Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)

1910-01-23 / 3. szám

%

A leányok.

(B) Sokszor hallottam az életben a leányok ajkairól:

— Szegény leány vagyok. A szegény leány sorsa olyan, mint az utszéli virágé. Vagy letépik durva kezekkel, letapossák kegyetlenül. Vagy ott marad. Elhervad. Viru- lását nem látta, nem érezte senki sem.

Elég baj volna, ha igy volna. De hála Istennek nincs igy.

Akár milyen önző legyen is ez a kor, még mindig vannak ideális gondolkodó lelkek. Vagy forditsuk meg, ha tetszik emig- ren: Vannak okos férfiak.

Igaz, hogy kevesebben, mint a léha gondolkodású, nagyravágyó, telhetetlen, férfiat- lan, féktelen ambicióju, telekkönyveket kereső, és vizsgáló férfiak.

De vannak. Ismerek akárhányat, sokat közülök.

A leányok tehát igen rosszul teszik, ha érezvén szegénységüket, azt a balvélekedést hordozzák lelkűkben: hogy a szegény leánynak veszni kell. Mer’ nincs tőkéjük. Nincs hozományuk.

Ezen hamis gondolkodás utpn indulva, sok leány úgy tesz, mint a gyenge lábon álló kereskedő. A reklámba veti egész reménységét. Attól vár mindent. A kirakattól.

Oh igen, sok-sok szegény leány is ilyen.

így például azt hiszik, hogy a házassághoz kitűnő reklám — a kacérság. A szem bűvös hatalma. A szellem elszabadulása. A kétes beszédek, sikamlós póza. A közlékeny- ség lépvesszője. A feltűnő ruha. A szabad

szellem. Az utca. A bálok. A színház. Az estélyek. A megvacsoráztatások. És a többi...

Hát ki tagadja: a reklám bizony sokszor lépvessző. Megállítja az embert. Bámulásra vevésre készteti.

De a nagy, feneketlen reklamirozás legtöbbször csalódással jár. Első sorban magára a vevőre hozhat óriási kiábrándulást De a reklamcsinálóra is.

így járnak azok a leányok is, akik a reklámok utján próbálkoznak érvényesülni. A kirakat után, a látszat, az érdekkeltés után.

Ne higyjék, hogy csak valamire való férfi is észre nem veszi a leány világban: kivel van dolga? A kacér leány elbolondit- hatja az ostobát, az ösztönök emberét. De a komoly, józan gondolkodású fiatal embert — vagy egészen elidegeníti. Vagy magához vonzza. De korántsem azért, hogy abban a fiatal emberben komoly szándékot keltsen fel vagy neveljen. Ellenkezőleg. Megerősíti benne azt a gondolatot, hogy igenis tisztában vagyok — a kacér leány hivatásával. Hogy többet itt ne mondjunk.

övé lehet. De hogyan ? Udvarolhat neki, hogy mind a ketten belevénülhetnek. De mi lenne az ilyen hódításunk célja?

Feleljen reá az élet, helyettem.

A mondandó vagyok, hogy a leánynak van egy Istentől adott nagy gazdasága. Legyen az a leány szegény vagy gazdag. Ezzel az ajándékkal a milliomos boldog szegény, a szegény boldog milliomos lehet. E nélkül mind a kettő — iszonyú szerencsétlen, iszonyú boldogtalan lesz.