Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1909-12-12 / 49. szám

392 MAGYAR FÖLDMIVELÖ A KANDALLÓNÁL. Szép r a. n 3s: a. — Eredeti regényünk. — Irta : Bodnár Gáspár. 4 — Valami festőről suttog a világ, szólt halkan az öreg. És körülnézett, mintha még a falaknak is fülök lenne. — Festő! Festő! — Igen, táncoltál vele: — Hát ’iszen a vőlegényem engedelmével táncoltam. — Hogy gazdagságot Ígért neked. — Hát ’iszen Ígérni mindenkinek szabad. El­fogadni, az már aztán más dűlőhöz tartozik. Ebben a pillanatban lépett be egy ember. Nagy rámás képet hozott. — A festő ur küldötte, az esküvő emlékére. Az öreg bányász egyszerre felugrott, mintha villanyszikra érintette volna tagjait. — Kicsoda küldötte ? — A festő ur. — Vigye vissza azonnal/ — Édes jó apám. Csak nyugodtan legyünk. Lássuk, micsoda kép ez. A nagy rámás képről lehull a lepel. És kibon­takozik Aranka alakja. Szép liliom termet. A meg­szólalásig hű arc, szemek. — Szép, ig^n szép kép, szólott a leány. S alig végezte szavait, belépett Magyar Gyuri. A vőlegény. Az atyus ismét összezsugorodott. Majd a be­lépő legényre, majd a leányára nézett. Villámlástól, mennydörgéstől tartott. — Nézze Gyuri, szólott a leány nagy nyuga­lommal. A festő küldötte. Gyuri elmerült a kép nézésében. Tekintetét majd a menyasszonyára, majd a képre szegzi. — Mi ez a te szépségedhez édes mézem. Mint a kézzel készített virág, az Isten virága mellett. És aztán hirtelen a képet hozó emberhez fordult: — Mondja meg a festő urnák, hogy megnéztük a képet. Igen szép, igen derék munka. De nekünk nincs módunkban azt megfizetni. Mi szegény bányá­szok vagyunk. Másképpen pedig el nem fogadhatjuk. — ’Iszen, nem is úgy küldötte a festő ur. — Érti barátom, hogy másképpen el nem fo­gadhatjuk. Az ember ismét betakarta a képet — és el­távozott. Az öreg megelégedetten bólintott. Aranka pe­dig boldogan mosolygott. És többé egy szó sem esett se a képről, se a festőről. Hanem Gyuri, a boldog vőlegény csintalan bizalmaskodással közeledett menyasszonya felé, hogy megcsókolja.-- Hohó, vőlegény uram. Még nem szabad ám... — Hiszen édes láncom, három nap múlva úgy is... — No lássa, ügy annál inkább megvárhatja a jussát... Aztán kiegyenesedik a leány, mint aki érzi fö­lényét. Aki Isten és ember előtt elmondhatja, hogy férfi csók nem érte még szűzies ajkát édes apja- urán kívül la. Nefelejts kék szemébe süt lelke ár­tatlan derűje és olyan édesen, olyan gyermekes mosollyal ábrázatán kötekedik Gyurkával. — Nézzen meg jól most. Mert az esküvőn el leszünk fogódva. A vőlegény nem birt magával. Átkarolta a leányt, összecsókolta hattyú nyakát, a homloka márványát. Ahol csak érte... csókolta ruháját, dol­gos két kezét. Csak orcájához, édes szájához nem nyúlt.., Az atyus csak nézte... nézte. És gyermekké lett gyermekeivel... (Folytatjuk.) Szótartás.- Ej, ej, Mihály! Megint részeg? Nem megígérte, hogy soha többé korcsmába be; nem teszi a lábát? — Nem is megyek én oda be, főtisztelendö ur, ma is csak úgy kiadattam magamnak az italt az utcára. Találós kérdések. — Hány font a hold ? — Egy font, mert négy fertály. — Ki vágott az anyján fát “? — Ádám, mert földből teremtette az Isten s így anyja a föld volt. — Möddig lőhet mönui égy’ jó lovon ? — A fejétől a farkáig. — Melyik tóba nincs viz 1 — A hintában. — Hányát fekszik, hússal dögönyözik, mi az ? — Tésztadagasztás. — Erdőn nyól — parton születik. Vizben él, tűzben hal mög “? — Hajó. A SZERKESZTŐSÉG TELEFONJA. Cs. L. — M. Kérem, ne tessék rohanni, sietni. Egy hölgy roppant sebesen megy. Tisztes aggastyán látja ezt. Mikor a vasúton találkozik a rohanó hölgygyei, atyailag szólítja meg-' — Nem szívbajos ön, nagysád ? — Oh dehogy. A világért se. — Hát akkor ne tessék sietni, rohanni. Mert bizonyo­san az lesz. (Tessék ezt jól megjegyezni.) Alkalmazett. Nem világfájdalom az. ’Iszen ez jogos. Inkább nyavalygás. Ez már bont, ront, öl. Hű olvasó. Bárcsak inkább hű fizető volna. Szíveskedjék a hű olvasást — a hű fizetéssel egyensúlyba hozni. T.-Ujlak. P. J. Igen jó, de nekünk magas és hosszú. Népiesen irj és röviden. Szívesen látunk. Iparos. Hja, a kérges tenyeren minden megszerzett garas nyomot hagy. Éppen azért kellene az iparosnak megbecsülnie — a garast. Közöljük. Előfizető. Türelem, kitartás és a siker nem ma­rad el. Tudja meg, hogy a szerencse is olyan, mint a kényes kisasszony. Százszor kell neki köszönni, mig egy­szer visszaköszön. Kiváncsi. A franciával azt mondjuk: »Buta kérdésre — nincs telelett v. Sy MORVÁI JÁNOS KÖNYVNYOMDÁJA, SZATMÁRON.

Next

/
Oldalképek
Tartalom