Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)
1910-05-15 / 19. szám
4 MAGYAR FÖLDMlVELŐ virág színét nem kell ám festeni. Megfestette azt a legnagyobb művész, festő: a természet. Nem is kell annak mesterséges illatot adni. Illatossá tette azt a napsugár, az anyaföld és az áldott eső. * * * Hej egykor, nem is oly régen becses és drága volt ám egy szál igaz virág is. Egy picike csinos csokor a hajban, a mellen, a gombjukban, a kezekben, a koporsón, a síron, a templomban. Nem kellett ahhoz, hogy valaki pl. csinos kalapot viseljen egy hátikosár vagy egy egész kert, mező virága. Elég volt egy csinos rózsaszál. Egy kis virágszál. Ha a magyar leány egy szál virágot adott annak, a kit szeretett: az meg volt ám szeretve. És az a virágszál meg volt ám becsülve is. Mikor a térítőn feküdt a halott... a kedves, a mosolygó halott, a korán letört liliom, a ketté tört tölgy: egy szál virágot, egy kis csokrot helyezett a busongó, a bánkódó arra a kihűlt szívre, arra a megtört kebelre. És édes Istenem mennyi lemondás, mennyi bánat, mennyi érzés volt ebben a csekélységben kifejezve. És ma? Oh, de nehéz is róla beszélni. Társzekerek viszik a drága, csinált koszorúkat a koporsó után. A sok hazug feliratokkal. A hiúság köti, csináltatja ezeket a sokszor hitelbe vett koszorúkat. Hogy lássa a világ. Az emberek. Oh igen, az emberek! Pedig, ha azoknak a koszorúknak az árát sokszor az árván maradt gyermekek könyeinek letörlésére adnák : bizony, hogy a legszebb virágot adnák a maradandó emlékezetnek. * + * A virág az ember életének költészete. Mig virág fakad a földön, a reménységnek is lesz mindig gyökere. És hajtani, virágozni fog ő is. Virág és reménység egy tőn fakadnak. A virág is elhervad, mint kihűl, elfogy a reménység. De jő az idő, mikor a virág ismét éled, bimbóba borul és aztán kihajt. És hű marad. így van az ember szive legdrágább, egyedül hű virágával — a reménységgel. Az is elhervad, de egyszer csak megint kihajt lelkűnkben. Mi is volna az élet uj hajtások nélkül? Bodnár Gáspár. Hajdan és most. — Bab, dinnye, kalarábé, cseresznye. — A tizenhatodik századig nem ismerték sem a babot, sem a dinnyét. A kalarábé a tizehetedik és a répa a tizennyolcadik századból való. Ebben az időben egy liter borsónak az ára Párisban ötszáz frank. A tizenötödik századig egy narancs öt frankba került. A szegény emberek a gyümölcsfélékből csak almát körtét és szilvát ismertek. Már a cseresznyének is óriási ára volt, mert egy XV. Lajos tiszteletére adott vacsora leírásában olvasom, hogy a királyt cseresznyével is megkínálták. Ez alkalommal Páris városa nyolcvan szem cseresznyéért fizetett nyolcvan frankot. GAZDÁK VILÁGA. B ra ra Ügyes rovarirtó szerszámok. Mindazokat a rovarokat, amelyek az alacsony növésű veteményt lepik el, s amelyek nem igen erősen kapaszkodnak bele, de nem is ugrándoznak, bogárhálóval kell irtani; ha pedig e rovarok fürgék, már a legkisebb zavarásra elugranak (földi bolhák,) ezeket bolhafogó talyigával irtjuk. Azokat a rovarokat pedig, amelyek nem hálózhatok vagy csak földön mászkálnak és nem ugrándoznak, baromfival szedetjük fel. A bogárháló szerkezete emlékeztet a közönséges lepkehálóra, de mert nehéz munkába való, erősebb minőségű. A bogárzsák erős, tartós házivászonból készül és olyan széles szájú, hogy azt a hálókerethez pontosan hozzá lehessen varrni. A bogárhálót csak száraz időben kell használni, tehát ha a harmat megszáradt s amikor a rovarok a meglepett növények felsőbb részére húzódtak. Használata abban áll. hogy kissé előrehajolva s a hálóval jobbrabalra hálózva összemeregetjük a bogárságot. Ügyelni kell, hogy a háló hosszabb fele pár- vonalosan érje a növény alsó harmadát, mert igy a hálóval meg megütődött növényről lepotyogó bogár mind a hálóba hull. Ütni, erősen vágni nem szükséges a növényzetet, mert ezzel nem fokozzuk a hálózás sikerét, hanem csak rongáljuk a megóvandó növényt. Ha sok a bogár és 15—20 csapás után már annyira megtelt a háló, hogy további hálózáskor már ki is hull, akkor a hálós félbeszakítja a munkát, bal kezével összefogja a hálót a szájánál, hogy a bogár ki ne másszék vagy ki ne repüljön belőle s kiönti az arra való vederbe. E veder (rossz tejeskanna) egy harmadnyira vízzel van megtelve és tetejébe egy kis petróleum van öntve, amely az ösz- szehálózott bogarak megölésére szolgál. Mert ha a bogarat a hálóból e petróleumos vízbe öntjük, elpusztulnak. Az elpusztult bogarat azután vagy zsákba szedetjük, vagy ha van elég edényünk, akkor ebben hagyjuk és hazaszállítva, trágyába ásatjuk. E hálózást már akkor kell kezdeni, mikor az irtandó bogár mutatkozik és addig kell ismételni, amig bogár akad. Legtöbbször elég, ha e hálózást hetenkint kétszer, két-három hétig folytatjuk. A hálónak nagy hasznát vesszük a lucernásokban, a herésekben, de összemerithető vele a nyár elején mutatkozó honvédbogár s a későbben a búzában a bundásbogár s még későbben a többféle szipoly és más. E hálót házilag lehet készíteni. A bolhatalyiga tulajdonképpen egy 30—4-0 centiméter széles és 2 fél méter hosszú deszka, melyet egyik oldalára erősített két fogója s másik oldalára erősített 2—3 kisebb-nagyobb kereke segítségével a bolháktól meglepett területen fel s alá tolni lehet. A bolhatalyiga kerekének átmérője a föld göröngyös voltától s a bolhás növény magasságától függ s általábaii olyan magas legyen, hogy
