Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)
1910-05-29 / 21. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 2 Most, a zavaros idők előhívták ezeket a nagy népbarátokat. Hol voltak ők, mikor a népéri dolgozni kellett ? Hol, mikor baj, bubánat ért benneteket bodrogközi nép! Mikor tűz, jég, vihar pusztított. Mikor uzsorások kezeiből, körmei közül kellett kiszabadítani a népet? Hol voltak? Hol voltak igen, mikor kórházat, iskolát, óvodát kellett emelni ? Mikor menhelyeket kellett állítani. Ruházni, segíteni. Könnyeket törölni? Hol voltak? Talán vágták, szelték a részvények kup- ponait. Talán kávéházakból nézték a szép világot. De titeket nem ismertek. Rátok nem gondoltak. Most előbujnak! Most sírnak rajtatok. Most gyanúsítják, rágalmazzák, megdobálják azokat, akik értetek dolgoztak, áldoztak, akik veletek élnek. Akiktől munkát, kenyeret vártok. És mindazt, amiből éltek, boldogultok. Ne hagyjátok el azokat, a kik a ti igaz barátaitok voltak múltban. Azok a jelenben. És akik a jövőben is azok kell hogy legyenek. Különben ti bánjátok meg. Keservesen, ezerszeresen. Adja Isten, hogy eszetek helyén legyen! Bodrogközi. A választások. A politikai élet hullámai most a legerősebbek, sőt legdühösebbek. A vezérek utón, politikai programmbeszédek, kortes beszédek csak úgy dűlnek. A társadalom úgyszólván tűzben van, Itt-ott bizony nem csak zászlók lengenek, de viharos felhők is csüngenek. Hát hagyjuk mi a politikát. Cudar ringyó az, mondotta Mikszáth nagy Írónk. Jó attól őrizkedni. Figyelmeztetjük azonban a népet. Vigyázzon és ne üljön fel egykönnyen holmi nép- butitók, népámitók handa-bandájának. Ne ugorjon bele egy-egy módosabb gazda például a »a honatyás jelöltség«-be. Iszen csak azért ugratják, hogy — egy kis alkotmányos költségre szert tegyenek. Az alkotmányos költség meg elúszik. És? Vásár után okosodik a magyar. De keserves tandijat kell fizetni azért — az okosodásért. Két marok. — Választási kép. — Komám asszony, hallotta-e, hogy milyen tisztesség érte Egyedül Jóska komát. — Hallottam biz én. Hogy afféle cilinderes urak felléptették követhonatya jelöltnek. De tiszteségnek bizony hogy nem tartom én. Hanem éppeg vesztösségnek. — Már hogy miér ? — Azok a cilinderes urak hamar elpárolognak. És majd a markokba nevetnek. A követjelölt ur vagyona is elpárolog. De ő — a markába sir. Az otthon. — Nézd meg anyját, vedd el a lányát... — Az édes, a boldog, a megelégedett otthonról sokat írtak már költők. Dicsőítették, magasztalták minden időben és ezentúl is tenni fogják, mert az emberiségnek erős és legyőzhetetlen érzéke van az otthon iránt. En tehát most elhagyom a magasztalást, hanem e helyett itt inkább arról irok, mik azon módok, eszközök, melyekkel ezt az annyira dicsőített édes otthont meglehet teremteni ? Olvasóm ajkai mosolyra nyílnak, szinte ellesem gondolatukat, hogy mondják úgy lelkűkben: Furcsa! Mivel lehet boldog, édes otthont teremteni? — Pénzzel, gazdagsággal! Oh nem csak szives olvasóm! Ismerek én férfiút, kinek nagyon sok pénze van és nincs boldog otthona. Mikor az alkonyat eljő, irigykedve nézi a madarat, hogy fészkébe szállhat nyugovóra. Ő nem teheti, neki nincsen ilyen boldog otthona. — Hát talán nagy, jó jövedelmező állással! Oh még ezzel sem! Akárhány nagy hivatalban levő ember él, a kinek nincs édes otthona. Fájó szívvel nézi az ilyen magasrangu ur az egyszerű földmivest, ki munkája után kis házikójának csendes békéjét élvezi. — Hát talán a jólelkü, hűséges, minden áldozatra kész feleség lesz az, ki ezt a megelégedett otthont biztosítja ? E kérdésnél már meg kell állapodnunk. Való, hogy a jó Isten a nőnek kiváló tehetséget adott arra, hogy a családi életben ezt az otthont megteremtse. És ha a boldog otthon nem is kizárólag a nőtől függ, elmondhatjuk, hogy mégis csak az ő kezében összpontosul a legtöbb mód és eszköz arra, hogy ezt az otthont vagy megteremtse, vagy teljesen szétdulja. Vannak esetek, (az életben akárhányszor láthatjuk), hogy a nőnek minden önfeláldozása, igyekezete nem képes a férfit elvonni a vendéglőktől, a korcsmáktól, nem képes sem gyöngédséggel, sem esdő kérelemmel az otthonhoz láncolni. Ám ezért még sem adjuk fel amaz állításunkat, hogy igenis a nőnek lelki ereje, figyelme, okossága rendkívül nagy befolyással van arra, hogy a családi életben a férfinek boldog otthonja legyen. Az otthonnak szeretete sok körülménytől függ. Ezek között természetes első és legfontosabb, hogy a házastársak öntudatos, békés családi életet éljenek. Ha ez a teltétel nincs meg, boldog otthonról szó sem lehet. Vannak aztán más körülmények is, miket sokan kicsinyes dolgoknak tekintenek, talán figyelemre sem méltatnak, holott lényegesen befolynak arra, hogy az otthonnak szeretete ki ne haljon az ember szivéből. Ilyen például a házirend, a tisztaság, a háztartásnak minden nagyobb zaj, lárma nélkül való vezetése. Az asszonynak türelme, nyelve, lemondani tudása, haragos szenvedélyének megfékezése, takarékossága, gyermekei iránt való önfeláldozó szeretete, tekintélye — ezek mind megannyi feltételei a csendes, megelégedett otthonnak.
