Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)
1910-04-24 / 16. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ / mári főügynöksége, hogy Werner Oszkár Il-od titkár titkárrá kineveztetett és a főügynökség vezetésével megbizatott Az »Első magyar ált. biztositó társaság« szatmári főügynöksége elfogad biztosításokat tűz-, jég- és betörés ellen, valamint az ember életére, úgyszintén foglalkozik balesetek elleni és szavatossági biztosítások felvételével. mm mi ujsís? mm Roosevelt Magyarországon. Hazánk földjén. Amerika volt és leendő elnökét lovagiassággal és lelkesedéssel fogadta a nemzet, amint lábát hazai földre tette. Hódolattal, tisztelettel vették körül már az országhatárán. Aztán amint utazott faluról-falura, vá- rosról-városra — mig megérkezétt a haza szivébe — Budapestre vasárnap este 9 órakor: láthatta, hogy a magyar nép szivében meg van az szeretve, akit egyszer megszeretett. A falusi nép is rajongással . várta és óhajtotta látni a nagy embert. Mert ’iszen ki ne tudná’ már ma itthon, hogy magyarok nemcsak Magyarországon élnek, de a tengeren túl is — Amerikában. Hány családnak van ott az uj hazában hozzátartozója. Hány falusi ember volt már Amerikában. Hát csuda-e, ha ebben az országban mindenki érdeklődik a nagy ember iránt. Pozsonytól — Budapestig. Zugva-füstölve érkezett a gyorsvonat Bécsből. Mikor Rossevelt kilépett a szalonkocsiból: felhangzott a közönség üdvözlete. — Hurrah for Teddy (Tivadar). Apponyi gróf már várakozott rá. A két nagy államférfiu meleg kézszoritással üdvözölte egymást. Roosevelt közép termetű. Arca erősen napbarnított. Fekete puha kalap a fején. Mikor beszél erősen gesztikulál. A pozsonyi polgármester üdvözölte magyarul röviden. Jankovich ügyvéd angolul. Aztán Teddy szólott. Röviden, csattanósan. Büszke, hogy itt lehet e történeti országban — úgy mond. 0 reá a magyarok jelleme, bátorsága, büszkesége. szabadságszeretete, lelkesedése mindig nagy hatással volt. A beszéd végeztével újra felhangzott — Hurrah. Éljen! Aztán indult a vonat. Következett a vidék. Széles, tavaszi zsendülésben levő földek, rügyező, lombosodó erdők, egy-egy nádfedeles tanya. Minden állomásnál rengeteg nép fogadta az érkező vendéget, ki alig tudott szavakat keresni örömének, lelkesedésének. — Már otthon érzem magam, mondotta s ha haza megyek, beszámolok ezen érzelmeimről. Végre eljutottak Éherhardra, hol az érkező vendég és kísérete Apponyi gróf vendége volt úgyszólván egy pár órára. Rendkívüli otthonosan és jól érezte magát Roosevelt a magyar főur kastélyában. Éberhardról aztán Budapestre! Rohant a vonat tovább. Sötét ködös este volt. Egyszerre csak kigyul a liget villany fénye. A vonat beérkezett a Nyugoti pályaudvar üveg háza alá. Ezernyi, ezer ember. Ringó, mozgó óriási tömeg. Budapesten. Az eső zuhogott. A rettenetes embertömeg esőernyő alatt szorongott. Amikor a tömeg megpillantotta a kiszálló Roose- veltel egetverő éljen és hurrah kiáltásban tört ki. Bárczy polgármester magyarul, Bárczy István miniszteri tanácsos angolul üdvözölte a vendéget. A nagy éljenzés lecsillapulta után Roosevelt szép választ adott. Röviden összefoglalásban közöljük. Polgármester ur, a mikor átléptem az ország határát, az önök népe oly bámulatra méltó módon fogadott engem, hogy úgy éreztem magam, mintha otthon volnék. Nemcsak a szívességet, de a szeretetet is éreztem a díszes fogadásbbn, a mely itt a királyi fővárosban kulminál. Ön úgy üdvözölt engem, mint a magyarok barátját. ji.n ehhez hozzátehetem, hogy nemcsak barátja, de régóta bámulója vagyok a magyar népnek. Azzal, hogy ön engem, mint a magyarok barátját üdvözölt, a szabadság barátját is üdvözölte, mert úgy tudom, hogy a magyar nép mindenkor a legszabadságszeretőbb népek közé tartozott. Ismétlem, igazán meg vagyok lepve a fényes és kitüntető fogadtatástól és őszintén mondom, nem találok szavakat hálás köszönetem és tiszteletem kifejezésére. Hurrah for Hungary ! Leirhatlan lelkesedés követte e szavakat. Most az emberek tülekedve törtettek előre, hogy az amerikai vendéget láthassák. Ebben a kavarodásban vitték Rooseveltet és fiát, sokszor a levegőbe emelve — és csak Boda főkapitány erélyé- nek köszönhető, hogy Roosevelt és kísérete a Sza- páry Pál automobilján a Hungária szállodába juthatott. Az amerikai vendég el volt ragadtatva a magyar szék- és főváros szépségeitől. Azt mondotta, ilyen panorámái még nem láttam. De azt is, hogy ilyen szívből fakadó, természetes, minden mesterkéltségtől ment fogadtatásba sehol sem részesült. Vitték is, hordották is a nagy vendéget a rövid idő minden órájában úgyszólván. A várba, a képviselő házba, a gazdasági múzeumba. Volt ebéd, reggeli itt-ott, amott. József királyi hercegnél, Park klubban, miniszterelnöknél. Ez az igaz! A legszebb és felemelőbb jelenet történt azonban, mikor Roosevelt a képviselőházban az interparlamentáris (nemzetközi) konferencia tagjaival megjelent. A világ minden részéből való képviselők ezek. Apponyi gróf gyönyörű beszédére Roosevelt igazságtól, őszinteségtől, bátorságtól duzzadó beszédet mondott. Ám, lehetőleg egész teljében közöljük, mert ezt sokszor el kell ám olvasni és olvasni. Apponyi gróf és önök barátaim, mert önök azt mutatták, hogy barátaim. Nem tudom eléggé kilejezni lelkesedésemet és hálámat azért a nagy lelki barátságért, a mellyel engem az önök nagy és gyönyörű országában fogadtak. Néhány évvel ezelőtt Apponyi gróf eljött az Egyesült-Államokba. Ha megengedik, úgy mondom, hogy szivemet rögtön megnyerte, mert beláttam, hogy ő ugyanazokért az eszmékért harcol, a melyekért én küzdöttem. Az én érzelmeimet Magyarország iránt egész röviden kifejezhetem. Én nemcsak tisztelem Magyar- országot, és nemcsak szimpatizálok vele, hanem bámu- lója vagyok, mert tudom, hogy Magyarország történetében számtalan olyan tanítás van, számunkra és minden más nemzet számára, a melyeket megtanulnunk érdemes. Megtanulhatjuk a bátorság leckéjét, megtanulhatjuk a vas elhatározás és kitartás leckéjét. Uraim ! Az egész civilizált világ adósa Magyarországnak az ö múltjáért. A mikor Amerika még Európa méhében volt, Magyarország volt az a tényező, a mely meggátolta a barbarizmus terjedését és a mely a civilizált világ biztosságát őrizte. Az önök őseié az érdem, hogy azokat a támadásokat visszaverték, a melyek a nyugati kultúra ellen a barbarizmus világából intéztettek, mert az önök ősei- inek teste állította meg a barbarizmus haladását. Washington népe a nagy nyugati hemiszféra nagyvárosaiban ma is csodálattal adózik az önök nagy, bátor, nemes királyai, Erdélyben, a Duna jobbpartján és balpartján küzdött dicső harcosai és ama számos győzelmes csata iránt, a melyeket ők megvívtak. (Lelkes éljenzés és hurrá-kiáltások.) Nincs illusztrisabb történelem, mint a magyar nemzet történelme. Én ismerem ezt a történelmet és nem tartanám magam müveit embernek, hogy
