Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)

1910-03-06 / 9. szám

Megjelenik minden vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Arany János-utca 17. szám. FELEI (18 SZERKESZTŐ ÉS K1AÜÓTDLAJI)«\0S : BODNÁR KASPÁR Előfizetési árak: Egész évre ........................4 korona. Fé l évre.............................2 Ne gyed évre . ... 1 » A magyar honatya. Az országgyűlés tagjait nevezte el a magyar nép »honatya«-nak. S meg kell adni, hogy a magyar nép­nek van is érzéke arra, hogy valamit jelleg­zetesen kifejezzen, hogy a fogalom tartalmát a maga egész körében megjelölje. Ha még hantiskodik is a fogalmakat jelölő szavakkal, de találóan, sőt csattanósan tud jelölni. A törvényhozót, aki az alkotmányos életben őt képviseli, aki az ország sorsának — gondjának viselésében közvetlen részt- vesz a »hon atyjá»-nak tartja és nevezi. Legalább annak képzeli. Aminthogy jól is tud képzelni. Mert ’iszen a törvényhozónak atyáskodó gonddal, lelkiismeretességgel kell csüggnie a nép javán, az ország sorsán. És rendelkeznie kell, vagy legalább kellene: az atya önzetlen­ségével, komolyságával, fáradthatatlanságával. Nem tehet aztán arról, ha a viszonyok, a kor, a rossz példa és az elfajult alkotmá­nyos érzék, á pénz, a vesztegetés az ő kép­zeletén messze túl megyen. Hogy abba a törvényhozó palotába olyan egyének is be­kerülnek, akik nem csak hogy nem nevez­hetők atyáknak, komoly, tartalmas munka­erőknek, kitartó, népet szerető képviselők­nek. Hanem inkább minden másnak. Ügy­védnek, klienseket pártolóknak, vagyon gyűj­tőknek, hivatalt és protekciót hajhászóknak, tétlen, tehetetlen tunya lelkeknek és érde­meden embereknek. Mi nem pártszempontból tekintjük a honatyát. Nem is a politika szemüvegén néz­zük és bíráljuk. Mi magunk elé állítjuk a honatyát mint embert. Képességével, nagy, tiszteletreméltó állásával, sérthetetlenségével, hivatásával, szorgalmával, kötelességtudásá­val. Úgy, mint más méltóságokat és tisztvi­selőket társadalmunkban és hivatásuk köré­ben egyaránt. És lesznek, akik minket mosolyognak és azt mondják: naivak vagyunk. Nem baj! Az igazságot is megszokták már moso­lyogni. Azért az igazság mindig igazság marad. Azért mi most is arra kérjük népünket, hogy mikor képviselőválasztási jogát gyako­rolja majd, talán legközelebb — maradjon az igazság mellett. Amely igazság ma is azt mondja, hogy igenis: — A magyar honatyának szeplő nélkül valónak kell lennie. És olyannak kell lennie, hogy egyrészről a magyar törvényhozás magasabb értelmi és erkölcsi színvonalának részese legyen. Másrészről: ismerje a magyar népet. Ismerje örömeit, bánatait, sebeit, vá­gyait, sérelmeit, a vele szemben grasszáló igaztalanságokat is. Ismerje az életet és érezze, hogy pusztán törvények soha se boldogítják a népet. De igenis a törvények jó szelleme és okos keresztülvitele. Magyarországon a csizmadiának több évig kell tanulnia, mig engedélyt kap mes­terségére. A vasúti bakternek is vizsgálatra kell mennie. A magyar honatyától nem kívánnak tör­vényhozói képzettséget. Arra nem képesség kell. Pénz, pénz és pénz. Aztán egy csapásra

Next

/
Oldalképek
Tartalom