Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-05-09 / 18. szám
142 MAGYAR FÖLDMIYELŐ kor-féle, a gyógyszertárban lehet kapni, Egy szálnak a negyedrészét beleapritjuk egy decis orvosságos üvegbe, teleöntjük friss kűtvizzel s addig rázogatjuk, s a mennyit nyom, annyi mézet veszünk hozzá. Előbb a mézet habzásig felforraljuk, mig olyan sürü lesz, mint a méz; igy tégelyekbe öntjük, száraz helyre teszszük lefödve és ebből adunk ö hurutosnak, akár fiatal, akár öreg, többször naponként egy-gy késhegynyit. Jómondáaok. Aki három lépést tesz érted, tégy te hatot érte. * Messze ér az igazság keze. * Minden nagynak kicsiny a kezdete. TANÁCSADÓ A gyermekeknek igenis nagyon árt a dohányzás. Azért nagyon rosszul teszi kigyelmed, hogy megengedi, sőt még büszkélkedik reá, hogy «tiz éves ka úgy dohányzik, mint akár jó maga!» Mert ha kigyelmed túlságos sokat pipázik, kigyel- mednek is ártalmára van, hát még annak a kis fiúnak. Hát rövidesen ide Írjuk — addig is, mig majd bővebben beszélünk erről — hogy miért káros. Káros először is az erszényre. Mert okos ember nem csinál olyan költséget melyek, nem szükségesek. A A dohányzás meg pénzbe kerül. De a gyermeknek ugv-e nincs pénze ? Hát lesz a gyermek házi tolvajjá és mégis előkeriti a dohányzásra valót. Másodszor árt az egészségnek. Mert a pipázás megtámadja a gyermek szervezetét, gyomrát, tüdejét és gégéjét. Azért más országokban törvényekkel tiltják a gyermekeket a dohányzástól. Árt továbbá a léleknek. Mert büszkévé teszi a fiút, ki azt gondolja aztán, hogjr hát már már ő is felnőtt ember, hát tehet a mit akar. így aztán a szivarozás után jő az ital, ital után a korcsmázás és a többi. Árt végre a közjónak. Mert a gyerekek dohányzása sokszor okozott nagy tüzveszedelmeket. Azt mondom, hogy végre. Dehogy végre. Lehetne még sok mindent elsorolni, csak még azt említem meg, hogy Svájcban 18 éven alul levő fiúnak nem szabad pipázni és a ki ezt a tilalmat áthágja huszonötöt kap. Persze, hogy nem szivart! GAZBA _ Anyátlan malacok felnevelése. Néha megesik, hogy fiatal malacok elvesztik anyjukat, vagy hogy a koca többet vet, mint amennyit szoptatni bir, ilyen esetben tehéntejjel neveljük fel a malacokat. Erre a célra kaucsukszoptatóval ellátott üvegedényeket alkalmznak s ezekből szívják a malacok minden kétóránként a vízzel higitott tehéntejet. Körülbelül három hét múlva hozzászoknak a kis állatok a tejet tálakból felvenni szoptató nélkül s ekkor már egy kis búzalisztet is keverhetünk bele a tejbe. Fődolog, hogy meleg, tiszta fekvőhelyet adjunk nekik, amely célra puhára, jól kipárnázott kosár fog igen jó szolgálatot tenni. Persze igen nagy gondot és fáradtságot okoz a malacok ily- módon való fölnevelése, azonban gyakran fordulnak elő esetek, mikor ez a fáradtság jól kifizeti magát. Arra kell vigyázni, hogy emésztési zavarok be ne álljanak, különben elhullanak az állatok. Fontos továbbá, hogy a tehéntejet ne keveretlenül adjuk. Szoktak a tejhez nyers cukrot és egynéhány csepp lenolajat vagy csukamájolajat keverni. Egyébként a tejet teljesen friss állapotban kétóránként adjuk. Szavatosság lovak külső hibájáért. Lovak külső hibáiért az eladó a nálunk érvényes joggyakorlat szerint általában nem tartozik szavatossággal, de ha a vevő az adás-vevési ügylet megkötése alkalmával különösen kikötötte, hogy az állat nemcsak a szó szorosabb értelmében vett szavatossági hibáktól, hanem egyéb hibáktól is ment, vagyis »hibátlan« legyen és ha az ügylet ez alatt a feltétel alatt jött létre akkor nézetünk szerint az eladó ebben a különleges esetben a külső hibákért is tartozik szavatossággal. Tény azonban, hogy erre vonatkozólag nem létezik nálunk pozitív jogszabály s ezért eseiről-esetre a bírótól függ, hogy miképpen értelmezi a «hibátlanság» fogalmát. A m. kir. Kúria egyébiránt 2370/1893. sz. Ítéletében arra az álláspontra helyezkedett, hogy »valamely dolog hiányaiért, ha azok észrevehetők, az eladó felelős, ha világosan felelősséget vállalt aziránt, hogy a dolog minden hibától ment.» Hasonlóképpen egy másik ítéletében (5/1900. sz.) kimondotta, hogy «külső hibáért, mely megtekintésre felismerhető, az eladó szavatossággal tartozik abban az esetben, ha a ló hibátlanságáért jótállást vállalt.» Ez utóbbi esetben a pata gyűrűzöttsége, illetőleg rokkant pata és sántaság volt a panaszolt hiba. Az ezekben az Ítéletekben kifejezésre jutó álláspont mellett is azonban csak az olyan külső hibát lehet az adott esetben szavatossági hibának minősíteni, amely az állat értékét vagy rendeltetésének megfelelő használhatóságát lénj egesen csökkenti és mely nehezen vagy éppenséggel nem gyógyítható; minthogy pedig a körömrepedés nem ritkán múló és megfelelő óvatosság mellett tökéletesen is gyógyuló baj, azért a jelen esetben szakértővel különösen meg kell állapíttatni azt, vájjon a hiba lényeges-e vagy nem. Szivárgó faedények kezelése. A kiszáradás folytán érintkező részeiben és eresztékeiben széttágult faedények megvetülését tudvalevőleg azzal eszközölik, hogy megtöltik vízzel vagy beteszik vízbe. Ez utóbbi eljárás a legjobb, de nem vihető mindenütt keresztül s az előbbi is nehézségbe ütközik, mert a réseken kicsurgó vagy kiszivárgó vizet folytonosan utántölteni szükséges mindaddig, mig a megvetülés beáll. Ahol hát viz bőségesen nem áll rendelkezésre s nincs, aki fol< tonosan utána nézzen a vízzel való feltöltésnek, indokolt — mert a gyakorlatban bevált — úgy eljárni, hogy megtöltjük előbb ez edényt szalmával vagy silányabb szénával, kővel, téglával lepréseljük azt s aztán töltjük fel vízzel az edényt. A szivárgás igy kisebb s ha fogy a viz, az lasabban történik, a nedves szálas pedig tovább hat áztatólag, hosszabb időközökben való feltöltés is elég tehát. Lópaták gondozása. A lovak patáira sokkal több gondot kellene fordítani, mint tényleg történik, mert éppen e tekintetben lehet tapasztalni, hogy a
