Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1909-03-28 / 12. szám

Megjelenik minden vasárnap­Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Arany János-utca 17. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIAIIÓTCMJWINOS : BODNÁR GÁSPÁR Előfizetési árak: Egész évre ........................4 korona Fé l évre.............................2 * Ne gyed évre...................1 » ...----------------1 — Ki az oka? Szép tavasz, virágoknak gyönyörüséggel- teljes ideje, mily epedéssel várunk! Milyen leszen arculatod? Mosolygásod alatt nem rejtegetsz kegyetlenül fagyos rideg­séget ? Hűvös, fagyos hidegséget, amivel egy­szerre, talán egy virradó, csillagos éjsza­kán leperzseled a virágpompában, duzzadó rügyekben ékeskedő növényzetet! Oh mert egykor, jobb korszakban a magyarnép ug}^ tudta érezni a te szépsége­det! Az ifjúság lelke tiszta örömökbe öltöz­ködött, mint maga a természet fenséges pompát öltött érkezésedkor. Zöld lombozat, virágíüzér diszesitette a házat, hol ártatlan leányzó nőtt-fejlődött a megelégedett tűzhe­lyeken. A gazda a jó Isten nagy áldásáért esedezett, megértette a mezők beszédeit és ha tekintetét égre emelte, jól tudta, hogy Isten kezében vagyon ember, természet és világ sorsa. Arról a jó Istenről pedig hitte és tapasztalta, hogy ha egyik kezével sújt is, de a másikkal felemel és megvéd — a pusztulástól. Ma már sokan nem értik, feledik ezt a nagy, sok-sok százados tapasztalatot. Sokak­nak lelke nem fogékony a természet szép­sége, tanúsága és beszéde iránt. Tele vagyunk elégedetlenséggel. Zúgoló­dunk az ég és föld ellen egyaránt. Szidjuk a társadalmat, a kormányt, a törvényeket. Rossz a politika, nagy az adó, rossz az idő­járás, rossz a termés. Ezért vagyunk szegények, ez az oka mindennek! De vájjon úgy van-e ? Be? nagyon is jó, hogy annyi mindenkit találunk, a kikre ráfoghatjuk elégedetlensé­günk okát, vagy hogy a koldustarisznyát ők akaszszák nyakunkba... Tudok én azonban mást is, a mi a mi bajunknak, állandó nyavalyánknak egyik régebbik oka. Ismeri ezt az okot mindenki, de hiába, annyira szerelmes ez a mai világ önmagába, hogy nem akarja elismerni. Fáz­nak még a gondolatától is. Pedig ezt az okot bizony mi magunkban is megtalálhatjuk. Ma például a politizálás sok-sok ember­nek olyan szenvedelme, akár a szeszivás. Szidja a kormányt, a képviselőházat nap­számra, hogy nem tudnak gazdálkodni! Szegény ország létünkre a gazdag nemzete­ket majmoljuk. Ugyan-ugyan? És te tudsz gazdálkodni atyámfia? Te addig nyujtózkodol-e mig a takaród ér? Te nem majmolod-e a gazda­gabbakat ? Hát tegyétek a kezeiteket a szivetekre és mondjátok meg, nem úgy vannak-e a városok és falvak, a családok, mint maga az ország? Ráhazudjuk magunkat ma arra, hogy erre is, meg arra is szükségünk van. Hogy nélküle el nem élhetünk. Hiszen ma már nem is tartják legénynek azt, a ki házi vászonból hord fehérneműt. Mit szóljak az asszony-népség öltözetéről és sok más hiu- ságos életmódról? Hejh! pedig hát sok pénz kell ám min­denhez, több, mint amennyit megszerez­hetünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom