Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1909-12-05 / 48. szám

XII. évfolyam. Y Szatmár, 1909 december 5. 48. szám.

Mit olvassunk?

(B) A múltkor arról beszélgettünk, hogyan olvassunk. Most felelnünk kell arra a másik kérdésre is:

— Mit olvassunk ?

Tudjuk jól, hogy e kérdésre való felelettel sokan és egyszerre készen vannak.

— Furcsa? Mit olvassunk? Hát újságot. Érdekes, pikáns újságot. Amely izgat, tele van érdekesebbnél érdekesebb hírekkel, rémmesékkel, rémképekkel. Se baj, ha hazugságokkal is. Csak érdekes legyen. Csak lefoglalja fantáziánkat. Elűzze unalmunkat. És a többi.

Ám. ami helyzetünk nehezebb. Mert mi azt mondjuk, gondolkodva, megfigyelve mondjuk:

— Épen az a baj nálunk Magyarországon, hogy csak újságot olvas a közönség. Hogy a mi ujságirodalmunk halálos tulten- gésben van. Aránylag több az újságunk, mint a közönségünk.

És azt is írjuk, hogy még az újságot sem olvassa a mi közönségünk — okosan, praktikusan. Ahogyan például a külföldön olvassák.

Az újságokban kerüli a komolyabb dolgokat. Irtózik tőlük. Még végig sem futja. Neki csak szenzáció kell. Az az újság, amelyekben ezek hátikosár számmal vannak. No meg igen — a politika. Ámbátor a! mondók vagyunk, hogy közönségünk csömört kapott már— a sok politizálástól.

Komoly újság ma ne is számítson közönségre. Az olyan újságot pedig, amely kerüli a hazugságot, lelkiismeretesen ügyel, hogy csak igazságot Írjon — megmosolyogják.

Nem régen egy könyvet olvastam. Abban a könyvben egy szerencsétlen gondolkozásu iró lekicsinyli Deák Ferencet, a haza bölcsét.

Mert köztünk maradjon a szó a Deák idejében őt tartotta a nemzet a haza bölcsének. Ma rengetegen tartják önmagukat bölcseknek.

. Hát igen. Ez az említett iró csudái közi k Deák naivságán. Hogy mert ő azt mondotta, mindent Írjatok, de csak igazat írjatok.

Hogy is mondhatott ilyet — a haza bölcse. Hiszen, ha ma csak igazat írnánk, becsukhatnék a boltot. Ha ma azt irnók az újság homlokára:

— Igazság, igazmondó: a közönség menten hátat fordítana. Ott hagyna magunkra, mint szent Pál az oláhokat. — Ma az a fő:

— Hazudjatok!

Meg is szoktatták a mi közönségünket arra, hogy minden hazugságot elhigyjenek. Még a képtelenségeket is. Innen a sok fogalomzavar. A sok csalódás. A sok léhaság, felületesség.

Mert az ily anyag, az ily dolgok felcsigázzák a képzelmet. De üresen hagyják a lelket. A szivet pedig teljesen elrontják.

Jogosan fájlalhatjuk tehát, hogy ami közönségünk csak újságot olvas. Ebből szerzi ismereteit. Ez vezeti Ítéletét. Erre esküszik a nélkül, hogy gondolkodnék. Nincs többé önállóság. Vezetik a tömeget, és kihasználják a nyájösztönét.

Boldogult Thaly Kálmán is keservesen panaszkodott, hogy nálunk már komolyabb könyv nem kell. Komolyabb olvasmány sem kell. Se a történelemből, se a csudás, szép természetnek könyve nem kelt érdeklődést.