Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)

1910-06-26 / 25. szám

Megjelenik minden vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Arany János-utca 17. szám. FMIÓ8 SZKRkKSZTÜ PS KIABÓTLIAJHOPS : BODNÁR GÁSPÁR Előfizetési árak Egész évre ........................4 koron» Fé l évre.............................2 Ne gyed évre...................1 » A4 t * • M r /> a Lapunk, a Magyar Földmivelő 1910. év szeptember hó Á/iauazm lessen: 4-én (írva negyedikén) jelenik meg gazdag tartalom­kJ mai. Többször és különösen a múlt számban indokoltuk meg annak jogosultságát és célszerűségét, hogy a nagy munkaidőben csakis elkerülhetlen és hirtelen felmerült esetekben adunk lapot. Addig is kitartó munkásságot és Isten bő áldását “IHF ■» ,w kívánjuk a magyar nép életére és tűzhelyeire. BV Megérett és érendő kalászok... (B. G.) Az ország szeme, tekintete a megérett kalászoktól sárguló, ringó vetés­erdőkre van szegezve. Szent Péter Pál napján közfelfogás sze­rint a magyar nemzeti munka fáradságának évi eredménye már forduló ponton van. Dűlőre válik. A magyar népnek pedig van egy sze­relme. Egyéni szerelménél is bensőbb, for­róbb. Az ő szerelme, rajongása a föld után. A föld iránt. A magyar embernek azonfelül legkedve­sebb terméke a búza. Átalán a kalászos növény. 1 Azért nálunk az aratás sokkal jelentő­sebb, mélyebb vágású idő. Munka és kenyér. Élet is. Mert az ország gazdasági helyzetét rendszerint az aratás eredménye dönti el. Csak nézni kell az ország arculatát igy aratáskor. És benézhetsz a lélek műhelyébe is. Ahol az öröm vagy bánat, levertség, remény, bizodalom és reménytelenség, aggó­dás kovácsolódik. A kereskedők, az iparosok éppen úgy, mint az ország hivatalnok-serege lesve-lesi: milyen lesz az aratás ? Főleg a kereskedő világ megfigyelése rendkívüli lélektanulmányra ad bő alkalmat. Kereskedő uramék ugyanis nagy rész­ben szintén e föld zsírjából élnek. Még min­dig igazság, hogy a töld a legjobb, a leg­hűbb — fejős tehén. Ma is igaz tartalma van annak a régi­régi mondásnak, hogy ha a parasztnak búzája termett — pénze terem a kereskedőnek is. És mégis, mégis. A kereskedő világ ádáz harcot harcol a gazda osztály ellen. Irigy­kedve sajnálja azt a legkisebb tápláló anya­got, amit a nemzet táplálékként a gazda világ elé, a földbe vet. Azt, amit ez a nem­zet óriási százalékban abból a hű, hálás és fáj­dalom lesoványitott tehén tejének árából kap. A magyar föld kalászai megérnek. De nem akarnak megérni itt e földön az igaz­ságok, a tapasztalatból kipattogott eszmék. Az élet kalászai. Nem akarnak megérni sem fent, sem lent. A nemzet értelmi osztálya ma sem fogja fel, hogy ebben a hazában még belát- hatlan időn át a föld, a termelés a gazdaság lesz és lehet csak alapja a nemzet szellemi és anyagi erősödésének. Hogy Széchényi tanításának kell megérlelni a nemzet gon­dolkodását. Legyünk először gazdagok, erő­sek anyagilag, aztán építhetünk bátran. Erősítsük meg elsőbben az ősi talajt. Az ősi

Next

/
Oldalképek
Tartalom