Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)
1910-02-20 / 7. szám
Megjelenik minden márnái»Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Arany iános-utca 17. szám. FELEI ÓS SZERKESZTŐ ÉS KIAIIÓTELAJIIOSOS : BODNÁR GÁSPÁR Előfizetési árak Egész évre .... . 4 koron:. Fél évre ................... .2 N egyed évre . 1 A mi közéletünk átka. (B) Régen tudott dolog, hogy a mi közéletünk átka, hogy soha egyet nem akarunk. És talán nem is csalódunk, ha azt mondjuk, ebből az ősi átokból íolyik, szakad a magyar nemzet nyakába az átoknak, a szerencsétlenségeknek egész sorozata. E láncsorozatban pedig különösen eg*y gyűrüszem szakad, törik... Az, hogy a mi nemzetünk, közéletünk, törvényhozásunk a legszebb, a legéletrevalóbb, talán legégetőbb eszméket a gyakorlati életbe vinni, megtestesíteni, főleg pedig befejezni nem tudja. Mert nálunk nincs hiánya a szép eszméknek. A szociális törekvések egész sorozata bukkan fel időről időre. A lelkek, a jobb lelkek igazán gazdag aranybányák, melyekből a legértékesebb ércek szakadnak — válnak ki. Társadalmi életünknek vannak lelkes és önzetlen munkásai, akik igazán dolgozni akarnak — ingyen. Nemzetünk, embertársaink, közéletünk iránt való önzetlen szeretetből. Mit ér ? A szép eszméket elviszi tőlünk a külföld. És meg is testesiti. Mi még csak kan- tározunk és ők már rég nyeregben ülnek. Itthon pedig nagy buzgalommal, a lélek biztositó energiájával kezdünk az eszme megvalósításához. De rendesen úgy járunk, mint a bot, melynek két vége van. S mely ha törik — közepén törik kettő. A politika vad hullámai viszik, ragadják, hajtják — vetik a mi közéletünk hajóját. Abba fúlnak bele szép terveink, abban enyésznek el legéletrevalóbb eszméink. Igen, ketté törik, mint a bot közepén, fél utón. S aztán kezdhetjük újra, élőiről. És mindig kezdjük és mindig élőiről. De soha a befejezéshez, a gyümölcshöz jutni nem bírunk. A magyar közélet az utóbbi időben hasonlít ahhoz a gazdához, ki folyton ülteti a nemes fákat, a gyümölcsöst. De meg kell halnia a nélkül, hogy elérné fáradságának/ gyümölcsét. Megizlelné és hasznát is venné szorgalmának és beíektetett nagy áldozatának. íme, most is benne vagyunk nyakig a politika iszapos, haragos, bizonytalan áradatában. Megáll minden munka. Megszakad, eltörik annyi szép, nemes törekvés. Az ex- lexes idő vigyorog reánk, ölbé tett kezekkel állunk az építő anyagok mellet. Mert exlex- ben — nincs költségvetés, nincs öntudatos nemzeti élet. Nincs társadalmi munka. Mert mikor megáll az országháztartásának gépezete, megbénul a közélet munkája is. Sőt nem csak az a baj, hogy nem építünk, de előre látjuk, hogy — romlás, ösz- szedüiés is fenyeget. Még ki se heverte sok-sok ezer ember a múlt exlexes állapotoknak szomorú következményeit. Nálunk például szegény emberek viskói, házai úsztak el az összegyülem- lett adó vizein. Ma ismét ott vagyunk, hogy a magyar nem fizet adót. Rá se gondol. Majd aztán jő a hurok. A nehéz idő. A fizetés nehéz ideje. Mi lesz akkor ? Ebben a nehéz, drága világban. Egyszóval nem jó van ez igy. Nekünk
