Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)

1910-08-21 / 33. szám

2

MAGYAR FÖLDMIYELO

Nálunk nem virtus valamely intézményt nyélbe ütni. Sokkal nagyobb erény azt megtartani és a benső élet számára fentartani.

így vagyunk gyümölcsgazdaságunk fejlesztésével is Hogy már a gazdaság teréről is szakasszunk egy szálat. A magyar ember lelkesedéssel, örömmel ülteti a gyümölcsfákat. Ám, ha azok a lak termésben késnek, kedvét veszti. Vagy a mi még gyakoribb jelenség. Ha ellenség támadja a gyümölcsöst nincs türelme, kitartása abban, hogy szembeszálljon az ellenséggel. Hogy preventív, megelőző intézkedéseivel legyőzze a fenyegető veszedelmet.

Sok más példával is szolgálhatnánk még arra nézve, hogy mi hiányzik a magyar emberből... a mi a kitartást, az akadályokat leküzdő erőket illeti.

Ám, ennyi is elég, hogy megbíráljuk magunkat és sorunkon teljes odaadással változtassunk is.

Veszedelmes-e a jegesmedve? Staby északsarki vadász mindég, ha vadászni megy ismétlőpuskával megy ellene, a veszedelme többé nem olyan nagy, előrebocsátva természetesen, hogy az illetőnek hideg vérét meg kell őriznie és hogy biztos kezűnek kell lennie. Hogy a rosszul talált lövés, után a jegesmedve rátör támadójára, az természetes. Közvetlenül a támadás előtt a jegesmedve is, mint a többi állat, a hátsó lábára áll és igy kitűnő célt nyújt a lövésre. Egyébként azonban a legtöbb meglőtt állat a lövés után nem támadja meg az ellenfelét, különösen, ha oldalról lőnek rá, vagy hátulról. Ilyen esetben addig megy tovább, amig össze nem esik. A jegesmedve különben szívós életű és csak a fejébe lőtt golyó teríti le rögtön: ha szivén lövik, akkor van rá eset, hogy száz-kétszáz méternyire is elmegy, a mig összesik.

A fák kora.

Egy természettudós megfigyelése alapján állítja, hogy a körtefa hajt legtovább gyümölcsöt és gyakran száz esztendőket megér. Az almafa sokszor már 100 — 150 év múlva nem ad gyümölcsöt. Narancsfák 50—80 éves korig virágzanak és addig nagyon kiadósak. A fügefa is igen hosszú életű.

A Lamberth-Palaceban, a Canterbury érsek londoni székhelyén és Manchesterben, Deanery- Gardenben vannak fügefák, amelyeket 1410-ben ültettek és még mindég gyümölcsöznek. A plessi várkastélyban is található régi fügefa.

Érdekes, hogy Plessben a fák fölé melegházat emeltek, amelynek falait és tetejét nyáron szét lehet szedni. Sziléziában ugyanis télen olyan alacsony a hőmérsék, hogy kellő gondozás nélkül a régi fák elpusztultak volna.

Emléktábla egy lónak.

A bábolnai magyar király ménes-uradalom emléktáblát készíttetett egy most kimúlt törzsmén számára. Az emléktábla felirata a következő:

Ó-Baján. Apja: Ó-Baján. Anyja: Maneghie. Született 1880-ban Tell-El-Kelachban, Svriában. Vásároltatott 1885-ben 6000 frankért. Törzsmén volt 25 évig. Származott utána 312 csilcó. Ebből 112 országos fedező mén, 56 anyakanca. Kimúlt 1910-ben.

■ ■ VASÁRNAP, a a

SBE SJ£ E23

Oh azok az asszonyok . . .

— Eredeti elbeszélésünk. —

Irta: Bodnár Gáspár.

A jó Isten két kezével szórja áldását Tojás Dániel uramra.

így beszéltek a jámbor asszonyok, mikor hajtották . . . hajtották a csürhét haza, má’ mint Tojás Dániel udvarára.

Az irigy lelkek azonban úgy mondották, hogy Tojás Dániel uram «disznóba» van.

Miér’ mer azért, hogy a disznóknak köszöni gazdaságát. Azon nyert rengeteget. És más portán százával hullt a sertés: addig Tojás Dániel udvarán soha se’ vizitelt a dögvész.

Azért van hát ő kegyelme — disznóba.

Akkurátusán és hasonlóképpen van sorsa Kakas

Márton uramnak. Minthogy hát társak volnának vagy

mi. Már mint Tojás Dániel urammal.

*

* *

— Holnap Kőbányára megyünk; szólott egy estenden Tojás Dániel az asszonynak.

Hasonlóképen mondotta Kakas Márton is az oldalbordájának.

— Visszük a desznókat. Mer’ csak ott lehet jó desznóvásárt csapni.

Az asszonyok hallgattak. De lelkűkben megmozdul az aggódás. Mert’ hát bizony jó vásár esik ott Kőbányán. Igaz. Való igaz. De más is esik.

Az áldomás.

Az az áldomás . . . Hej’ sok desznó úszott el azokon az áldomásokon. A mit az asszonyok csak tudnak. A mit a férfiak bevallottak.

Hát még, a mi titok maradt. Örök titok.

Reggel osztég indultak. Hajtották a desznókat. Vígan, szaporán.

— Vigyázzatok magatokra Danyi.

— Vigyázzon Mártonra sógor.

— Ne hagyja el Danyi Mártont.

*

* &

A desznóvásár meg szerencsésen elsült. De még milyen szerencsésen. Csak úgy duzzadt a két magyar sógor bugyellárisa. Mint a magyar menyecske kenyere. Az élesztőtől. A jóságos élesztőtől. A bu- gyelláris meg az ujdontan préselt — hatalmas bankótól.

Vásár után gyütt az áldomás. De még milyen áldomás. Ott Kőbányán a «Maradj itt» korcsmában.

Már telesden-tele van rakva az asztal üvegekkel. Már az éjszaka csaknem három napig tartana, mikor Danyinak, már mint Tojás Danyinak egy pillantásra eszébe jut az asszony. A Sári.

— Menjünk szólal meg a lelkiismerete.

— Nem megyek én még koma. Vásár után okosdik a magyar.

Hanem úgy egy-két óra múltán Mártont is megböki az asszonyra való ráemlékezés.

— Menjünk sógor.

— Száz asszonytól se félek. Nem hogy a feleségemtől.

Megdöbben erre Danyi. Mán mint Tojás Danyi.

— Euh, ejha ebből nem jó lesz. Marci mán’-