Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1909-12-05 / 48. szám

382 MAGYAR FÖLDMIVELŐ MI ÚJSÁG? A jégvirág az ablakon. Páskuj Lajos költeményaibtl. Az ablak közt virított a Rózsa, szegfű és viola, — S a jégvirág az ablakról , Hozzájuk nagy büszkén szóla: »Könnyű nektek kikeletkor Kihajtani, illatozni, S a napsugár segélyével Mindennap uj bimbót hozni. Tavasz és nyár, eső harmat Adja nektek az életet. S mind elhaltok, ha érzitek Közeledni az őszt s telet. De én akkor virágozom, Nekem a tél az idényem. S ott is nyitok, hol nem vetnek Nekem ez már szenvedélyem. És milyenek virágaim ! — Igaz, hogy nincs bennök illat — Most pálmaág, majd falevél, Most egy tájkép, majd meg csillag. S nekem nem kell világosság, Napsugárra nincs szükségem !... ... De mit érzek *? Jaj fűinek A kályhába !. .. Végem ! Végem !u S a jégvirág az ablakról Nyomtalanul elenyészett, S a viola, szegfű s rózsa Tovább is élt és tenyészett ír Hétről-hétre. Az elmúlt hetek alatt több szép és magasztos ünnepségek foglalták el a nemzet lelkét. E sivár politikai világban szinte megittasultak a lelkek, mint mikor sorvasztó aszályban az áldott eső könnyít a nagy természet pusztaságán. A kath. világnak, de az egész országnak is magasztos napjai voltak, mikor az ősz vezérembernek és talán mondhatjuk a kat- holikusok fővezérének, az aggastyán Zichy Nándor grófnak nyolcvanadik születése napját ünnepelte. Ilyen ünnepet régen nem látott az ország. Tisztát, érdek nélkülit, minden salaktól mentest. Még az el­lenfél is elismerte az ősz vezér súlyát, hatalmas egyéniségét. Hiszen Zichy Nándor hazáját éppen olyan forrón szereti, mint Egyházát. Hazájáért a leg­nehezebb időkben börtönt szenvedett. Egyházának konfessora s ha kellett volna martira lesz bármely percben. És ez az ősz ember, megáldva szép élet­korral, megért oly eseményeket, oly korszakokat, miket kevés embert ért meg a földön. * Alig mult el a Zichy ünnepség a nemzet oda zarándokolt Kossuth apánk sírjához, hogy a hatal­mas mauzóleumot, síremléket felavassa. Nem gyászünnepség volt ez; (bár régi sírokból felemelték, exhumálták a Kossuth család nő tagjait és újra eltemették), hanem nagy nemzeti ünnep. A nemzet ugyanis most nem egy sírhely köré gyüle­kezett — mondotta egyik szónok és nem gyászolni jött. A mi a nemzet előtt állott most az nem sírem­lék többé. Pantheom, ahol a nemzet minden egyes tagja, lelki szemeivel láthatja a magyar történelem legutolsó nagy szabadság hősét minden földi gyar­lóságtól menten, megtisztelve, megdicsőülvQ. A nemzet tehát valóban ünnepelt, hogy Kossuth Lajos nagy lelke bennünket felemeljen. meg­erősítsen. Az óriási közönség lelkében ez a gondolat, most a nemzet legnehezebb napjaiban mély hatást, sőt megindulást keltett. A hatalmas mauzóleumot, síremléket még most is hullámzó csoportokban látogatja a közönség. Vi­dékről is sokan zarándokolnak a dicsőség emlékeihez. ♦ Mit szóljunk a politikai világról? Bizony csak egyformán kínos vergődésről és leverő bizonytalan­ságról írhatunk. Nehéz fellegek járnak hazánk egén, tele viharos elemekkel. Mint mikor a természet nem tud kibontakozni a tél dermesztő páncélából. úgy nemzetünk sem nyer egy kis derűt, amely tavaszt, nyugodt, munkás ébredést hoz számára. Napról-napra más és más hirek kerülnek szárnyra. Más emberek, más politikai pártok, vezérek és alakulások. Mi po­litikával nem foglalkozunk. Részletekbe azért nem is bocsátkozhatunk. De bízunk ő felségének ismert al­kotmányos érzületében és a nemzet szívós erejében. Azért, hisszük, hogy Isten segedelmével a rég várt kibontakozás meg fog történni. — Milyen Idő lesz? A Meteor írja: November vége és december eleje állandóbb, szárazabb jellegű időjárást Ígér, a 4-ike körüli kisebb változással és követőleg alacso­nyabb hőmérséklettel. December hő változási napjai: 4, 7, 12, 13, 16, 20, 21, 23 és 26-ra esnek. Ezek közül leg­erősebb hatásúak a 7, 12, 16, 21 és 26-ikiak. A 7-iki hideg, szeles, vagy viharos; a 12-iki enyhült; a 16-iki csapadékos; a 21-iki hóeséses; a 26-iki erős hideg jelleggel. — Damjanich Jánosné meghalt. Női és honleányi erényekben gazdag, hős asszony hunyta le szemeit örök pihenőre. Az aradi vértanuk iegbátrabbjának: Damjanich Jánosnak özvegye szakadt ki a földi létből, ahol a jóság és jótékonyság nemtójének magasztos hivatását teljesítette buzgón, szinte férfiúhoz illő erős önmegtagadással. Az el­hunyt pár nappal előbb töltötte be í)0-ik életévét. Múlt- számunkban megemlékeztünk róla. Dacára a magas élet­kornak, friss elméjét, szive minden nemes indulatát meg­őrizte mindvégig. Amikor végét közeledni érezte, papot kért és bensőjében az egész világgal kiengesztelődve ment oda ahonnan nincs többé visszatérés. — Véleményváltozás egy perc alatt. Arra gyakori a példa, különösen a politikában, hogy egyesek homlok- egyenest más véleményt vallanak, mint korábban. Csak­hogy ez a köpenyegforditás nem pillanatok alatt történik, hanem esetleg évek kellenek hozzá. Most azonban Gyuláról azt a hirt kapjuk, hogy egy városatya szinte egy pillantás alatt megváltoztatta véleményét, amelyre előbb akár esküt is tett volna. Ez a csoda a városi közgyűlésen esett meg, A város uj villamos világításáról mérges vita kerekedett. Több szónok hevesen megtámadta a villamos társaságot, azt állitván, hogy munkája hiányos, mert a villamos-lám­pák minduntalan elalszanak. Nem tűrhette mindezt szó nélkül egy tekintélyes városatya s ugyancsak alaposan visszavágott, a midőn védelmébe vette a villamos-társaságot. — T. közgyűlés, mondotta beszéde végén, a fölhozott panaszok alaptalanok, s azt hiszem, sikerült megcáfolnom mindazokat a vádakat, a melyekkel városunk villam-világi- tását illették. Állítom, hogy a mi világításunk a legjobb ... Ebben a pillanatban elaludtak az összes villamos­lámpák, a melyek a közgyűlési termet világították. Most már a sötétben hangzott tovább a szónok ajkáról: — Igen, t. közgyűlés, én is állítom, hogy a mi vilá­gításunk minden kritikán aluli s én is követelem, az előt­tem szólókkal együtt, hogy a polgármester indítson vizs­gálatot a villamos társaság ellen. — Emberevők áldozatai. Egy amerikai hadihajó kötött ki a minap Manillában. A hajó egy angol embert hozott magával, akit az Admiralitási szigetek közelében a nyílt tengeren szedett föl a hajó legénysége. A szerencsét­len rettenetes állapotban volt: napok óta étlen-szomjan , hánykódott gyönge sajkájában a tengeren. Borzalmas ka­landját igy beszélte el a tengerészeknek: Két angol társá- a 1 és három kínaival indult el egy kis vitorláson Hong-

Next

/
Oldalképek
Tartalom