Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)

1910-07-10 / 27. szám

MAGYAR FÖLDMIVELÓ 7 bi mi tr js Act? SB E3 HS Az állam gyermekei. Igen, Magyarországon az államnak is vannak gyermekei. És jól van az így, hogy vannak. Iszen az állam egy nagy család. Az ország első és legnagyobb családja. Hát legyenek gyermekei. Azok, a kiknek nincs szőkébb családjuk. A kik árvák. A kik nem ismerték szüleiket. Akiknek, ha vannak is szülei, még sincsenek. A kiket csak nem rég is az utca nevelt. Csavargóknak, szerencsétlenek­nek. Igen szerencsétlenek. A gyermekvédő országos intézményünk, illető­leg szentesített törvényünk az állam gondozása alá veszi mindazon elhagyatott gyermekeket, kik neve­lésre, gondozásra, egyszóval fentartásra szorulnak. E tekintetben a magyar törvényhozás megelő­zött több művelt államot. Nagy, hatalmas gondolat is van ebben a törvény­ben kifejezve. Mondjuk kifejezve! Mert, hogy megtestesítve is legyen, ahhoz nem elég a törvény. Oda szellem, okos, bölcs életfelfogás, gyakorlat, jó szív és keresztény felebaráti szeretet kell. Kell, hogy az állam menhelyein, mint egy-egy családban keresztény szellem uralkodjék a gyerme­kek nevelésében. Vallásos, kifejezetten és határo­zott gyakorlatiasan keresztül vitt vallásos nevelés nélkül azok a menhelyek csak képzettebb, tanultabb szerencsétlen egyedeket fognak a társadalomnak szolgáltatni. Kell, hogy azokban a családokban, azokon a tűzhelyeken, hova menhelyek hiányában az állami gyermekek kerülnek keresztény szellemben fogják fel ezeknek a gyermekeknek tartását, nevelését, gon­dozását. Ne válljék az a gyermek merő keresetforrássá. Jaj annak a gyermeknek, kinek tartása dijából csak élelmet, jövedelmet akar látni a gazda. Pedig bizony sürjen fordulnak elő esetek, ta­pasztalatok, melyek megrendítik ez intézménybe ve­tett hitünket is. Sok gyermektartó azt hiszi, hogy ő nem tar­tozik mással, minthogy menhelyet adjon annak a gyermeknek és gondoskodjék, hogy éhen meg ne halljon. Rósz bánásmódban részesítik a gyermekeket, idegen, jött-ment fattyuknak tartják. Hej pedig szív és lélek kell ahhoz, hogy azok a gyermekek valójában ne csak fedelet, kenyeret, de édes otthont is találjanak. Ne merészkedjék tehát azokhoz a gyermekek­hez nyúlni, akinek nincs szive és nincs lelke. Az emberbaráti szeretet, a krisztusi szeretet igen követeli, hogy a ki egyszer arra vállalkozik, hogy állami gyermeket fogad el, az legyen atyja vagy anyja a szeretet teljes és igaz értelmében. E nélkül hóhéra, tönkretevője lesz annak a gyermenek. És nagyot, igen nagyot vét az Isten, a haza és — annak a szegény gyermeknek teste és lelke ellen. — Költözködnek a fecskék. A kora reggeli órákban hosszú sürü sorban helyezkednek el a fecskék a táviró és telefondrótokon s fölkerekedve csapatosan kerin­genek a város és falvak fölött, ami azt jelenti, hogy itt van a költözködésük ideje. A lég szárnyas vándorai nagy útra készülnek. Csapatosan járnak, hogy a magukról meg­feledkezett társaikat figyelmeztessék a csatlakozásra. Az első csapat már útnak indult. Ezzel a csapattal mentek az első költésből felnevelődött fiatalok, melyek már elég erő­sek a messze tengereken való útra. A későbbi szaporulat e héten kisasszonynapja után a második csapattal vonul el. A fecskék költözködésével megindult az összes vándormada­rak elvonulása. — Hát a kolera? Hazánkban csendeség van. A fővárosban még csak gyanús esetek sem fordultak elő. A vidéken fel-felüti vészes fejét egy-egy röpke hir.. gyanús megbetegedésről. De csakhamar elszáll, mint a kötekedő felleg. így — talán szándékosan is — azt hirelték, hogy galíciai bevándorlók iMária-Pócsra behurcolták a kolerát. E hírre vonatkozólag azonban illetékes helyről jelentik, hogy teljesen alaptalan. Nem szabad azonban elbizakodni. A legszigorúbb életmód, tisztaság és a hatósági rendeletek keresztülvitele megelőzik a rettenettes bajt. — Ötven éves gazdasági egyesület. A Veszprémmegyei Gazdasági Egyesület 50 éves fennállásának megünneplése alkalmából Veszprémben szeptember 25-én délelőtt 10 órakor a vármegye székházának nagytermében díszközgyűlést tart. — Mintagazda kitüntetése. Szép ünnepség volt Koós nyitramegyei községben, A földmivelésügyi miniszter Dammer Pál mintagazdának díszoklevél kíséreté­ben adományozta a mintagazdaság fölszerelését. Soóky Kamill tiszteletbeli főszolgabíró magyar nyelven mondott beszéd kíséretében adta át a földmivelésügyi miniszter oklevelét. — Öreg cselédek kitüntetése. Hajdú Mihály Marczi János és Dús Mihály gazdasági cselédek 40 éve álla­nak Zichy Nándor gróf adonyi gazdaságának szolgálatában. Ez alatt az idő alatt a hűség és munkás kitartás e példány­képei kiérdemelték cselédtársaik tiszteletét ép úgy, mint munkaadóik becsülését. A földmivelésügyi miniszter most Fejér vármegye főispánjának előterjesztésére a 40 évi hű szolgálatért adományozandó diszéremmel tüntette ki mind hármukat. A diszérem és oklevél fényes ünnepség kereté­ben a napokban adatott át a munka é három veteránjának — Felhőszakadás és árviz. Ez az esztendő a felhőszakadások, a jégverések és árvizek esztendeje. A mint elkezdette a nyár legelején következetesen folytatta és még most is, szakadatlanul végzi munkáját. Úgyszólván elsikkasztotta a nyarat. Alig van az országnak területe, a hol ne hagyott volna nyomot vagy a jég, vagy a viz, vagy más hasonló csapás. Nem csak rengeteg termény ment tönkre, de bizony áldozatul szedett sok ember életét is. Újabban ismét a délvidéken volt fellegszakadás. Elpusztult Tömöskény, a Csongrád vármegyében levő 4 ezer lakosú derék község. Azonfelül nagy zuhatagok estek le Keszthelyen, Kolozsváron, Szamosujváron, Székesfehérváron. A Balaton is megháborodott., hogy talán egy század óta nem látták ily háborgásban. — A tűz aratása. Borzalmas látványnak vol­tak szemtanúi azok, akik a vasárnap délutáni gyorsvonat­tal Nagykárolyból Gilvács felé utaztak. Alig indult ki a vo­nat a nagykárolyi állomásról, már látni lehetett, hogy délkelet felől a mezőkről hatalmas vörös lángnyelvek csap­nak fel az égre. Első pillanatra úgy látszott, hogy egész Kaplony község lángba áll. Amint azonban a vonat közelebb ért tisztán megállapítható volt, hogy a község határában nyolc óriási buzaasztag ég. A tűz színhelyére Kaplon, Kál- mánd és Domahida egész lakossága összesereglett, oltásról azonban szó sem lehetett. A borzalmas tűz éjjeli 2 óráig tartott és huszonkét kaplonyi gazdának összes idei búzater­mése pusztult el. — Uj király. A Balkán legkisebb országa, a szerblakta Montenegró, amely eddig fejedelemség volt királysággá lépett eló. Nikita (magyarul: Miklós) a héten ülte meg fejedelemségének félszázados évfordulóját s ebből az alkalomból országa királyi koronát tett a fejére. A »fen- séges»-ből a «felséges«-be való előlépés természetesen az európai nagyhatalmak belegyezésével történt. Nikitának ugyanis becsülete van az európai udvaroknál: nemcsak mivel leányaival hozzájuk fűzte magát s egyik leányából olasz királyné lett, hanem a tulajdon érdemeinél fogva is mindenütt megbecsülik a derék, megfontolt, bölcs uralkodót.

Next

/
Oldalképek
Tartalom