Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)
1910-02-27 / 8. szám
8-ik szám. XIII. évfolyam. Szatmár, 1910 február 27. Áldások forrása. Tíz év a Gazdasági Munkássegitö Pénztárban. (B G.) Tiz-tizenegy esztendővel ezelőtte sokat irtunk mi e pénztár érdekében. Nem csak irtunk, de izzó szenvedelemmel, a munkások javára való rajongó szeretettel úgyszólván izgattunk. Hej, mert nehéz idők voltak azok! A mi országunkban ugyanis minden nemes intézménynek sziklákat kell ledöntenie, mig utat tör magának. És éppen a legnemesebb, a legpraktikusabb és mondjuk áldások forrásává való intézményeknek is. Még csendes, békés, munkás időben is. Hát még akkor, mikor ellene mesterségesen, rossz lelküen izgatnak, harcolnak. így volt ez a Gazdasági Munkás Pénztárnál is. Annak előtte ki gondolt a munkások szerencsétlenségével, balesetével? Kigondolt a megrokkant, tehetetlen aggastyánokkal ? Azokkal, a kik többé dolgozni nem tudnak. Csak a jó Isten. Meg talán olyikor egy-egy nemes, jólelkü jóltevő. Tizenegy esztendővel előtte aztán az állam, a törvényhozás vette kezébe ezt a szociális kötelességet. És azóta ez az intézmény áldások forrásává lett. Egyetlen intézményünk sincs talán, mely annyi sebet gyógyítana be és annyi könyet törölne le, mint ez. Nem csak baleseteknél nyitja meg segítő, felemelő, vigasztaló forrásait, de megmenti a családokat, az özvegyeket, árvákat és elhagyottakat a nyomortól, a kétségbeeséstől. Csak most láthatjuk, a tények megdönthetetlen igazságai előtt: mit vesztett volna az ország, mit a munkás nép, ha azt az intézményt sikerült volna megakadályozni a lelketlen izgatásoknak. Csak most láthatja meg a munkás nép, mije neki ez az intézmény. Látják azok, kik áldásaiban részesültek. És látják azok is, akik még mindig nem ismerik vagy ha ismerik nem fogják fel nagy jelentőségét ennek az Isten áldásának. De hagyjuk a szót! Beszéljenek maguk a tények. íme, a hiteles jelentés. A való tények egész sorozata: 1901-ben lépett életbe a pénztár és ez idő szerint tehát tiz év óta működik. E tiz esztendő alatt ötvenezret meghaladó esetben nyújtott a pénztár ideiglenes munka- képtelenség esetén segítséget kétmillió koronát meghaladó összeggel. A mezőgazdasági munka során tiz év alatt 26.487 munkás vált rokkanttá, akiknek a pénztár szintén jelentékeny összeget fizetett ki állandó havi segélyképpen. Hogy a mezőgazdasági munka során a halállal járó szerencsétlenségek sem ritkák, kitűnik abból, hogy a folyó évi február hó elejéig a pénztár 1938 mezőgazdasági munkás családjának folyósított segélyt. A gazdasági munkások és cselédek javára működő pénztár áldásos voltát bizonyítja az is, hogy a Pénztár fennállása óta 2,934.743 koronát osztott ki bajba jutott tagjainak. Megjegyzendő, hogy a pénztárnak ez évi januárban 40 halottja és 1109 segélyezett tagja volt. A múlt esztendőben pedig 15.000-nél több tagja volt olyan, akiknek ideiglenes munkaképtelenség esetén kellett segélyt adni, vagy rokkantság miatt rendes havi segélyben részesíteni. Az előrelátás. Az előrelátás okos és bölcs embernek egyik legsajátosabb, legdrágább tulajdonsága. Az, aki csak a mával törődik és szemét nem nyitja ki a holnapra, sőt a holnaputánra sem: bizony olyan mint a vak. Soha se’ tudja, mikor és hova ugrik. A legtöbb ember szerencsétlenségének, tönkre- menésének, csalódásának oka: mert nincs előrelátása. Magyar ember úgy szokja mondani: Nem lát az orránál tovább. Ha ez a jelenség tapasztalható egyes embereknél : mennyivel inkább szembeötlő egyes községeknél, városoknál, megyéknél vagy főleg egész országra nézve. Az idei tél furcsa tél. Már alig számithatunk arra, hogy tél anyóka vizitet tegyen nálunk. A múltakban is voltak már ilyen telek. Igaz, hogy ritkábban, de voltak. És a tapasztalat azt mutatja, hogy az ilyen
