Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)
1910-04-17 / 15. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 5 GAZBÁK VILÁGA. aa mi era A vetésről. A vetés sikerének első feltétele, hogy a talaj jól megmunkálva s porhanyó legyen, a második, hogy a föld kiélt ne legyen, s a harmadik, hogy a vetéshez teljesen tiszta, jó és csiraképes vetőmagot használjunk. Ez az utóbbi kellék az, mely ellen gazdáink leggyakrabban vétenek, s hitvány ocsus, szemetes, gyommagvakkal telitett gabonát vetnek. Legyen a vetőmag mindenekelőtt szép duzzadt- szemü. Ez azért szükséges, hogy a kikelő növény elégséges táplálékot kapjon addig is, mig gyökereivel a földből táplálkozhatik. De legyen a vetőmag másodszor csiraképes és friss mag. Az elvetett magból annál kevesebb fog kikelni, minél régibb. Ez okból a vetésre lehetőleg mindig a legultolsó év terméséből kell a legszebb magot kiválasztani. Harmadik kelléke a jó vetőmagnak, hogy a gyommagvaktól jól ki legyen tisztítva, mert a földben már úgyis van elég gyommag. A magot tehát a vetésre elő kell készíteni. Az előkészítés egyik módja a rostálás és trieurözés, mi által megtisztul a gyommagvaktól és a hitvány aszottszemü magvaktól. Egy másik módja az előkészítésnek a gabona csávázása, mely leghelyesebben ugv történhetik, hogy egy hektoliter vízben feloldunk egy fél kilogramm rézgáli- cot, vagyis kékkövet, a búzát vesszőkosárba téve, az oldatba mártjuk, bizonyos ideig benne hagyjuk, miközben a magvakat fel kell keverni s a viz felületén úszó szemeket eltávolítani, mert ezek mind romlott, beteg magvak. Az igy beáztatott gabonát azután szikkadásra szétterítjük. A kékkőoldat a magvakra tapad s az üszög csiráit megsemmisíti. Mindennap csak annyi magot szabad csávázni, amennyit másnap eltudunk vetni, mert ha a csávázott mag hosszabb ideig áll, elveszti csirázóképességét. A vetés sűrűsége nagy befolyással van a termés eredményére. A nagyon sürü vetésnél a termés mennyisége emelkedik ugyan, de csökken annak minősége, a ritka vetésnél pedig a termés minősége jobb lesz ugyan, de csökken annak meny- nyisége. A gazdának tehát arra kell törekednie, hogy se nagyon sürü, se nagyon ritka ne legyen a vetése, mert csak igy várhat jó minőségű, nagy termést. Fontos kérdés az is, hogy milyen a talaj és mikor vetünk. Jó talajon kevesebbet vessünk, mint rosszabb talajon. Elkésett vetésnél több vetőmag kell, mintha korán velünk. A vetés mélységére nézve irányadó a magvak nagysága. Minél kisebb a mag, annál sekélyeseb- ben kell azt vetni. Emellett azonban figyelembe veendő a talaj minősége is, mert például könynyen kiszáradó talajba ugyanazon magot mélyebre kell vetni, mint nedves, agyagos talajba. Általában nagyobb hiba a nagyon mély vetés, mint a sekély vetés, — csak eltakarva legyen a mag. A vetés idejére nézve úgy az őszi, mint a tavaszi vetésnél szabály, hogy a növény természetének figyelembe vétele mellett lehetőleg korán vessünk, mert minél későbben kerül a mag a földbe, annál bizonytalanabb a termés. Mindemellett nem szabad elsietni a dolgot, mert az idő előtti vetés oly véglet volna, mely nagyon megboszul- hatja magát. A vetés módjára nézve különbséget kell tenni a szórvávetés, a sorbavetés és a fészekbe vetés között. A fészekbe vetés leginkább a tengerinél burgonyánál és kerti veteményezésnél alkalmaz- tatik, midőn u. i. kapa után meghatározott meny- nyiségü magot dobnak a fölvágott fészekbe. A szórvavetést leginkább kézzel végzik, de végezhető szórógéppel is. Ezen vetési módnak azonban az a nagy hátránya, hogy a vetés néhol nagyon sürü, máshol nagyon ritka lesz, minek következtében nem fejlődhetik egyformán s nem érik egyszerre. Ezenkívül a sürü részeken, főleg esős időben, a vetés könnyen megdől. A szórvávetés azonban, ezen hátrányok dacára, sokszor a legjobb gazdaságokban sem kerülhető el egészen, különösen akkor, ha későn tavaszodik ki az idő s a sorvetőgépek nem győzik a munkát idejére elvégezni, vagy ha a talaj nagyon vizenyős. Ilyenkor leginkább a zabot szokás vetni. A szórvavetésnek előnye is van s ez abban áll, hogy szaporább s kézzel ott is lehet vetni, ahová géppel nehéz jutni. A sorbavetés vetőgéppel történik s ez idő szerint ez a legjobb vetési mód. Előnye, hogy tetszés szerinti mennyiségű magot egymástól egyenlő távolságban lévő sorokba s tetszés szerinti mélységben vethetünk. Ezáltal a vetés kikelése és sűrűsége egyenletes lesz, az egyes növények elegendő táplálékot, levegőt és világosságot kapnak, minek következtében egyformán fejlődnek s egyszerre érnek. Miután sorbavetésnél ugyanazon talajra kevesebb mag kell, mint szórvavetésnél. azért a sorbavetés által vetőmagot is takarítunk meg. A gyufa. A fiatal nemzedéknek fogalma sincs arról, milyen fáradságos és vesződséges munka volt hetven-hetvenöt év előtt a láng létrehozása. A pipás ember tüzszerszám, acél, kova, tapló nélkül egy tapodtat sem tehetett, de még nehezebb volt annak, aki tüzet akart éleszteni, tűzre pedig minden háznak szüksége volt. A tapló jóságától függött, hogy csiholás közben a szikra beleakadjon. Többféle tapló volt használatban, úgymint ürömtapló, fatapló (a korhadt fának belseje), gombatapló (a fa gombáját hamulugban kifőzték, a napon megszáritották s kisulykolták, a nép általában zsidó- bőrtaplónak hívta), még régi vászonrongyból is készítettek taplót: a két utóbbiba legkönnyebben befogott a szikra. A pusztai ember, a falusi és kisvárosi szegény nép úgy élesztett tüzet, hogy előbb szalmatörmelékből csóvát készített, kicsiholt, a füstölgő taplót a csóva közepébe illesztette s addig csóválta, mig lángot nem vetett. Erre a célra kéngyertya is volt használatban, mely egyenlő hosszúságú kénbe mártott kócmadzagból állott; ebből egy szálat a füstölgő taplóra tartva, fujás közben a tapló lángra lobbant. Ezután következett a masina, ez egy kis négyszögletes . üveg volt, benne darabka asbest s néhány csepp kénsav ; a nagy vörösfejü gyufát az üveg tartalmához érintve, ez lángra kapott. 1837-ben D. J. nevű kékfestő a pesti vásárról újfajta masinát hozott magával s egy egész tiszaparti kis város népe csudálta, hogy az a falon végighuzva, lángra lobban ; ez a — gyufa volt Irinyi János találmánya.
