Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)

1910-05-15 / 19. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ

2

pedig meghagyja, hogy az iskolákban negyedéven- kint egyszer tűzriasztást kell tartani, s a tűzriasz- tások közül legalább egynek füst előidézésével kell megtörténnie. A tanulókat általában ki kell oktatni, hogy tűzveszedelemben, menekülés közben milyen magaviseletét kell tanusitaniok. Közölni kell velük, hogy az iskolában többször lesz tűzriasztás, annak idejét azonban csak a tanítóknak szabad tudniok.

Az első ilyen tűzriasztást — egyelőre füst nélkül — múlt napokban tartották meg Győr egyik népes külvárosi iskolájában. Az előre megbeszélt terv az volt, hogy a főépület kapuja, s a mellék- épület folyosója áll lángokban. A legnagyobb csendben folyt a tanítás, mikor a teljes készenlétben megjelent tűzoltóság vészkürtje megszólalt. Egy két ijedt arc, de a tanítók bátorító szava lecsillapítja az ijedelmet, három és fél perc s az iskola 412 növendéke az ablakon, udvaron és kerítésen kézről-kézre adva, bátorítva, megvan mentve a képzelt veszedelemtől. A gyakorlat igen jó hatást keltett a kicsinyekben, akik most már tudják, hogy igazi veszedelem esetén hogyan kell viselkedniük.

Jól orgonáltunk.

Bérmálás volt a faluban. Ki is tett a kántor ur magáért. Meg is dicsérte érte a püspök ö méltósága.

Másnap felmegy a kántor ur a kórusra és mondja Jóskának, ki takács, kosárkötő. harangozó és fuvónyomó is volt egy személyben, hogy »megdicsért a méltóságos ur, mert jól orgonáltam.«

— Mit mond Jóska — orgonáltam ? Nem jól van, orgonáltunk, hisz tán én is segétettem valamit ? vagy hogy ?

Csengetnek misére. Kántor ur ráteszi kezeit a billentyűkre, de nem szól. Rákiált hát Jóskára:

^— Nyomjad Jóska, nyomjad ! !!

Jóska is visszafelel :

— Ma nem ! nem 1 Ha tegnap nem együtt orgonáltunk, hát orgonáljon ma is egyedül.

Népámitás.

Az egész világon ismeretes a mi magyar népünknek értelmessége. Nincs egész Európában hozzá fogható józan, okos nép s mégis akadnak rossz lelkű emberek, akik megakarják téveszteni ezt az okos népet, kiszínezve e bizony — fájdalom — hazánkban még igen sok közterhet, melyeket egyaránt visel szegény és gazdag s úgy tüntetik fel, mintha azt csak a föld népe viselné. Izgatják, ámítják az okos népet.

De a mi népünket nem kell ám félteni, nem lehet azt felültetni handa-banda beszéddel. Csak a tényeket nézi s azokból Ítél.

Különösen sok ámító jelentkezik most a képviselőválasztásokat megelőző időben.

Érdekes hirt kaptunk a többek között a Bodrogközről.

Ott a volt képviselőt Sennyei Miklós bárót, a Kossuth-párt tagját jelölte a Bodrogköz egész választó közönsége, egyhangúlag pártra való tekintet nélkül.

Vájjon mi utón szerezte meg a báró azt az osztatlan bizalmat, a mivel a választók megajándékozták ?

Nem olyan ember ő, aki eldicsekednék azokkal a tényekkel, a melyeket a bogrogközi magyar nép boldogulásának elősegítésére tett.

De mi, akiket minden a földmivelő nép boldogulására vezető törekvés oly közvetetlenül érdekelj utána jártunk a dolognak.

Kérdezzétek meg csak atyámfiái a cigándiakat, mijök nekik ez a népszerű »Miklós báró«? Kérdezzétek meg a karádiakat, a karcaiakat, hogy jutottak tekintélyes birtokhoz az által, hogy előbb Sennyey Miklós báró, majd azután Mailáth József gróf olyan olcsó áron osztottak kifparcelláztak) közöttük tetemes földterületet, a mely egységárnál az egész nagy földbirtokot is kedvezőbben lehet volna értékesíteni.

S mégis, mi történik ?

Huska Ferenc nagygéresi gazdálkodó embert, aki keze munkájával több mint száz köblös földet szerzett magának, rosszindulatú tanácsadók, a boldoguló nép ellenségei felbujtották, hogy legyen jelölje a szocialista hajlandóságú 48-as földmives. pártnak.

Hát az még nem volna nagy baj, ha egy egyetlen ember esnék csak áldozatul, ha csak ez egyet szédítené meg a felbujtó beszéd.

Ha Huska Ferenc eteti itatja a népet, beszél nekik a mint gondolja a maga nyelvén, valójában igazán összefüggés nélkül való hebe-hurgya dolgokat, elkölt nehány ezer koronát. Megterheli, esetleg el is vesztegeti fáradsággal szerzett vagyonkáját: ám tegye. Neki nincsen családja, egyedül áll a világban, a neve is úgy él a géresiek közt »Huska Ferenc nőtelen«.

De ti atyámfiai nem vagytok családtalanok, szeretitek a földet, melyet már megszereztetek, ne higyjetek ámító izgatóknak, akik most Huska Ferencet Dózsa Györgynek teszik meg s lázadásra szítanak titeket.

S milyen bolond beszéddel.

Hogy csak többet ne mondjak: ráfogják a bodrogközi mágnásokra, hogy a népet kizsarolják. Ti tudjátok, milyen nagy hazugság ez.

Azt írják, hogy az ártéradót emelik az urak s a vizszabályozó társulat adóvisszatéritményét felosztják maguk közt: ők részesednek benne.

Pedig hogy áll a dolog.

Éppen a Mailáth gróf s Sennyey Miklós báró bölcs s a kisgazdák érdekeit annyira szivén viselő gondos működésének eredménye, hogy a bogrogközi szabályozó társulat tagjai ma sem fizetnek holdankint több évi járulékot, mint ezelőtt 35 évvel s bár a szabályozásra e társulat több mint 11 millió koronát költött el, a milyen összeget a Tiszamenti 42 társulat közül csak 5 fektetett be, mégis a társulati területek holdankénti ártéri járuléka csak 9 társulatnál kevesebb s 14-nél azonos a bodrogközi társulatéval, mely átlagban holdonkint 2 K 50 fillért fizet, holott 17 társulatnál nemcsak sokkal több, de ezeknél holdankint 14—15 koronáig is felemelkedik. Azt is jól tudjátok, hogy az adóvissza- téritményt nem osztják szét, hiszen ebből az összegből telik ki a társulat fenntartásának s vezetésének, árvédelemnek, szivattyúzásnak stb. költsége. Ti e célra semmivel nem vagytok megterhelve sőt még a kölcsön évi törlesztési részleteinek egy részét is