Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-09-05 / 35. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 275 — Tromfra-tromf! Ha te ütöd az én zsidómat, én is ütöm a tiedet. És nem tudják, hogy a botnak két vége van ? Attól tartunk, hogy mind aj két vég — a szabók hátát fogja irgalmatlanul püfölni. Oh uraim, szabó uraim! Ha a közönség is hasonló módon nyilvántartja a hamisan bukó szabók névsorát; a csalókét, a hazudo- zókét, a szabóságra képtelenekét, a közönség ruháit zálogházba csempészőkét, a hamis portékákat árulókét, és egyáltalán azokat, kik becsületüket napról-napra eltékozolják.... bizony bizony nem tudjuk; vájjon nem hátrafelé fog-e elsülni a fegyver, a melylyel pedig a szabó iparosok védelmet keresnek, de voltakép önmagukat sebzik meg, No hát csak lassan a testtel. Úgy kell csinálni, hogy a kecske is jólakjék meg a káposzta is sértetlen maradjon. — Sok ember arra büszke, amit el szeretne érni. — ügy van az, hogy nemcsak az emberek halnak meg, de a betegségek is. Uj emberek és uj betegségek támadnak. — Az eszemben és szivemben király vagyok vagy lehetnék. A parcellázások állami támogatása. A telepitésről és birtokpolitikái kérdésekről szóló törvényjavaslat részletesen kilerjeszkedik az állami és magán parcellázásra és rendelkezései hivatva vannak azokat a nagy és gyakorta felhangzó szociális panaszokat szanálni, amelyek a káros köz- gazdasági magán parcellázásokról napjainkban oly gyakran és annyi joggal elhangzanak. De még addig is, mig a törvényhozás ezt a kérdést rendezi, Darányi földmivelésügyi miniszter mindent elkövet, hogy a parcellázásokkal bekövetkező gazdasági veszedelmeket az ingatlan-vásárlókról elhárítsa. A legutóbb közzétett jelentés szerint a múlt évben a földmivelésügyi miniszter 79 Ízben szólt bele a parcellázások dolgába. A földmivelésügyi miniszter közvetítésével 170.000 katasztrális holdon történt parcellázás. A miniszter támogatást csak abban az esetben nyújtott, mikor a parcellázás úgy a helyi, valamint a gazdasági és szociális viszonyok szempontjából a vevőknek előnyösnek és közérdekűnek látszott. A miniszter támogatása a műszaki és jogi munkálatok ingyenes teljesítéséből, kedvezőbb kölcsönök kieszközlése érdekében pénzintézeteknél való közbenjárásból állott. Több esetben a miniszter a félrevezetett kisgazdákat ingyenes jogi segélyben részesítette s igyekezett részükre olcsó kölcsönöket szerezni. Oly esetben is közbelépett a miniszter, mikor a kárvallott emberek már a parcellázás lebonyolítása után fordultak hozzá. Ez esetben az elvállalt egyetemleges kötelezettség elviselhetetlen terheitől, a fölvett drága kölcsönöktől és a váltóadósságoktól igyekezett megszabadítani a kárvallott kisgazdákat. VASÁRNAP A legszebb jutalom Irta: Mester. A napokban egy jómódú, igyekező mesterember ugyancsak nekem esett, hogy keresném fel az ő egyszerű otthonát. Nagyon szeretné — úgymond — ha nekem, ki annyi vigasztaló és sötét képet írtam le az iparosok életéből, az ő tűzhelyét családját bemutathatná. Elfogadtam a szeretetre méltó meghívást, hiszen mit tagadjam: lelkemből becsülöm az iparos embereket és az értök való küzdelmeim az életemmel már mintegy összeforrott. Valóban szép és megható képet találtam ott. Az egyszerű, de paradicsom-tiszta lakás, a mesternek keresetlen, magyar emberhez illő vendégszeretete, a házi asszony nyájassága, elégedett arculata arról győztek meg engem, hogy nincs a világon szebb jutalma egy iparos embernek, mintha megelégedve a kis körrel, melybe őt a Gondviselés helyezte kitartó munka közt a józanság és okosság erényeivel vértezve éli napjait és élvezi azt a függetlenséget, melyet neki a hazáért teljesített kötelesség biztosit. Nagy és nehéz küzdelemmel kezdődik és aztán folytatódik pedig az iparos ember élete. íme itt a kép, melyet ez alkalommal leírni el nem mulaszthatok, — okuljon rajta az ifjú nemzedék. — Apám korán elhalt. O egyszerű földmives ember volt, de iskolába járatott. Szegény anyám mesterségre adott. Egy nagy műhelybe jutottam, hol több legény dolgozott. Én voltam a műhely teherhordója. Korán reggel indultam a „legény urak früstökeért.“ Akárhányszor megtörtént, hogy midőn egy-egy legény markomba nyomta a garast, melyért neki a reggelit megvennem kellett, egy jó taslit adót azzal a kijelentéssel, hogy azért kapod, hogy jót hozzál, a másikat majd akkor kapod meg, ha „rosszat“ találsz hozni. Két karom ugyancsak feszült mikor a früstököt szállítottam, de ez nekem semmi boldogtalanságot nem csinált. Tudtam tűrni és hallgatni és ez nagy szerencsém volt. — Eszre sem vettem, legénynyé lettem. Bizony csak most éreztem, mit nem tudok és mennyit kellene tudnom. Indultam aztán vándorutamra. Kerültem én bizony sokszor olyan társaságba, hol az el- sülyedéshez nagyon közel voltam. Ittam is, egy kis időben azon vettem észre magam, hogy én nagyon neki adtam magam a pálinkának. Hazulról hoztam a jó szokást, hogy a becsületes embernek imádkozni és templomba kell járni. Ez mentett meg. Megrázkódtam olykor-olykor és sokszor fennszóval mondtam önmagámnak: „Hohó! ez nem lesz igy jó, más életet kell folytatnod.“ — Csakis igy lett belőlem valami. Itt van ez a jó asszony, a kit a Teremtő Ur Isten áldjon meg, feleségül vettem. Bizony először gyengén ment. Az igazi küzdelem csak most kezdődött, Nem lehetett ám arra gondolni, hogy mi traktákat csapjunk és a napokat csak úgy ni könnyelműen elsétáljuk. Én dolgoztam korán reggeltől késő éjszakáig szakadatlanul és feleségem mindig részt vett az én küzdel-
