Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)

1910-07-17 / 28. szám

XIII. évfolyam.

28-ik szám.

Szatmár, 1910 szeptember 17.

Megjelenik műiden vasárnapSzerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Arany iános-utca 17. szám.

FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTÜLAJllOüiOS :

BODNÁR GÁSPÁR

Előfizetési árak:

Egész évre

..........................4 korona.

Fé

l évre...............................2 »

Ne

gyed évre......................1 »

cL

rág'susáug' ©3ssii.

Az emberek ajkairól nem esik ma sűrűbben a panaszos szó, mint — a drágaságról.

— Szörnyű drága világot élünk.

— Iszonytató drágaság.

— Alig bírunk élni, tengődni.

És ahány panaszos, jaj szó, annyi találgatás, kutatás arra vonatkozólag, hogy hát:

— Mi oka ennek a szörnyű drágaságnakAz a legszomorubb, hogy a drágaság

okait, okának mi voltát azok dobják bele a közvéleménybe, a nép, a lakosság közé, persze célzatosan, a kik maguk mesterséges módon — csinálják a drágaságot.

Mesterséges módon akarják a közönséget félrevezetni. Különösen — az élelmi szereket illetőleg.

így például ráfogják a gazdákra, hogy ők az okai a drágaságnak. Mert tulcsigázzák az áruk értékét. Kapzsik. Ez ellen pedig nincs más orvosság, mint az, hogy engedjék meg a húsnak, a főzeléknek és a többinek a külföldről való behozatalát.

Hamis lárma.

Szerencsére a közönség észrevette már a felállított csapdát. És nem áll kötélnek.

Hanem komolyan hozzá fog annak megvizsgálásához, hol van hát a titka a minduntalan emelkedő drágaságnak ?

És meglehetős eredményre jutottak.

így például egyik fővárosi újságban Orion aláírással a következő világos, kézzel fogható okoskodást olvassuk:

1. Kevés a termelés. Kevés az állattenyésztés. Kevés a főzelék- és kertivetemény-termelés. Kevés a tvuk, liba, pulyka, kacsa és a tojás. Kevés a vágómarha. borjú, a sertés és a malac. De ennek a szomorú állapotnak az okait is megtalálták. A földön- vés oly csekély haszonnal dolgozott, hogy kénytelen volt fölhagyni a földmiveléssel és inkább elment gyári munkásnak, mert ott a legkisebb napi keresmény 3 korona és a legnagyobb munkaidő 12 óra, de a tiz órán felüli munka már különórát számit. Ezt a nagy vívmányt a szociáldemokrácia csikarta ki az egyoldalú, esztelen sztrájkokkal.

A munkás persze azt a többletet, amelylyel fizetését javították, nem takarította meg, nem tette a takarékpénztárba, hanem elitta, elette. Azelőtt kenyeret és szalonnát ebédelt. Ezután melegételt, marhahúst, borjúhúst, főzeléket. Vagyis a munkások ezrei az által, hogy a sztrájkokkal a fizetésüket felemeltették hármas irányban halottak. Megdrágították az ipari cikkek árát. Fokozták a hús és élelmiszer fogyasztást és ezek drágulását. Csökkentették a föld- mivelési termelést, mert a földmivest a gyárba csalta a magas munkabér. Felhagyott a termeléssel. Otthon bizony csak tengődött volna.

2. De van egy további oka is. Ez a közvetítő kereskedelem túlkapása, mely a termelő és fogyasztó közé fúrja magát és mind a kettőt kizsákmányolja. Azelőtt a falusi gazda maga a kocsiján hozta be a városi piacra a főzeléket, a tojást és a baromfit, minden konyhára valót. Most otthon a falujában megrohanják a vigécek, a házaló kereskedők a gazdát és megveszik portékáját. Eleinte jobb árakat adtak. később mindig rosszabbat. Aztán igy egész faluk és vidékek baromfiait, a tojásokat, élelmi szereket összeszedvén minden verseny nélkül, két-három ilyen nagy élelmiszer, tyuk- és nagy tojáskereskedőé lesz a fővárosi és vidéki városi piac és ezek a vételárakat úgy diktálják, ahogy akarják. A falusiakat pedig kitúrják a piacról.