Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)
1910-07-03 / 26. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 7 ják és azok a kevesek is legtöbbször közönyösen gondolnak arra, hogy: — A máramarosi és besztercei havasokon túl tizenötezer magyar él. Öt községben, Bukovinában pl. Közel vannak ők az édes hazához, Magyar- országhoz. És mégis nagyon messze. Mert a mi szivünk csak alig dobog feléjük. Másrészt, mert a hatalmas bérceken, hegyeken alig visznek utak. A Kárpátokat választó, őrző határul rendelte a Gondviselés. Gazdasági, kereskedelmi forgalom nincs a két ország közt. Ha a katonai politika nem erőlteti az orosz határra vivő vasutakat... bizony talán ma is csak Oderbergnek vagy Lembergbe kerülve juthatnánk el... idegenbe szakadt testvéreinkhez. Ma már azonban félanyi fáradsággal érhetjük el a bukovinai magyarságot. Ezt a testvérnépet, melyet oly kevesen ismernek itt a magyarok hazájában, illő már egyszer közelebbről megismerni. Mi ezen célból nyitottuk meg fent címzett rovatunkat. Az odautazó jeles írónk Szemnec Emil nyomán írjuk le azon tapasztalatokat, miket ő tett a bukovinai magyarok közt. B. G. Huszonnyolc mm. búza egy holdon. Óriási feltűnést keltett a minap Oroszországban két orosz gazdálkodónak szenzációs mezőgazdasági találmánya. Az illetők, a két Dentschinszky testvér közel két éven át tanulmányozták a dolgot s megállapították, hogy a termés bőségét meg lehet négyszerezni is az ő uj módszerük szerint. A kísérletezést sovány orosz földeken próbálták ki s megfigyelésükről egy berlini könyvkiadó kérésére könyvet is Írtak, mely rövid idő alatt oly népszerű lett mint a legizgatóbb olvasmányok bármelyike. A leírás szerint az eljárás nem költséges, csak fáradságos, mert az elvetett buzapalántákat az ő módszerük szerint szét kell ültetni, ami holdanként 20—25 napi munkaidővel igényel többet mint a rendes mezei munka. Maga az eljárási mód a következő: A felszántott terület, mint rendesen, beültetendő búzával, vagy rozszsal s utána négy hétre, mikor a búza már fiatal palántát hajt, óvatosan kiszedendő a földből s előre készített ágyakba jó mélyen újra elültetendő. A gyökér, miután pihentebb és vizenyő- sebb földbe jut, pár nap után megerősödik és 2-3 hét lefolyása alatt bokorszerüen, gyorsan kez'd fejlődni. A két orosz szerint egy-egy bokor 30—50 szálból áll, melyek mindegyike tele van búza, vagy rozsszemekből álló hüvelyekkel. Az ilyen bokor búza, mely legalább 25—30 fej maghüvelyt tartalmaz, minden időjárásnak ellenáll úgy, hogy az ültetést egész bátran 3 héttel előbb is meg lehet kezdeni, mint rendes körülmények között. A termés bősége állítólag meglepő. A kísérletező orosz gazdák szavatosságot adnak arról, hogy a fenti módszer szerint 28—30 mm. búzát vagy rozsot lehet termelni holdanként. Ha a gazdag terméshez még hozzávesszük azt az értékű szalmát is melyet az aratás után a gazda nyer a termés mellett, úgy valóban nagyon kifizeti magát az a nem kis fáradság, mely a palántázással jár. ■ ■ MX DJSAOT ■ ■ A nagy veszedelem. Kolera fenyeget. Nem kell félni . . . de csak vigyázni tessék ! A fekete halált, ez a rettenetes veszedelme, pusztítója az emberiségnek már pusztít az öreg Európába is. Körülöttünk, mögöttünk való országokban már reszketnek az emberek. Rémesen fut végig a hir nálunk is, hogy — Itt a kolera! Az öldöklő, fekete kaszás, mely hatalmasabb rendet vág a népek sorába, mint akármilyen nagy, hatalmas háború. Az emberek akkor izgalomba jutnak, ha végig zug a hir: — Itt a háborít! ' ’Iszen az élet ösztön, a halál gondolata mindig hatalmas érzéseket rezegtetnek meg az emberekben. De fekete halál gondolatára bizony vas ideg is. * * *■ Azért figyelmeztetjük népünket, hogy mindazon intézkedéseket, melyeket a józan ész, a tapasztalat, a hatóság tesz, ajánl a lehető, legnagyobb lelkiismereteséggel vigye keresztül. A kolerának a leghatalmasabb ellensége az emberek, a lakosok elővigyázata. Tehát nem kell félni, ijjedezni. Sopánkodni. Hanem cselekedni. Vigyázni és egymásnak segítségére lenni. * * * Vannak, egy mese szerint a kik félelmükben haltak meg. A mese igy szól: Nagy kolera volt. Az öldöklő angyal már készült egy igen jó és erkölcsös városba. Az irgalom angyala megállította útjában és sirva kérte, ne bántsa a jó embereket. Végre hosszú alkudozás után abban állapodtak meg, hogy ötszáz embernél többet nem fog leteriteni. A veszedelem megkezdődött. Borzasztó volt az. Nem ötszáz, de sokkal több ember elpusztult. Mikor végre megelégelte az öldöklő angyal s csöndesség lön, szemrehányást tett az irgalmasság angyala, hogy ígéretét nem teljesítette. Ötszáznál több halt meg. Az öldöklő angyal kajánul mosolygott és szólott: »Nem, te csak arra kértél és én azt Ígértem, hogy a fekete halál (a kolera) ötszáz embernél többet ne bántson. A kik ezenfelül meghaltak, azok mind gyermekes félelemből hullottak el. Ők maguk az okai, mert remegtek s ha legkisebb változásuk volt, a veszedelembe szaladtak. Erőltették hogy — kolerások legyenek.« Ez mese. De a tanulság csakugyan szembeötlő, ha egy kis bajunk van, ne keressük az alkalmat arra, hogy kolerások legyünk. Figyelő. * — Kegyelem húsz elítéltnek. A király nyolcvanadik születési évfordulója alkalmából az igazságügyi minisztérium előterjesztése alapján busz felségsértésért és izgatásért első Ízben elitéltnek megkegyelmezett, — f Forster Kálmán. A magyar mezőgazdaságnak lelkes barátja és szorgalmas napimunkása dűlt ki Forster Kálmán miniszteri tanácsosban, akit váratlanul, rövid betegség után, munkás életének javakorában a múlt héten ragadott ki közülünk a halál. A boldogult teljes emberöltőn át szolgálta a magyar föld érdekeit, úgyis mint gyakorlati gazda, úgyis mint nagyrangu tisztviselője a földmivelési minisztériumnak. Mint gazda, megyeszerte hires gazdasággá fejlesztette pusztarádai (Pest m.) szép
