Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)
1910-05-22 / 20. szám
4 MAGYAR FÖLDM1VELŐ 6AZ9ÁE VILÁGA. WB ES? EB Legeltető szövetkezetek. Hazánk lassú elvérzésének, a kivándorlásnak annyi sok oka között nem utolsó helyet foglal el ama körűimén}', hogy a mezőgazdasági és ipari munkásoknak s más vidéken élő földbirtokkal és legelőjogosultsággal nem biró kis existenciáknak a legtöbb helyen lehetetlenné van téve az állattenyésztés, az állattartás. Aki közelebbről ismeri a föld nélküli kis ember helyzetét, jól tudja, hogy az az egy fejős tehén, egy-két sertés tartása mennyivel elégedettebbé teszi, mennyivel jobban s emellett olcsóbban táplálja a szegény családot. Mező és erdőgazdasági szakkörök megbeszéléseinek s kormányintézkedéseknek tárgya: a közlegelők jogi és gazdasági ügyeinek rendezése és általános a vélemény, hogy addig mig törvényes intézkedések nem kötelezik a községet a volt úrbéres közbirtokosságok kezén levő legelőknek megváltására, addig az állattenyésztés általános fejlődésének egyik igen hatékony tényezőjét és emeltyűjét képező legelőügy a legjobb esetben is stagnálásra van kárhoztatva. Ezen bajokon igyekszik a hegyvidéki miniszteri kirendeltség legeltető szövetkezetek létesítésével' legalább némileg segíteni. A hatásaiban még most is érezhető legutóbbi pénzügyi váltságot megelőző időkben igen keresett s aránylag igen jól fizetett áruk voltak az erdei fatermékek. Különösen a községek közelében síkságon vagy lankás domboldalokon fekvő kitermelés és kiszállítás tekintetében könnyen hozzáférhető erdők találtak hamarosan vevőre. Jól tudjuk, hogy birtokrendezések után a volt úrbéreseknek legelőilletőségül jutott, többé-kevésbé értékes erdők nagy része az aránykulcsokat jó előre olcsón összevásárló üzérek kezébe került, kik az egy-egy tagban kihasított legelőilletőségek fakészletét eladták, a letarolt területet pedig minden rendszer nélkül csakis a minél nagyobb pénzjövedelmet tartva szem előtt, legeltetik. E legelőilletőségeket tulajdonosaik szívesen eladnák mert hisz nekik csak a fára tfolt szükségük, melyet busás haszonnal eladva, az üzletbe fektetett tőkét kamatostól megkapták s igy az értékes díszétől megfosztott, letarolt terület csak teher a vállukon. Az erdős hegyvidéken, mely belterjes állattenyésztéssel a svájci kulturfokra volna hivatva emelkedni, igen sok és jelentékeny kiterjedésű legelő erdő sínyli a közvagyonosodást alapjaiban támadó lelketlen üzérkedés és rablógazdálkodás pusztító következményeit. A legelő nélkül szűkölködő, vagy kevés legelő felett rendelkező vidéki kis existenciák legeltető szövetkezetekbe tömörülve e könnyen megvásárolható területeket szerezhetnék meg. Ami egy két embernek anyagi erejét felülmúlja, egy szövetkezetnek könnyen megoldható feladatul jelentkezik. Nagyobb községekben vidéki kisvárosokban, ahol jelentékenyebb számú munkás, iparos és földet nem biró inteligens elem lakik, van leginkább lét- jogosultsága a legeltető szövetkezeteknek. Máramaros-vármegye felső vidékein, hol a havasok közelsége miatt községi közlegelőket nem hasítottak ki, hanem a birtokrendezés alkalmával kinek-kinek legelőilletőségét egyéb nemű birtokaival együtt egy-egy tagban adták ki s ahol az üzérek értékes fenyőerdőre spekulálva a birtokrendezések előtt igen sok legelőilletőséget vásároltak össze, majdnem minden völgyben legeltető szövetkezet létesülhetne. Ahol a megszerezhető legelők a községektől igen távol feküsznek, egyes érdekeltségek üszőnevelő, vagy meredekebb lejtőkön juhtenyésztő legeltető szövetkezeteket létesíthetnének. Önként felmerül a kérdés, hogy a legelőgazdálkodás intenzivitása tekintetében miért jobb a legeltető szövetkezetek gazdálkodása ? hisz az üzérkedő fűbér fizetése mellett felfogadott szarvasmarhákkal ép úgy legeltet, mint a legeltető szövetkezet. Csakhogy az. üzért a legelő kihasználásában tisztán pénzügyi szempontok vezetik, ez alapra helyezkedve a legelőt túlterheli s javításával, jókarban tartásával nem törődik; mig a legeltető szövetkezeteket nemcsak törvényesen megerősített alapszabályok, hanem a közigazgatási hatóság által jóváhagyott legelőrendtartások korlátozzák a rabló gazdálkodásban s kötelezik a legelő jókarban tartására, ápolására és javítására. E mellett a legeltető szövetkezetek államsegélyben részesülhetnek: a hegyvidéki miniszteri kirendeltség nemcsak a legelők javításának s jókarban tartásának szakszerű vezetéséről gondoskodik, hanem az irtásokhoz fatönkkihuzó gépeket kölcsönöz a talajnak és kiimának megfelelő fűmagkeverékeket államköltségen állapíttatja meg, gondoskodik az esetleg szükséges műtrágya olcsóbb beszerzéséről s oly szövetkezeteknél, melyeknek tagjai legelőjükön teljesítendő javító munkájuk napszámbérét is alig nélkülözhetik, az egész munkaérték bizonyos százalékának megfelelő pénzbeli segélyt eszközöl ki. Legeltető szövetkezetek támogatásánál az államsegély azért is jogosult, mert pusztulásnak induló területek megmentéséről: elkopárosodásának megakadályozásáról van szó. Ezen erdők helyén létesített s legeltető szövetkezetek által megvásárolt, elvadult legelők szakszerű vezetéssel ligetes legelőkké lesznek átalakítva. A túlmeredek partokon és oldalakon, a sziklás, köves helyeken, talajt védő erdőrészleteket nevelünk s az e ligetek között elterülő jótalaju térséget be- gyepesitjük. A közbevetett ligetek nemcsak a talajt védik ott, ahol az a legkönnyebben megsebezhető s hirtelen támadó záporok rohanó árjának áldozata lehet, hanem a legelő marhának forró időben és viharok alkalmával védelmül szolgálnak. Meg kell jegyeznem, hogyha a legeltő szövetkezet mint tag az országos központi hitelszövetkezet kötelékébe lép be, az egyénenként jegyzett összes üzletrészeknek megfelelő nagyságú összeget az üzletrészek első csekélyke részletének befizetése után kölcsönképen kaphatja. Tehát szegényebb sorsú legeltető szövetkezetek az országos központi hitelszö-
