Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)
1910-06-19 / 24. szám
2 MAGYAR FÖLDMIVELÖ Olvassuk el. — Nehéz nyomdai viszonyok. — A mi újságunk megjelenésének folyása, pontossága egy-két számra nézve megakadt. Vis major, leküzdhetlen nehézség akasztotta meg, nemcsak a Magyar Földmivelő megjelenését, de az összes vidéki lapokét. Tehetetlenül, ölbe tett .kezekkel kellett bebámulni a nagy szedő terembe. Üres volt és csendes. Az ólombetűk nem mozogtak. A gép megállóit. Gazdák és szedők, munkások megegyezésre jutni nem tudtak. Végre 13-án reggel megkezdődött a munka, mert hosszú és kínos vergődés után végre dűlőre került a kínos ügy. * * * A munka megkezdődött. Kérdés azonban, meg- birják e a rettenetesen összehalmazódott munkaanyagot. Az iskolai értesítők, és más mozgó munkák közt azt se tudják a nyomdákban, mihez kapjanak. Mi, bár áldozattal is, gondoskodtunk, hogy e hóban teljes számmal és egész lappal szolgálhassunk olvasó közönségünknek. Azonban most már többszörös okunk van arra, hogy fentartsuk, amit a múlt év vége felé irtunk, hogy t. i. — Már most idejében jelezzük lelkiismeretesen, hogy a Magyar Földmivelő az 1910. esztendő minden vasárnapján megjelenik. Kivéve a nagy munkaidőt : julius és augusztus hónapokat. E két hónapon át szüneteim fog. Ezt a szünetei pótolni fogjuk tartalom gazdasággal és mellékletekkel. Elhatározásunk fő oka: a hozzánk érkezett levelek, előfizetések levonása. A gazda nép mondják, írják ez időben nem olvashat. Csak ritkán juthat hozzá. Nem zárkózunk el azonban attól, hogy ha az események és sürgős körülmények követelik, e két hó alatt is egy-egy számot adjunk. * * * A nyomdában történt dolgokkal pedig a nyomdász munkások nem a nyomdatulajdonosokat hozták nehéz helyzetbe, hanem minket újságírókat. A lap nyomdai költsége 13 év alatt 50 százalékkal emelkedett. Most is oly nagy teher zudult ránk, hogy alig bírjuk elviselni. A lap ára marad. Ilyen lapot, 52 ivet adni 4 koronáért: ez csudás dolog a mai világban. De mi nem pénzért dolgozunk. Eszmékért és a népért. A mi népünk életéért, boldogulásáért. Hát adjuk a legolcsóbban. Úgyszólván ajándékkép a mi újságunkat. * * + Arról tehát legyenek meggyőződve, a mi olvasóink, hogy a nehéz, leküzdhetlen erők, ellenhatások miatt elmaradt számot pótolni fogjuk az őszön és télen oly gazdag szellemi tartalommal, a mi meglepetés számba megy. Készül eredeti regényünk, mely még fokozottabb mértékben fogja felkölteni az olvasó érdeklődését, mint az elmúlt esztendőben Szép Aranka, melynek folytatásáért valósággal rajongtak olvasóink. A szünidő alatt oly gazdag, változatos, érdekes és értékes anyagot gyűjtünk, hogy heti lap velünk alig kelhet versenyre. Mindezeket olvassuk el jól. Figyelmesen. És mérlegeljük igazságosan. A Magyar Földmivelő tehát ez év szeptember 4.-én fog megjelenni. Ha csak időközben nem leszünk arra kényszerítve, hogy egy-egy számot megjelentessünk. A viszontlátásig ! Szatmár-Németi, 1910 junius 15-én. Bodnár Gáspár szerkesztő-kiadó. Az uj képviselőház. — Országgyűlés. — A képviselőházba uj emberek, uj pártok vonultak be. Az utolsó, rendes választás is meg volt tehát. Még lesznek pótválasztások, talán a benyújtandó petíciók nyomában is akadni fog még egy-egy választás. De a főeredmény e sorok Írásakor már itt van előttünk. A pártok számaránya: Eldöntésre került — — 408 kerület Munkapárt--------24 5 48-as Kossuth-párt — — 49 » 48-as Justh-párt — — 38 » 67-es pártonkivüli — — 20 % 48-as pártonkivüli — 11 > Néppárt — — — — — 13 » Nemzetiségi — — — 8 T> Demokrata — — — — 2 Keresztény szociálista 1 » Gazdapárt —- — — — 3 > Ujpárt — — — — — 1 Pótválasztás — — — — 20 •» 388 betöltött mandátum van eddig és 20 pótválasztás lesz. Így hát bizony az uj országgyűlés erősen különbözik az előbbitől. Míg ugyanis előbb a függetlenségi negyvennyolcas párt volt az uralkodó, most alig teszi egy harmadát a nemzeti munkapártnak. Feltűnő jelenség, hogy nem kevesebb, mint tízféle pártállásu ember kerül össze az országgyűlésbe. Három-négynél eddig nem volt több a pártok száma a magyar országgyűlésen. Most már fele utján vagyunk a szomszédos Ausztriának, melynek parlamentjében nem kevesebb, mint húszféle párt ül. A kisgazdák pártját máshelyen mutatjuk be, agrárius párt címén. Edvárd király és az iskolás fiú. Az elhunyt angol király nagy gyermekbarát volt. Egyszer egy faluba érkezett és ott az iskolában is látogatást tett. A fiukhoz maga intézett kérdéseket, igy a többi között azt is kérdezte, kik voltak Anglia legnagyobb királyai ? — Alfréd király, Viktória királynő — hangzott kórusban a felelet. A tanitó azután észrevétlenül néhány szót súgott az egyik fiú fülébe, mire az fölkelt és igy szólt: — VII. Edvárd király. — Helyes, mondta a király, de megtudnád-e mondani, hogy micsoda nagy tettet vitt véghez VII. Edvárd király ? A fiú erre a kérdésre nem tudott felelni és szégyenkezve hajtotta le fejét. — No, ne busulj, — vigasztalta erre a király — hiszen én magam se tudom!
