet: Sok év óta bevett szokásom, hogy minden tyúknak ha tojott és ezt kodácsolással tudtomra adta egy marékkai adtam búzát. Nem régen volt egy tyúkom, amely igen szorgalmasan tojott, mindenuap ugyanabban az időben jelentkezett kodácsolással, majd kárálással is búzáért. Minthogy ennek a tyúknak fészkében mások is többen tojtak, de azok nem jelentkeztek oly szorgalmasan, kezdtem gondolkozóba esni, hogy nincs-e valami hamisság a dologban. Egy időre minden tyúkomat elzártam és csak ezt az egyet hagytam szabadon. És ime mi tűnt ki•? Az, hogy ő keme a mindennap tojást kodácsoló és búzáért károló tyuk bizony csak minden második nap szokott tojni, a közbe eső napokon tehát mindig ingyen búzáért jelenkezett, és ezt az eljárást azzal leplezte, hogy mindennap, akkor is. mikor nem tojott egy és ugyanaazon időben jelenkezett, kárálással hirdetve nekem a tojást, amely nem volt. Búzáért ez a tyuk, ime, a hamisság útjára tévedt. isa HB m HÁZIASSZONY, na a bb 0 ■ ■ A ludtenyésztésről. Fiatal ludak rendesen 10—15 tojást raknak. Jó tenyészludaktól 15—20, sőt több tojást is nyerhetünk. A kiválóan termékeny példányoknál a tojásidény kétszer ilyen hosszú ideig, vagyis nyolc hétig tart, ha e letojott tojásokat szorgalmasan elszedjük. Ily módon egy ludtól 30—40 darab tojást is nyerhetünk, sőt ezen szám 50—60 darabra is fel- emelődhetik. Némely ludak évenkint kétszer is keltenek. Ha a tojásokat nem szedjük ki a fészekből tiz- husz tojás után, még a legjobb tojólud is megkotlik. Az elszedett tojásokat helyezzük fagymentes, levegős helyre. A kacsákhoz hasonlóan, a ludak is, fészküket sötét helyre szeretik építeni. Ha a lúd sokáig fészkén marad és melltollait tépi, ez jelle annak, hogy kotlani akar. Tereljük oda, hol kotlani kell és válasszuk el a többi ludak- tól. A ludak ilyen kotlóhelye a fészek körül legalább is egy-egy méternyinek kell lenni, hogy az állat jól megfordulhasson és szükséges táplálékát itt elfogyaszthassa. Ha kicsi ez a hely és a takarmány a fészekhez közel áll, akkor nem kel föl fészkéről, aminek sokféle hátránya van. A lúd alá 12—15 tojás rakandó és nem szabad a keltetésben zavarni. A keltőlud takarmányának tápdusnak kell lenni. Legjobb takarmány a zab árpa és kenyér. Lágy takarmányt a keltési idő alatt nem szabad az állatoknak adni. Ha a keltőlud nem kel fel naponta jószántából enni, fel kell emelni. A ludtojások kikeltetésére legjobb a tavasz, április, május. Nagy melegben, például júliusban, nem szabad kelteni. Nem minden tojólud jó keltő. Főleg a fiatal ludak hagyják hamar oda a tojásokat. Szorult helyzetben és főleg a korai ludtojá- sokat pulykákkal, bráhmákkal. kochinokkal keltetjük ki. Egy pulyka alá kilenctíz, mig tyúkok alá öt hét ludtojást helyezünk el. A ludakat legtanácsosabb azokban a fészkekben kotoltatni, melyekben tojtak. Külön keltőfészket tehát nem szükséges hagyni a számukra. Ha a tojásokat tyúkokkal keltetjük ki, akkor a tyukfészek- hez hasonló fészekkel kell ellátnunk. Ebben az esetben a keltés utolsó harmadában, amikor a kotló leszáll a tojásokról, tanácsos ezeket lanyha, meleg vízzel befecskendezni, hogy a csira a fejlődéséhez szükséges nedvességhez jusson. Ha a lúd kelti tojásait, erre a nedvesítésre nincs szükség, mert a kotló naponta fürdik és igy a szükséges nedvességet maga szállítja. Ha a keltés minden akadály nélkül folyt keresztül, a kikelés a 28—30. napon, ritkább esetekben a 33. napon bekövetkezik. A kis libák igen rendetlen formában és időben kelhetnek ki, igy némely esetben két nap is beletelik, mig egyik-másik megszabadul a tojáshéjtól. A kikelt kis libák kiszedendők a kotló alól, mig az utolsó tojások is ki nem kelnek. Mikor az egész tojásállomány kikelt, akkor azután visszahelyezzük a kis ludakat. A kis ludak minden takarmány nélkül huszonnégy óráig a fészekben maradnak és csak ezután emelhetők le a fészekről. Kérdés : Mi az, ami annál nagyobb, minél többet vesznek el belőle 1 Felelet: A lyuk. Hogy szántott az ösmagyar? Ezt a »tejjel, mézzel folyó Kánaánt« a mikor az ősmagyarok elfoglalták s azon teljesen elhelyezkedtek — mindjárt művelni kezdték. A lóra termett nép, mely a lovait »saját maga nagyobb felének« tartotta, gondoskodott arról, hogy lova miben se szenvedjen szükséget. Abrakra is szükség volt — nem is szólva a kenyérről. Természetes tehát, hogy azt az Isten áldotta sikot, a mely elterült szemük előtt, nem hagyták parlagon heverni. Felszántották, belevetettek jó termő magot, s az első nyárkor már volt termése az uj hazának. Akkor nem ment oly kényelmesen a szántás-vetés, mint manapság, a mikor már gőzekével szántják a barázdát s hármas ekével, ostoros gyerek jár a fogat mellett s az ekeszarvát csak úgy igazítás kedvéért kell fogni. Akkor ugyancsak markos legénynek kellett lennie, a ki szántani akart.
