Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)

1910-08-21 / 33. szám

4 MAGYAR FOLDMIVELO legtöbbször semmi baja sem történik s akkor a her­nyó minden bajnélkiil kibujhatik belőle. Epen úgy van dolog a törzsön és egyebütt szétpergetett többi tojással. Hogyha a lepketojásokat az összes gyümölcs­fákról mind egy szálig leszedtük, akkor azokat nyílt tűzön kell elégetni. Ha sok volna e tojáshói, akkor az eltüzelés csak apránként történjék. Mert ha sokat tennénk belőle a tűzre, az felrobbanna és szétvetné az összes petét s akkor a peték összeszedése újabb munkát adna nekünk. Épen e veszedelmes robbanás miatt nem szabad a lepketojást sem a kályhában, sem a konyha tűzhelyén elégetni. Ugyancsak a téli hernyózás alkalmával meg kell gondosan takarítani a fák törzsét is. Az elvála- dozó kéreg, valamint a törzset boritó moha és zuzmó alatt temérdek sok apró ellenség tanyázik, amely mind a gyümölcsfát és annak termését bántja. Taka­rítsuk tehát ezt a felesleges kérget és hasonlóképen a mohát és zuzmót is le! És ha azt még az ősz folyamán nem tettük, akkor okvetlenül a hernyózás alkalmával ell kell távolítani a gyümölcsfák száraz ágait és száradozó ághegyeit is. Hasonló gondunk legyen arra is, hogy tavasz elején, de okvetlenül még a fák uj fakadása előtt kitakarítsuk a gyümölcs­fák törzsének tövét s általában a gyümölcsfák alját is. Össze kell gereblyélni s el kell távolítani innen mind a lehullott lombot. Ez az eltávolítás azonban ne csak az legyen, hogy a száraz lombot és ágtör­meléket a kert valamely zugába hordjuk s a nyáron át ott hagyjuk. Nem! Ezt ne tegyük, mert az sem­mivel sem volna jobb annál, mintha a lombot előbbi helyén, a fa alatt hagytuk volna meg. Az összegyűj­tött régi lombot, almot, legjobb, ha megszikkadt, mind tisztára eltüzelni : akkor biztosak lehetünk arról, hogy mindaz, ami benne rossz és vészihozó volt valóban el is pusztult! Ámde ne higyjük a hogy a befejezett téli hernyó­irtással letettük már mind a gondunkat. Az koránt­sem úgy van! Hiszen a «kis hernyófészkek» közül, valamint a gyűrűs pille tojásgyürüi közül is egyik­másik rajta maradhatott a fán! Ebből bizony a szép tavasz elején csupa életre való hernyó bújik ki. Ezt tehát csak utólag Írhatjuk, még pedig akkor, a mikor április havában észre vesszük, hogy a gyümölcsfák egyike-másika ágán a levélzet veszendő félben van és napról-napra kevesbül. Az ilyen hernyós ágrészt legjobb azon melegében levágni s a hernyókat ösz- szetiporni még mielőtt azok szétmásznának és' na­gyobb kárt tennének. Ugyancsak ilyen rövidesen és hamarosan el kell bánni a pókhálós hernyókkal is. Ezek első esztendőben rendszerint csak itt-ott. egyes szétszórt pókhálós fészkekben mutatkoznak; következő ta­vasszal számuk annyira megszaporodhatik, hogy e parányi hernyók hálója bevonhat egész gyümölcs­fákat. Az ilyen pókhálós gyümölcsfa azután lombját egy-két nap alatt teljesen elveszti, mert a hálóban tanyázó sok apró hernyó tisztára fölfalja azt. Ennek a kis pókhálós hernyónak pedig szintén csak úgy lehetünk urai, ha azt már akkor irtogatjuk, mikor még csak mutatkozófélben van. Irtogassuk is ám a hernyókat szorgalmasan! MerLnem az a jó gyümölcskertész, ki sok gyümölcs­fáján kevés gyümölcsöt termel, hanem az, ki kevés, de jól gondozott és annak rendje és módja szerint ápolt férgektől megóvott fáján sok és szép termést tud felmutatni. És a jól ápolt nehány szilvafa bizony-bizony többet ér a magára és férgekre hagyott ötven-hatvan holdas szilvás erdőnél. M. kir. állami Rovartani Állomás. Lakásínség az állati társadalomban. Az Állatvédelem cimü lapban olvassuk: Azt mondják, hogy ha az Isten nyulat ad, bokrot is ad hozzá. Ám ez nem mindig van igy, hiszen sajnosán látjuk, hogy erdők, ligetek, csalitok letárolásával, tavak, mocsarak lecsapolásával hovatovább növeke­dik vadállataink lakásszükséglete. Csoda-e hát, ha tanyát üt pl. a madár kutcsőben, ágyucsőben, levél- szekrényben, elvesztett vadászkeztyüben, stb. s csoda-e ha a róka, talán odú hiányában, talán kotoró kutyáktól való félelmében és talán hogy csirke­pecsenyéhez könnyebben és biztosabban jusson, a baromfiudvar közelében épült üresen álló disznó­ólban üt tanyát? Ily esetről ad számot egy alsó­ausztriai vadvédő-egyesület lapja közölvén, hogy egy freistadti földművelő azt vette észre, hogy szárnya­sainak száma hovatovább kevesbedik. Sehogy se tudott a tolvaj nyomára akadni, mig végre a szom­szédja, kinek sertésólja hónapok óta üresen állt, értesítette, hogy óljában egy nőstény róka tanyáz öt serdülő kölykével egyetemben. Hogy ebben a bekvártélyozódásban nemcsak a természetes lakás­hiány, hanem a veres-frakkos állat közmondásos ravaszsága is szerepet játszott, az nagyon valószínű. A világ teafogyasztása. A teatermelés és fogyasztás évről-évre körülbelül egyenlő mértékben növekszik. A két főtermelő vidék Kina és Japán, az elmúlt évben ötven millió kilogramm teát exportált, a minek értéke kerek négyszáz millió korona. Anglia mintegy felét fogyasztja el ennek a mennyi­ségnek. Anglia után Ausztrália, Kanada, majd Hol­landia következik. Minden egyes kanadai ember átlag négy font teát fogyaszt évenkint, minden hol­landus pedig másfél fontot. Az oroszok és jenkik átlag egy font teát fogyasztanak fejenkint minden évben, a franciák pedig csak harminc grammot. Közmondások. Az anya egy jő szava gyakran többet használ,, mint az atya egy ütése. * * * * A világ feldúlja a mi boldogságunkat, de vissza nem adja. * * * A pénzköltésnek módja sokszor legjobban jellemzi az embert. A kalap ára. Vásáron volt feleségével együtt a z—i haran­gozó. Vettek is sok mindenféle portékát, többek közt a harangozó magának egy kalapot. Azután beültek a sátorba pecsenyézni. Haza érve, kérdi a pap a harangozótói, hogy vette kend a kalapot?, — 2 forint 18 kron, — mond a harangozó. Felesége azonban nem állhatván meg, hogy férje ura még a papnak is hazudik, közbe szólott: — Ugyan már hogy mondhat kee ilyet ? hiszen éppen csak két forint volt. —. Bolond, —- mond a harangozó — hát a j lacipecsenye ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom