Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)

1910-08-07 / 31. szám

MAGYAR FÖLDMIYELÓ 5 Újfajta katonakenyér. Az amerikai Egyesült- Államok hadügyminisztere elrendelte, hogy a hadse­reg élelmezési osztálya széleskörű kísérleteket te­gyen egy újfajta kenyérrel, mely állítólag különösen alkalmas katonai élelmezés céljaira. Az újfajta kenyér egy élelmezési tiszt felesé­gének a találmánya. A kenyér mindjárt a sütéskor rendkívül ke­mény, mégis az az előnye, hogy állítólag egy hóna­pig is kifogástalanul eltartható. Különösen hadgya­korlatok és háborúk idejében előnyösen alkalmaz­ható ez az újfajta kenyér. ■■ mb mm KÖZEGÉSZSÉG. ■ ■ ■ Angol nők az egészségért. »Nők egészségügyi szervezete« elnevezés alatt egy társaság kezdte meg a működését mostanság Angolországban. A szervezet tiz női karavána beutazta az egész országot és hirdeti az egészség tiz parancsolatját. Az első karaván már elindult, szét is széledt, a többi kilenc a legközelebbi napokban vagy hetekben útnak indul. Az egészségügyi ható­ságok máris megígérték messzebbmenő támogatásu- sukat e női vándorapostoloknak. Tiz, csakugyan talpraesettnek nevezhető egész- ségügyi parancsolatjuk a következő: 1. Nyitott ablak mellett való tartózkodás éjjel­nappal. 2. Orron keresztül való lélegzés, csukott szájjal. 3. Kizárólagosan tiszta viz ivása. 4. Lassú evés, alapos rágás. 5. Rendszeres szokások. 6. Laza öltözékek; a szövet minősége az év­szakokhoz igazodjék. 7. Szabadban, lehetőleg napsütötte helyen vég­zendő gyakorlatok. 8. Az egész test alapos megmosása, legalább is egyszer hetenkint. 9. Száraz lakás. 10. Köpési tilalom. Nem ártana, ha a jó angol nők hozzánk is eljönnének s még kevésbbé, ha országszerte szót is fogadnánk nekik! ★ -k Fogápolás az angol népiskolákban. A szi­gorú és állandó orvosi felügyelet, melyet a londoni iskolákba újabban behoztak, megállapította, hogy a fogápolás a nép közt majdnem ismeretlen fogalom és hogy ennek következtében a gyerekek fogai nagyon rosszak. Egy úgynevezett szabadlevegő-iskola 240 növendéke közül például csak 19 gyereknek volt ép fogsora. A tanítókat utasították, hogy a gyereke­ket fogápolásra szoktassák. A londoni iskolák leg­többjében beszerzési áron adják el a növendékek­nek az e célból nagyban beszerzett fogkeféket. Az angoloknál már a gyerekekben meglévő hajlam, amely az egyesületi élet felé hajtja őket, »Fogkefe- club«-okba hozza össze a gyerekeket; összespórol­ják filléreiket, hogy aztán maguknak és hozzátarto­zóiknak az iskola készletéből fogkefét vegyenek rajta. na mi újság? a a Vértanuk. Mikor évekkel ezelőtt Rómában jártam s végre lemehettem a katakombákba... abba a földalatti mélységes, szövevényes városba, ahol a mi üldözött keresztény őseink laktak, isteni tiszteletüket tartották és kedvesen szeretett vértanúikat temették 300 súlyos, véres esztendőkön keresztül: bizony mondom lel­kemben megremegtem. Szivem alig birta a benső érzéseket. Elképzelésem pedig izzóvá tette agyamat. — íme, itt porladozunk a mi keresztény őseink. Itt vannak csontjaik. E tekervényes üregben. lent mélyen a föld alatt lebeg felettem 300 esztendőnek hősiessége, borzalma, kínja, elszórtsága. — Ide hozták a vadállatoktól széttépett, a tü­zes rostélyokra megsült, az égő szurokkal megkín­zott keresztény mártírokat Itt zúgott fel a temetési ének, melyben dicsőség, öröm, bánat és elszortság egyesült. — Csitt! Csendesen, suttogtam önmagamhoz. Itt nincs helye a szónak. Csak az elmélyedésnek. A nagy emlékezetnek. A dicső példák, nagy ősök szelleme hatásának. A kereszténység vértanúi az emberiség legna­gyobb, legmélyebb és legáltalányabb eszméinek, — a hitnek vértanúi. * » * Soha se5 éreztem jobban, mint ebben az órában, mikor ott a földalatti nagy temetőben barangoltam, hogy rövid, csattanós szavakban mily óriási igazsá­got tud az ihletett, az igazi költő, az emberiség megvetői kifejezni. Lelkem önkénytelenül hazám földjére, a vér­tanuk, az önfeláldozó ősök sírjához röpült. És szo­rosan, elválaszthatlanul fűzte egybe a hit és haza vértanúit az én hullámzó lelkemben — lelkemet e szavakban ... Oh mily szép: ... hit és honszerelem egymás keblére ha­jolva ! Vértanúi vannak egyházamnak, vannak nemze­temnek. És érzem, hogy e vértanuk szelleme előttem egybe olvadnak, mert mindannyian dicső eszmékért, hitért és hazáért haltak meg. És e harmóniában, ez összhangba ne dobjon ádáz kéz zavaró elemet. Hogy hát mi vagyok én elébb. Magyar-e, vagy keresztény ? Kérdezd meg a napot: meleg sugárzott e előbb belőle vagy fényesség... És a nap mosolyogva felel neked : Egyszerre egy pillanatban. Meleg és fényes valék. Hit és honszerelem már a bölcsőben egymás kebléhez nőnek. Fájdalom, hogy durva kezek szét- szakgatják őket. * * * A napokban egész lelkűnkkel ott voltunk az aradi tizenháromnak sírjánál. A nemzet vértanúi sirhalmánál. Oh be szüksége is van hitnek és honszerelem­nek az ilyen sírokra. A vértanuk sírjára! Mert a magyar genius szemében fájó könyek rezegnek. A sírok tusája, a meg nem értés gonosz szelleme tépi a magyart és épít falakat testvér és testvér között. Oh, be jó, hogy legalább ezek mellett a sirok mellett áldozhatunk közös oltárnál. Hogy legalább egv-egy nap összedoboghat a szivünk. Összefolyhat­nak kegyeletes könyeink.

Next

/
Oldalképek
Tartalom