Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)
1910-03-06 / 9. szám
Megjelenik minden vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Arany János-utca 17. szám. FELEI (18 SZERKESZTŐ ÉS K1AÜÓTDLAJI)«\0S : BODNÁR KASPÁR Előfizetési árak: Egész évre ........................4 korona. Fé l évre.............................2 Ne gyed évre . ... 1 » A magyar honatya. Az országgyűlés tagjait nevezte el a magyar nép »honatya«-nak. S meg kell adni, hogy a magyar népnek van is érzéke arra, hogy valamit jellegzetesen kifejezzen, hogy a fogalom tartalmát a maga egész körében megjelölje. Ha még hantiskodik is a fogalmakat jelölő szavakkal, de találóan, sőt csattanósan tud jelölni. A törvényhozót, aki az alkotmányos életben őt képviseli, aki az ország sorsának — gondjának viselésében közvetlen részt- vesz a »hon atyjá»-nak tartja és nevezi. Legalább annak képzeli. Aminthogy jól is tud képzelni. Mert ’iszen a törvényhozónak atyáskodó gonddal, lelkiismeretességgel kell csüggnie a nép javán, az ország sorsán. És rendelkeznie kell, vagy legalább kellene: az atya önzetlenségével, komolyságával, fáradthatatlanságával. Nem tehet aztán arról, ha a viszonyok, a kor, a rossz példa és az elfajult alkotmányos érzék, á pénz, a vesztegetés az ő képzeletén messze túl megyen. Hogy abba a törvényhozó palotába olyan egyének is bekerülnek, akik nem csak hogy nem nevezhetők atyáknak, komoly, tartalmas munkaerőknek, kitartó, népet szerető képviselőknek. Hanem inkább minden másnak. Ügyvédnek, klienseket pártolóknak, vagyon gyűjtőknek, hivatalt és protekciót hajhászóknak, tétlen, tehetetlen tunya lelkeknek és érdemeden embereknek. Mi nem pártszempontból tekintjük a honatyát. Nem is a politika szemüvegén nézzük és bíráljuk. Mi magunk elé állítjuk a honatyát mint embert. Képességével, nagy, tiszteletreméltó állásával, sérthetetlenségével, hivatásával, szorgalmával, kötelességtudásával. Úgy, mint más méltóságokat és tisztviselőket társadalmunkban és hivatásuk körében egyaránt. És lesznek, akik minket mosolyognak és azt mondják: naivak vagyunk. Nem baj! Az igazságot is megszokták már mosolyogni. Azért az igazság mindig igazság marad. Azért mi most is arra kérjük népünket, hogy mikor képviselőválasztási jogát gyakorolja majd, talán legközelebb — maradjon az igazság mellett. Amely igazság ma is azt mondja, hogy igenis: — A magyar honatyának szeplő nélkül valónak kell lennie. És olyannak kell lennie, hogy egyrészről a magyar törvényhozás magasabb értelmi és erkölcsi színvonalának részese legyen. Másrészről: ismerje a magyar népet. Ismerje örömeit, bánatait, sebeit, vágyait, sérelmeit, a vele szemben grasszáló igaztalanságokat is. Ismerje az életet és érezze, hogy pusztán törvények soha se boldogítják a népet. De igenis a törvények jó szelleme és okos keresztülvitele. Magyarországon a csizmadiának több évig kell tanulnia, mig engedélyt kap mesterségére. A vasúti bakternek is vizsgálatra kell mennie. A magyar honatyától nem kívánnak törvényhozói képzettséget. Arra nem képesség kell. Pénz, pénz és pénz. Aztán egy csapásra
